biceg

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

An onomatopoeia + -g (frequentative verb-forming suffix).[1]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈbit͡sɛɡ]
  • Hyphenation: bi‧ceg
  • Rhymes: -ɛɡ

Verb

[edit]

biceg

  1. (intransitive, of a person, animal) to limp, hobble, halt (to walk with a slight limp)
    Synonyms: sántikál, húzza a lábát
  2. (intransitive, of furniture) to wobble
    Synonyms: inog, billeg
  3. (intransitive, figuratively) to halt (e.g. rhyme, verse, rhythm)
    Synonyms: akadozik, botladozik, döcög, sántít

Conjugation

[edit]

Derived terms

[edit]

(With verbal prefixes):

[edit]

References

[edit]
  1. ^ biceg in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

[edit]
  • biceg in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • biceg in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).