Portál:Spanyol világ/Tudtad-e

Dante a De vulgari eloquentia („A népi beszédről”) című művében három újlatin dialektuscsoportot különböztetett meg aszerint, hogyan mondják az „igen”-t. Az egyikbe tartozott a „sí-nyelv”, vagyis az olasz, a másik az „oui-nyelv”, tehát a francia, a harmadik pedig az okcitán nyelv (òc = igen) volt. A spanyolt, a katalánt és a portugált csupán ez utóbbi nyelvváltozatainak tekintette. Az érdekesség, hogy e négy nyelv közül valójában csak az okcitánban használják az oc szót az igenlés kifejezésére, a másik háromban – az olaszhoz hasonlóan – sí-t mondanak (portugálul leírva sim). A sí szócska eredete a latin SĪC [EST], ’úgy [van], igen’, míg az oc és az oui szavaké a(z) HOC [EST] ILLUD, ’ez az!’ kifejezések, tudniillik a latinban nem létezett az igen szó pontos megfelelője.