kán

See also: Appendix:Variations of "kan"

Czech

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkaːn]

Participle

kán

1. masculine singular passive participle of kát

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkaːn]

• Audio:

  (file)

• Rhymes: -aːn

Noun

kán (plural kánok)

1. khan

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	kán	kánok
accusative	kánt	kánokat
dative	kánnak	kánoknak
instrumental	kánnal	kánokkal
causal-final	kánért	kánokért
translative	kánná	kánokká
terminative	kánig	kánokig
essive-formal	kánként	kánokként
essive-modal	—	—
inessive	kánban	kánokban
superessive	kánon	kánokon
adessive	kánnál	kánoknál
illative	kánba	kánokba
sublative	kánra	kánokra
allative	kánhoz	kánokhoz
elative	kánból	kánokból
delative	kánról	kánokról
ablative	kántól	kánoktól
non-attributive possessive - singular	káné	kánoké
non-attributive possessive - plural	kánéi	kánokéi

Possessive forms of kán
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kánom	kánjaim
2nd person sing.	kánod	kánjaid
3rd person sing.	kánja	kánjai
1st person plural	kánunk	kánjaink
2nd person plural	kánotok	kánjaitok
3rd person plural	kánjuk	kánjaik

Derived terms

• kánság

 

Further reading

• kán in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN