BBC Russian

I Az EK-Szerződés/Euratom-Szerződés alapján elfogadott jogi aktusok, amelyek közzététele kötelező

20.5.2009

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 124/21

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2009/39/EK IRÁNYELVE

(2009. május 6.)

a különleges táplálkozási célú élelmiszerekről

(átdolgozás)

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 95. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően (2),

mivel:

(1)

A különleges táplálkozási célokra szánt élelmiszerekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1989. május 3-i 89/398/EGK tanácsi irányelvet (3) több alkalommal jelentősen módosították (4). Mivel további módosításokra van szükség, az áttekinthetőség érdekében ezt az irányelvet át kell dolgozni.

(2)	A különleges táplálkozási célú élelmiszerekre vonatkozó nemzeti jogszabályok közötti különbségek akadályozzák az ilyen élelmiszerek szabad mozgását, egyenlőtlen versenyfeltételeket teremthetnek, és így közvetlen hatással lehetnek a belső piac működésére.

(3)

A nemzeti jogszabályok közelítése szükségessé teszi egy közös fogalommeghatározás létrehozását, azon intézkedések meghatározását, amelyek megvédhetik a fogyasztót az e termékek természetét érintő csalástól, és azon szabályok elfogadását, amelyeknek a kérdéses termékek címkézésének meg kell felelnie.

(4)

Az ezen irányelv hatálya alá tartozó termékek olyan élelmiszerek, amelyek összetétele és elkészítése különleges előkészületet igényel annak érdekében, hogy megfeleljenek azon személyek különleges táplálkozási igényeinek, akiknek ezeket elsősorban szánják. Ezért szükséges lehet az élelmiszerekre vonatkozó általános vagy különös rendelkezésektől való eltérések biztosítása annak érdekében, hogy elérjék a különleges táplálkozási célokat.

(5)

A különös rendelkezések alá tartozó különleges táplálkozási célú élelmiszereket ugyan hatékonyan lehet ellenőrizni a valamennyi élelmiszerfajta ellenőrzésére vonatkozó általános szabályok alapján, azonban olyan élelmiszerek esetében ez nincs mindig így, amelyekre vonatkozóan ilyen különös rendelkezések nem léteznek.

(6)

Ez utóbbiak tekintetében lehetséges, hogy az ellenőrző hatóságok számára rendelkezésre álló eszközök bizonyos esetekben nem teszik lehetővé annak ellenőrzését, hogy egy élelmiszer valóban rendelkezik-e azon különleges táplálkozási tulajdonságokkal, amelyeket neki tulajdonítanak. Ezért biztosítani kell, hogy szükség esetén a szóban forgó élelmiszer forgalomba hozataláért felelős személy segítse az ellenőrző hatóságot tevékenysége lefolytatásában.

(7)	Az élelmiszerek egyes csoportjaira vonatkozó különleges rendelkezéseket egyedi irányelvekben kell meghatározni.

(8)

Szabályozni kell azt az eljárást, amely lehetővé teszi a technológiai újításokból származó élelmiszerek ideiglenes forgalomba hozatalát annak érdekében, hogy az ipari kutatás eredményeiből megfelelő haszon származhasson addig is, amíg az érintett egyedi irányelvet módosítják. A fogyasztók egészségének védelme érdekében a forgalombahozatali engedély azonban csak az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatósággal folytatott konzultáció után adható ki.

(9)

Mivel nem világos, hogy megfelelő alapja van-e annak, hogy különleges rendelkezéseket fogadjanak el a szénhidrátanyagcsere-zavarban (diabetes) szenvedő betegeknek szánt élelmiszercsoport esetén, a Bizottságnak meg kell engedni, hogy a későbbiekben fogadja el vagy javasolja a megfelelő előírásokat, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatósággal folytatott konzultációt követően.

(10)	Közösségi szinten össze lehet hangolni a különleges táplálkozási célú élelmiszerek egyéb csoportjaira vonatkozó szabályokat is, a fogyasztók védelme és az ilyen élelmiszerek szabad mozgása érdekében.

(11)	A közösségi szabályozás alapelveit végrehajtó egyedi irányelvek kidolgozása és módosítása technikai jellegű végrehajtási intézkedésnek minősül. Ezek elfogadását célszerű a Bizottságra bízni, annak érdekében, hogy az eljárás egyszerűbbé és gyorsabbá váljon.

(12)	Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (5) összhangban kell elfogadni.

(13)

A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy elfogadja az egyes egyedi irányelveket; az olyan különleges táplálkozási célú, valamint olyan egyéb anyagok listáját, amelyeket különleges táplálkozási célokra szánt élelmiszerekhez kívánnak hozzáadni; valamint az ezekre vonatkozó tisztasági követelményeket és adott esetben a felhasználásukra vonatkozó feltételeket, rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik annak jelzését egyes rendes fogyasztásra szánt élelmiszereken, hogy azok alkalmasak különleges táplálkozási célokra; a szénhidrátanyagcsere-zavarban (diabetes) szenvedő személyek számára készült élelmiszerekre vonatkozó különleges rendelkezéseket; a nátrium- vagy a sótartalom-csökkentés, illetve a nátrium- vagy sómentesség vagy a gluténmentesség jelölésére vonatkozó kifejezések használatáról szóló szabályokat, valamint azokat a feltételeket, amelyek alapján a címkézés, a megjelenítés vagy a reklámozás során utalni lehet diétára vagy meghatározott személyek csoportjára. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak és ezen irányelv többek között új, nem alapvető fontosságú elemekkel történő kiegészítésével annak nem alapvető fontosságú elemei módosítására irányulnak, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(14)

Amennyiben a rendkívüli sürgősségre tekintettel az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásra vonatkozó rendes határidők nem tarthatók be, a Bizottság számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (6) bekezdésében meghatározott sürgősségi eljárást alkalmazza a különleges táplálkozási célú élelmiszerekhez való hozzáadásra szánt különleges táplálkozási célú és egyéb anyagok listájának elfogadásához vagy módosításához, a rájuk vonatkozó tisztasági követelményekkel és adott esetben a felhasználásukra vonatkozó feltételekkel együtt, valamint az ezen irányelv vagy az egyedi irányelvek módosításainak elfogadásához, ha megállapításra kerül, hogy egy különleges táplálkozási célú élelmiszer veszélyes az emberi egészségre, bár megfelel a vonatkozó egyedi irányelvnek.

(15)	Az ezen irányelv tekintetében tett módosítások csak a bizottsági eljárásokat érintik. Ezért azok a tagállamok részéről nem igényelnek nemzeti jogba való átültetést.

(16)	Ez az irányelv nem érinti a II. melléklet B. részében foglalt irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére és alkalmazására vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

(1) Ezen irányelv a különleges táplálkozási célú élelmiszerekre alkalmazandó.

(2) A különleges táplálkozási célú élelmiszerek olyan élelmiszerek, amelyeket különleges összetételüknél vagy gyártási eljárásuknál fogva egyértelműen meg lehet különböztetni a rendes fogyasztásra szánt élelmiszerektől, és amelyek alkalmasak az általuk megjelölt táplálkozási célok elérésére, és amelyeket erre való alkalmasságuk megjelölésével hoznak forgalomba.

(3) A különleges táplálkozási célnak ki kell elégítenie a következő fogyasztói csoportok különleges táplálkozási igényeit:

a)	emésztési vagy anyagcserezavarban szenvedő személyek egyes csoportjai; vagy

b)	olyan személyek egyes csoportjai, akik számára sajátságos élettani állapotuk miatt bizonyos anyagok ellenőrzött mértékben történő fogyasztása különösen előnyös; vagy

c)	egészséges csecsemők vagy gyermekek.

2. cikk

(1) Az 1. cikk (3) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott termékeket meg lehet jelölni a „diétás” jelzővel.

(2) A rendes fogyasztásra szánt élelmiszerek címkézése, megjelenítése és reklámozása során tilos:

a)	a „diétás” jelző használata önmagában vagy egyéb szavakkal való összetételben ezen élelmiszerek megjelölésére;

b)	minden egyéb olyan megjelölés vagy megjelenítés, amely azt a látszatot keltheti, hogy az 1. cikkben említett termékekről van szó.

Ugyanakkor, a Bizottság által elfogadandó rendelkezésekkel összhangban, a rendes fogyasztásra szánt, de különleges táplálkozási célokra is alkalmas élelmiszerek esetében lehetséges az ilyen alkalmasság megjelölése.

Az ilyen rendelkezések megállapíthatják az ezen alkalmasság jelölésére vonatkozó rendelkezéseket.

Az e bekezdés második albekezdésében említett, ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló intézkedéseket a 15. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

3. cikk

(1) Az 1. cikkben említett termékeknek jellegüknél vagy összetételüknél fogva meg kell felelniük a tervezett különleges táplálkozási célnak.

(2) Az 1. cikkben említett termékeknek meg kell felelniük a rendes fogyasztásra szánt élelmiszerekre vonatkozó kötelező rendelkezéseknek is, kivéve az 1. cikkben szereplő meghatározásoknak történő megfelelés érdekében hozott módosításokat.

4. cikk

(1) A különleges táplálkozási célú élelmiszerek I. mellékletben említett csoportjaira vonatkozó különleges rendelkezéseket egyedi irányelvekben kell meghatározni.

Az ilyen egyedi irányelvek különösen a következő területekre vonatkozhatnak:

a)	a termékek jellegének vagy összetételének alapvető követelményei;

b)	a nyersanyagok minőségére vonatkozó rendelkezések;

c)	higiéniai követelmények;

d)	a 3. cikk (2) bekezdésének értelmében megengedett módosítások;

e)	az adalékanyagok listája;

f)	a címkézésre, a megjelenítésre és a reklámozásra vonatkozó rendelkezések;

g)	az egyedi irányelvek követelményeinek való megfelelés ellenőrzéséhez szükséges mintavételi eljárások és vizsgálati módszerek.

Ezen egyedi irányelveket:

—	az e) pont esetében a Szerződés 95. cikkében meghatározott eljárásnak megfelelően kell elfogadni,

—	a többi pont esetében a Bizottság fogadja el. Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 15. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

Azokat a rendelkezéseket, amelyek kihatással lehetnek a közegészségügyre, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatósággal folytatott konzultációt követően kell elfogadni.

(2) A tudományos és technológiai fejlődésből származó, különleges táplálkozási célú élelmiszerek gyors forgalomba hozatala érdekében a Bizottság – az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatósággal folytatott konzultációt követően – két évre engedélyezheti azon élelmiszerek forgalomba hozatalát, amelyek összetételüket tekintve nem felelnek meg a különleges táplálkozási célú élelmiszerek I. mellékletben említett csoportjaira vonatkozó egyedi irányelveknek. Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 15. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

Szükség esetén a Bizottság az engedélyező határozatát az összetétel megváltozására vonatkozó címkézési szabályokkal egészítheti ki.

(3) A Bizottság elfogadja a különleges táplálkozási célú anyagok, így pl. a különleges táplálkozási célú élelmiszerekhez való hozzáadásra szánt vitaminok, ásványi sók, aminosavak és egyéb anyagok listáját, az azokra alkalmazandó tisztasági követelményekkel, adott esetben a felhasználásuk feltételeivel együtt.

Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 15. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

Rendkívül sürgős esetben a Bizottság a 15. cikk (4) bekezdésében említett sürgősségi eljáráshoz folyamodhat.

5. cikk

A Bizottság szabályokat fogad el a nátrium- vagy sótartalom (nátrium-klorid, konyhasó) csökkentésére, illetve a nátrium- vagy sómentességre vagy a gluténmentességre vonatkozó, az 1. cikkben szereplő termékek megjelölésére használható kifejezések használatára.

6. cikk

2002. július 8. előtt a Bizottság, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatósággal folytatott konzultációt követően jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé arról, hogy kell-e hozni különleges rendelkezéseket a szénhidrátanyagcsere-zavarban (diabetes) szenvedő személyeknek szánt élelmiszerek tekintetében.

E jelentés következtetései alapján a Bizottság:

a)	kidolgozza a vonatkozó különleges rendelkezéseket; vagy

b)	a Szerződés 95. cikkében szabályozott eljárásnak megfelelően megfelelő javaslatokat tesz ezen irányelv módosítására.

Az a) pontban említett, ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló intézkedéseket a 15. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

7. cikk

A Bizottság elfogadhat olyan feltételeket, amelyek alapján a címkézés, a megjelenítés vagy a reklámozás során utalni lehet egy diétára vagy egy fogyasztói csoportra, amelynek az 1. cikkben említett termékeket szánják.

8. cikk

(1) Az 1. cikkben említett termékek címkézése és az alkalmazott címkézési módszerek, valamint e termékek megjelenítése és reklámozása nem tulajdoníthat e termékeknek emberi betegséget megelőző, kezelő vagy gyógyító jellegű tulajdonságokat vagy nem utalhat ilyen tulajdonságokra.

Kivételes és egyértelműen meghatározott esetekben eltérés engedhető az első albekezdéstől. Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 15. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni. Az eltéréseket az eljárás befejezéséig fenn lehet tartani.

(2) Az (1) bekezdés nem akadályozza olyan hasznos információk vagy ajánlások terjesztését, amelyek kizárólag orvosi, táplálkozástudományi vagy gyógyszerész végzettségű személyeknek szólnak.

9. cikk

(1) Az élelmiszerek címkézésére, kiszerelésére és reklámozására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2000. március 20-i 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (6) kell alkalmazni az ezen irányelv 1. cikkében említett termékekre, az e cikk (2), (3) és (4) bekezdésében megállapított feltételek mellett.

(2) A termék kereskedelmi megnevezését különleges táplálkozási jellemzői feltüntetésének kell kísérnie. Ugyanakkor az 1. cikk (3) bekezdésének c) pontjával érintett termékek esetén e megjelölést a rendeltetési célra történő utalás helyettesíti.

(3) Az olyan termékek címkézésének, amelyekre a 4. cikkel összhangban nem fogadtak el egyedi irányelvet, a következőket is tartalmaznia kell:

a)	a termék mennyiségi és minőségi összetételének pontos elemei, vagy az a különleges gyártási eljárás, amely a terméknek a különleges táplálkozási jellemzőit biztosítja;

b)	a termék hasznosítható energiaértéke kilojoule-ban vagy kilokalóriában kifejezve, és a szénhidrát-, fehérje- és zsírtartalom a forgalomba hozott termék 100 grammjára vagy 100 milliliterére vonatkozóan, illetve, ha adott mennyiség elfogyasztása javasolt, akkor a javasolt mennyiségre vonatkozóan.

Amennyiben azonban a forgalomba hozott termék 100 grammra vagy 100 milliliterre vonatkozó energiatartalma kevesebb, mint 50 kilojoule (12 kilokalória), ezen adatokat helyettesíteni lehet a következő kifejezésekkel: „az energiatartalom kevesebb, mint 50 kJ (12 kcal) 100 gramm termékben” vagy „az energiatartalom kevesebb, mint 50 kJ (12 kcal) 100 milliliter termékben”.

(4) Azon termékek esetében, amelyekre egyedi irányelvet fogadtak el, a különleges címkézési szabályokat az adott irányelvben határozzák meg.

10. cikk

(1) Az 1. cikkben említett termékek csak előre csomagolt formában hozhatók kiskereskedelmi forgalomba, és a csomagolásnak a terméket teljes egészében be kell fednie.

(2) A tagállamok az e cikk (1) bekezdésétől történő eltéréseket engedélyezhetnek a kiskereskedelem céljaira, feltéve, hogy eladásakor a termék a 9. cikkben meghatározott megjelölésekkel van ellátva.

11. cikk

(1) A nem az I. mellékletben felsorolt csoportokhoz tartozó különleges táplálkozási célú élelmiszerek hatékony hatósági ellenőrzésének lehetővé tétele érdekében a következő különleges rendelkezéseket kell alkalmazni:

a)	amikor egy fent említett terméket először hoznak forgalomba, a gyártó, illetve harmadik országban gyártott termék esetében az importőr a termékcímke egy példányának megküldésével bejelenti a terméket annak a tagállamnak az illetékes hatóságához, ahol a terméket forgalmazni szándékozza;

b)	amennyiben ugyanazt a terméket később forgalomba hozzák egy másik tagállamban, a gyártó vagy adott esetben az importőr – az első bejelentés címzettjének megjelölésével – megküldi ugyanezt az információt annak a tagállamnak az illetékes hatóságához;

szükség esetére az illetékes hatóságot felhatalmazzák, hogy megkövetelje a gyártótól, vagy adott esetben az importőrtől, hogy nyújtsa be azokat a tudományos eredményeket és adatokat, amelyek bizonyítják, hogy a termék megfelel az 1. cikk (2) és (3) bekezdésének, valamint nyújtsa be a 9. cikk (3) bekezdésének a) pontjában előírt információt. Amennyiben ezen információkat egy könnyen elérhető kiadvány tartalmazza, elegendő erre a kiadványra hivatkozni.

(2) A tagállamok értesítik a Bizottságot, hogy melyek az (1) bekezdés szerinti illetékes hatóságok, és közölnek minden egyéb hasznos információt.

A Bizottság ezeket az információkat közzéteszi az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(3) A (2) bekezdés végrehajtásának részletes szabályait a 15. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban lehet elfogadni.

(4) Háromévente, illetve először 2002. július 8. előtt a Bizottság jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé e cikk rendelkezéseinek a végrehajtásáról.

12. cikk

(1) A tagállamok nem tilthatják be vagy nem korlátozhatják az 1. cikkben meghatározott termékek kereskedelmét az összetételükkel, gyártási előírásaikkal, megjelenítésükkel vagy címkézésükkel kapcsolatos indokok miatt, amennyiben az említett termékek megfelelnek ezen irányelvnek vagy adott esetben az ezen irányelv végrehajtása során elfogadott irányelveknek.

(2) Az (1) bekezdés nem érinti azokat a nemzeti rendelkezéseket, amelyeket az ezen irányelv végrehajtása során elfogadott irányelvek hiánya esetén kell alkalmazni.

13. cikk

(1) Amennyiben egy tagállam megfelelő indokok alapján azt állapítja meg, hogy egy különleges táplálkozási célú élelmiszer, amely nem tartozik az I. mellékletben meghatározott csoportok egyikéhez sem, nem felel meg az 1. cikk (2) és (3) bekezdésében foglaltaknak vagy veszélyezteti az emberi egészséget, ideiglenesen felfüggesztheti vagy korlátozhatja az adott termék forgalmazását a területén, még akkor is, ha az adott élelmiszert szabadon forgalmazzák egy vagy több tagállamban. Erről döntése indokainak megjelölésével haladéktalanul értesíti a többi tagállamot és a Bizottságot.

(2) A Bizottság a lehető legrövidebb időn belül megvizsgálja az érintett tagállam által említett indokokat, a 15. cikk (1) bekezdésében említett bizottság keretében konzultál a tagállamokkal, majd késedelem nélkül véleményt alkot és meghozza a megfelelő intézkedéseket.

(3) Amennyiben a Bizottság úgy ítéli, hogy a nemzeti intézkedést hatályon kívül kell helyezni vagy módosítani kell, a 15. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban megfelelő intézkedéseket fogad el.

14. cikk

(1) Amennyiben egy tagállam az egyik egyedi irányelv elfogadása után új információ vagy a meglévő információ újraértékelése alapján megalapozottan úgy véli, hogy egy különleges táplálkozási célú élelmiszer – bár megfelel a vonatkozó egyedi irányelvnek – veszélyezteti az emberi egészséget, ideiglenesen felfüggesztheti vagy korlátozhatja a szóban forgó rendelkezések alkalmazását saját területén. Erről döntése indokainak megjelölésével haladéktalanul értesíti a többi tagállamot és a Bizottságot.

(3) Amennyiben a Bizottság úgy ítéli, hogy az (1) bekezdésben említett problémák megoldása és az emberi egészség védelmének biztosítása érdekében ezen irányelv vagy az egyedi irányelvek módosítására van szükség, elfogadja ezeket a módosításokat.

Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 15. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni. Rendkívül sürgős esetben a Bizottság a 15. cikk (4) bekezdésében előírt sürgősségi eljáráshoz folyamodhat.

Az a tagállam, amely védintézkedéseket fogadott el, ezeket a módosítások elfogadásáig fenntarthatja.

15. cikk

(1) A Bizottságot a 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) 58. cikke alapján létrehozott Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság segíti.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, figyelemmel a 8. cikkének rendelkezéseire is.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében meghatározott határidő három hónap.

(3) Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, figyelemmel a 8. cikkének rendelkezéseire is.

(4) Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1), (2), (4) és (6) bekezdését, valamint 7. cikkét kell alkalmazni, figyelemmel a 8. cikkének rendelkezéseire is.

16. cikk

A II. melléklet A. részében említett jogi aktusokkal módosított 89/398/EGK irányelv hatályát veszti, a II. melléklet B. részében említett irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére és alkalmazására vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.

A hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásokat erre az irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni, a II. mellékletben foglalt megfelelési táblázatnak megfelelően.

17. cikk

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

18. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Strasbourgban, 2009. május 6-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

H.-G. PÖTTERING

a Tanács részéről

az elnök

J. KOHOUT

(1) HL C 211., 2008.8.19., 44. o.

(2) Az Európai Parlament 2008. szeptember 23-i véleménye (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2009. március 30-i határozata.

(3) HL L 186., 1989.6.30., 27. o.

(4) Lásd a II. melléklet A. részét.

(5) HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

(6) HL L 109., 2000.5.6., 29. o.

(7) Az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer-biztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK rendelet (HL L 31., 2002.2.1., 1. o.).

I. MELLÉKLET

A különleges táplálkozási célú élelmiszerek azon csoportjai, amelyekre vonatkozóan a különleges rendelkezéseket egyedi irányelvekben kell meghatározni (1):

1.	anyatej-helyettesítő és anyatej-kiegészítő tápszerek;

2.	csecsemők és a kisgyermekek számára készült feldolgozott gabonaalapú élelmiszerek és bébiételek;

3.	testtömegcsökkentés céljára szolgáló csökkentett energiatartalmú élelmiszerek;

4.	különleges gyógyászati célokra szánt tápszerek;

5.	nagy izomerő kifejtését elősegítő, elsősorban sportolóknak szánt élelmiszerek.

B.	A különleges táplálkozási célú élelmiszerek azon csoportjai, amelyekre vonatkozóan a különleges rendelkezéseket egyedi irányelvben kell meghatározni a 6. cikkben említett eljárás eredményétől függően (1): A szénhidrátanyagcsere-zavarban (diabetes) szenvedő személyeknek szánt élelmiszerek.

(1) Értelemszerűen az egy adott egyedi irányelv elfogadásakor már forgalomban lévő termékeket a szóban forgó irányelv nem érinti.

II. MELLÉKLET

A. RÉSZ

A hatályon kívül helyezett irányelv és módosításainak listája

(a 16. cikk szerint)

A Tanács 89/398/EGK irányelve (HL L 186., 1989.6.30., 27. o.)
Az Európai Parlament és a Tanács 96/84/EK irányelve (HL L 48., 1997.2.19., 20. o.)
Az Európai Parlament és a Tanács 1999/41/EK irányelve (HL L 172., 1999.7.8., 38. o.)
Az Európai Parlament és a Tanács 1882/2003/EK rendelete (HL L 284., 2003.10.31., 1. o.)	kizárólag a III. melléklet 15. pontja

B. RÉSZ

A nemzeti jogba való átültetésre és az alkalmazásra előírt határidők listája

(a 16. cikk szerint)

Irányelv	Az átültetés határideje	Az ezen irányelvnek megfelelő termékek forgalmazásának engedélyezése	Az ezen irányelvnek meg nem felelő termékek forgalmazásának megtiltása
89/398/EGK	—	1990. május 16. (1)	1991. május 16. (1)
96/84/EK	1997. szeptember 30.	—	—
1999/41/EK	2000. július 8.	2000. július 8. (2)	2001. január 8. (2)

(1) A 89/398/EGK irányelv 15. cikkével összhangban:

„(1) A tagállamok a következőképpen módosítják törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseiket:

—	legkésőbb 1990. május 16-ig engedélyezik az ezen irányelvnek megfelelő termékek forgalmazását,

—	1991. május 16-tól megtiltják az ezen irányelvnek meg nem felelő termékek forgalmazását.

Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(2) Az (1) bekezdés nem érinti azokat a nemzeti rendelkezéseket, amelyek a 4. cikkben említett irányelvek hiányában a különleges táplálkozási célokra szánt élelmiszerek bizonyos csoportjaira vonatkoznak.”

(2) Az 1999/41/EK irányelv 2. cikkével összhangban:

„A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 1999. július 8-ig megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Ezeket az intézkedéseket úgy kell alkalmazni, hogy

—	legkésőbb 2000. július 8-ig engedélyezzék az olyan termékek forgalmazását, amelyek megfelelnek az ezen irányelv rendelkezéseinek,

—	legkésőbb 2001. január 8-ig megtiltsák az olyan termékek forgalmazását, amelyek nem felelnek meg az ezen irányelv rendelkezéseinek.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.”

III. MELLÉKLET

MEGFELELÉSI TÁBLÁZAT

89/398/EGK irányelv	Ezen irányelv
1. cikk, (1) bekezdés	1. cikk, (1) bekezdés
1. cikk, (2) bekezdés, a) pont	1. cikk, (2) bekezdés
1. cikk, (2) bekezdés, b) pont	1. cikk, (3) bekezdés
1. cikk, (2) bekezdés, b) pont, i., ii., iii. alpont	1. cikk, (3) bekezdés, a), b) és c) pont
2. cikk, (1) bekezdés	2. cikk, (1) bekezdés
2. cikk, (2) bekezdés	2. cikk, (2) bekezdés, első albekezdés
2. cikk, (3) bekezdés	2. cikk, (2) bekezdés, második és harmadik albekezdés
—	2. cikk, (2) bekezdés, negyedik albekezdés
3. cikk	3. cikk
4. cikk, (1) bekezdés	4. cikk, (1) bekezdés
4. cikk, (1) bekezdés, a) pont	4. cikk, (2) bekezdés
4. cikk, (2) bekezdés	4. cikk, (3) bekezdés
4a. cikk	5. cikk
4b. cikk	6. cikk
5. cikk	7. cikk
6. cikk	8. cikk
7. cikk	9. cikk
8. cikk	10. cikk
9. cikk, bevezető szavak	11. cikk, (1) bekezdés, bevezető szavak
9. cikk, 1., 2. és 3. pont	11. cikk, (1) bekezdés, a), b) és c) pont
9. cikk, 4. pont, első és második mondat	11. cikk, (2) bekezdés
9. cikk, 4. pont, harmadik mondat	11. cikk, (3) bekezdés
9. cikk, 5. pont	11. cikk, (4) bekezdés
10. cikk	12. cikk
11. cikk	13. cikk
12. cikk	14. cikk
13. cikk, (1) és (2) bekezdés	15. cikk, (1) és (2) bekezdés
13. cikk, (3) bekezdés	—
—	15. cikk, (3) és (4) bekezdés
14. és 15. cikk	—
—	16. és 17. cikk
16. cikk	18. cikk
I. melléklet	I. melléklet
II. melléklet	—
—	II. és III. melléklet

20.5.2009

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 124/30

A TANÁCS 2009/13/EK IRÁNYELVE

(2009. február 16.)

az Európai Közösség Hajótulajdonosainak Szövetsége (ECSA) és az Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége (ETF) között létrejött, a 2006. évi tengerészeti munkaügyi egyezmény alapján kötött megállapodás végrehajtásáról, valamint az 1999/63/EK irányelv módosításáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 139. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

mivel:

(1)	A Szerződés 139. cikke (2) bekezdésének megfelelően a szociális partnerek közösen kérhetik, hogy a közösségi szinten általuk kötött megállapodások végrehajtása a Bizottság javaslatára tanácsi határozat útján történjen.

(2)

2006. február 23-án a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet elfogadta a 2006. évi tengerészeti munkaügyi egyezményt olyan egységes és koherens jogi dokumentum létrehozásának szándékával, amely a lehetőségekhez mérten magában foglalja a hatályos nemzetközi tengerészeti egyezmények és ajánlások valamennyi naprakész előírását, valamint az egyéb nemzetközi munkaügyi egyezményekben foglalt alapelveket.

(3)	A Bizottság a Szerződés 138. cikkének (2) bekezdésével összhangban konzultált a szociális partnerekkel arról, hogy a 2006. évi tengerészeti munkaügyi egyezmény fényében kiigazítás, egységes szerkezetbe foglalás vagy kiegészítés útján ajánlatos-e továbbfejleszteni a hatályos közösségi vívmányokat.

(4)	2006. szeptember 29-én az Európai Közösség Hajótulajdonosainak Szövetsége (ECSA) és az Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége (ETF) tájékoztatta a Bizottságot arról a szándékáról, hogy a Szerződés 138. cikkének (4) bekezdésével összhangban tárgyalásokat kíván kezdeni.

(5)

2008. május 19-én az említett szervezetek annak érdekében, hogy a tengerészeti ágazat egészében egyenlő versenyfeltételek érvényesüljenek, megállapodást kötöttek a 2006. évi tengerészeti munkaügyi egyezményről (a továbbiakban: a megállapodás). Ez a megállapodás és melléklete a Bizottsághoz intézett közös kérelmet tartalmaz arra vonatkozóan, hogy végrehajtásuk a Szerződés 139. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság javaslatára tanácsi határozat útján történjen.

(6)	A megállapodás a valamely tagállamban és/vagy a valamely tagállam lobogója alatt lajstromozott hajók fedélzetén tartózkodó tengerészekre vonatkozik.

(7)	A megállapodás az Európai Közösség Hajótulajdonosainak Szövetsége (ECSA) és a Közlekedési Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége az Európai Unióban (FST) között, a tengerészek munkaidejének szervezéséről szóló, 1998. szeptember 30-án Brüsszelben létrejött európai megállapodást módosítja.

(8)	A Szerződés 249. cikkének alkalmazásában a megállapodás végrehajtásának megfelelő eszköze az irányelv.

(9)	A megállapodás a 2006. évi tengerészeti munkaügyi egyezménnyel egyidejűleg lép hatályba, és a szociális partnerek kívánsága az, hogy az ezen irányelvet végrehajtó nemzeti rendelkezések ne lépjenek előbb hatályba, mint az említett egyezmény hatálybalépésének napja.

(10)

A megállapodásban használt, de abban pontosan meg nem határozott kifejezések tekintetében ez az irányelv a nemzeti jognak és gyakorlatnak megfelelően a tagállamokra bízza e kifejezések meghatározását, mint a hasonló kifejezéseket használó, más szociálpolitikai irányelvek esetében is, feltéve hogy az említett meghatározások tiszteletben tartják a megállapodás tartalmát.

(11)	A közösségi szintű szociális párbeszéd átalakításáról és fejlesztéséről szóló, 1998. május 20-i közleményével összhangban a Bizottság kidolgozta az irányelvre vonatkozó javaslatát, figyelembe véve az aláíró felek képviseleti jogát és a megállapodás egyes szakaszainak jogszerűségét.

(12)	A tagállamok a szociális partnereket – közös kérésükre – megbízhatják ennek az irányelvnek a végrehajtásával mindaddig, amíg a tagállamok meg nem hozzák azokat az intézkedéseket, amelyek biztosítják, hogy bármikor garantálhassák az ezen irányelv által előírt eredményeket.

(13)	Ezen irányelv rendelkezéseinek alkalmazása nem sérthet egyetlen olyan hatályos közösségi rendelkezést sem, amely konkrétabb, és/vagy magasabb szintű védelmet nyújt a tengerészek számára és különösen nem érinti a közösségi jogszabályokban foglalt rendelkezéseket.

(14)

A munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1989. június 12-i 89/391/EGK tanácsi irányelv (1) és különösen annak 5. cikke (1) és (3) bekezdésében foglalt rendelkezések szerinti, a munkaadói kötelezettségekre vonatkozó általános elvnek való megfelelést biztosítani kell.

(15)	Ez az irányelv nem használható a mellékletként csatolt megállapodás hatálya alá tartozó területeken a munkavállalók általános védelmi szintje csökkentésének indokolására.

(16)	Ez az irányelv és a megállapodás minimumszabályokat állapít meg. A tagállamoknak és/vagy a szociális partnereknek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy kedvezőbb rendelkezéseket tartsanak fenn vagy vezessenek be.

(17)	A Bizottság a szociálpolitikáról szóló megállapodás végrehajtásáról szóló, 1993. december 14-i közleményével összhangban a megállapodást is magában foglaló irányelvjavaslata szövegének megküldésével tájékoztatta az Európai Parlamentet és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot.

(18)

Ez a jogi eszköz összhangban van az Európai Unió alapjogi chartájában megállapított alapvető jogokkal és elvekkel, különösen annak 31. cikkével, amely előírja, hogy minden munkavállalónak joga van az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez, a munkaidő felső határának korlátozásához, a napi és heti pihenőidőhöz, valamint az éves fizetett szabadsághoz.

(19)

Mivel ezen irányelv céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az intézkedés léptéke vagy hatása miatt azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(20)

A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás (2) 34. pontjával összhangban a tagállamokat ösztönzik arra, hogy – a maguk számára, illetve a Közösség érdekében – készítsék el saját táblázataikat, amelyekben a lehető legpontosabban bemutatják az irányelv és az azt átültető intézkedések közötti megfelelést, és hogy e táblázatokat tegyék közzé.

(21)

Az Európai Közösség Hajótulajdonosainak Szövetsége (ECSA) és a Közlekedési Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége az Európai Unióban (FST) között létrejött, a tengerészek munkaidejének szervezéséről szóló európai megállapodást tartalmazó, 1999. június 21-i 1999/63/EK tanácsi irányelvet (3) ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(22)	A megállapodás végrehajtása hozzájárul a Szerződés 136. cikkében megállapított célkitűzések megvalósításához,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Ez az irányelv a tengeri közlekedési és szállítási ágazat szociális partnereit képviselő szervezetek (az Európai Közösség Hajótulajdonosainak Szövetsége, ECSA és az Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége, ETF) által a 2006. évi tengerészeti munkaügyi egyezményre vonatkozóan 2008. május 19-én kötött, a mellékletben foglalt megállapodást hajtja végre.

2. cikk

Az 1999/63/EK irányelv melléklete a következőképpen módosul:

Az 1. szakasz a következő 3. ponttal egészül ki:

„3.

Abban az esetben, ha kétség merül fel azt illetően, hogy a személyek bármely adott csoportjába tartozók e megállapodás értelmében tengerésznek minősülnek-e, a kérdésben az adott tagállam illetékes hatósága határoz a hajótulajdonosok és a tengerészek e kérdésben érintett szervezeteivel folytatott egyeztetést követően. Ebben az összefüggésben megfelelően figyelembe kell venni a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája 94. (tengerészeti) ülésszakának a foglalkozási csoportokra vonatkozó tájékoztatásról szóló határozatát.”

A 2. szakasz c) és d) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„c) »tengerész«: minden olyan személy, aki az e megállapodás hatálya alá tartozó hajón bármely minőségben alkalmazásban áll, szerződtetve van, vagy ott munkát végez;

d) »hajótulajdonos«: a hajó tulajdonosa, vagy azon egyéb szervezet vagy személy – így például üzemben tartó, ügynök, vagy a hajót személyzet nélkül bérlő személy –, amely vagy aki a tulajdonostól átvállalta a hajó üzemeltetésének felelősségét, és e felelősség átvállalásával egyidejűleg elfogadta, hogy magára veszi az e megállapodás értelmében a hajótulajdonosokra háruló kötelességeket és felelősséget, függetlenül attól, hogy rajta kívül bármely egyéb szervezet vagy személy teljesíti és vállalja-e a hajótulajdonos nevében ezen kötelességek és felelősség meghatározott részét.”

A 6. szakasz helyébe a következő szöveg lép:

„1.

Tilos a 18. életévüket be nem töltött tengerészek számára az éjszakai munkavégzés. E szakasz alkalmazásában az »éjszaka« meghatározása a nemzeti joggal és gyakorlattal összhangban történik. Az éjszaka legalább kilencórás időszakot fed le, amely legkésőbb éjfélkor kezdődhet, és legkorábban hajnali 5 órakor érhet véget.

Az illetékes hatóság eltekinthet az éjszakai munkavégzésre vonatkozó korlátozás szigorú betartásának megkövetelésétől, amennyiben:

a)	az károsan befolyásolná az érintett tengerészek hatékony – az elfogadott programok és időbeosztás alapján történő – kiképzését; vagy

valamely adott feladatkör sajátos jellege vagy valamely jóváhagyott képzési program megköveteli, hogy a kivétel hatálya alá tartozó tengerészek éjszaka végezzék munkájukat, a hatóság pedig – a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezeteivel történt egyeztetést követően – úgy ítéli meg, hogy az adott munka nem fogja károsan befolyásolni ezen tengerészek egészségét, illetve jóllétét.

Tilos a 18. életévüket be nem töltött tengerészek alkalmazása, szerződtetése, valamint munkavégzése, amennyiben az adott munka veszélyeztetheti egészségüket vagy biztonságukat. Az ilyen munkák fajtáit a nemzeti törvényekben és rendeletekben kell meghatározni, vagy az illetékes hatóságnak kell előírnia őket, minden esetben a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezeteivel történt egyeztetést követően és a vonatkozó nemzetközi előírásokkal összhangban.”

A 13. szakasz helyébe a következő szöveg lép:

„1.	A tengerészek nem dolgozhatnak hajón, amennyiben nem rendelkeznek orvosi igazolással arról, hogy feladataik ellátására egészségileg alkalmasak.

2.	Kivételt csak az e megállapodásban előírt esetekben és módon lehet engedélyezni.

3.	Az illetékes hatóságnak elő kell írnia, hogy a hajón való munkavégzés megkezdését megelőzően a tengerészek rendelkezzenek érvényes orvosi igazolással, amely tanúsítja, hogy egészségileg alkalmasak a tengeren elvégzendő feladataik ellátására.

Annak biztosítása érdekében, hogy az orvosi igazolások a tengerészek valós egészségi állapotát tükrözzék az elvégzendő feladataik fényében, az illetékes hatóság – a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezeteivel történt egyeztetést, valamint a vonatkozó nemzetközi iránymutatások gondos mérlegelését követően – köteles pontosan előírni az orvosi vizsgálat és az orvosi igazolás jellegét.

Ez a megállapodás nem érinti a tengerészek képzéséről, képesítéséről és az őrszolgálat ellátásáról szóló, módosított 1978. évi nemzetközi egyezményt (a továbbiakban: »STCW-egyezmény«). E szakasz 1. és 2. pontjának alkalmazásában az illetékes hatóság köteles elfogadni az SCTW-egyezmény követelményeivel összhangban kiállított orvosi igazolást. Az SCTW-egyezmény hatálya alá nem tartozó tengerészek esetében hasonlóképpen el kell fogadni az említett követelményeknek lényegében megfelelő orvosi igazolást.

Az orvosi igazolást megfelelően képesített orvosnak kell kiállítania, illetve a kizárólag a látással kapcsolatos igazolás esetében olyan személynek, akit az illetékes hatóság az ilyen igazolás kiállítására megfelelően képesítettnek ismer el. Az orvosi vizsgálatok lefolytatása során az orvosoknak teljes körű szakmai függetlenséget kell élvezniük orvosi szakvéleményük kialakításában.

Azok a tengerészek, akiktől megtagadták az orvosi igazolás kiadását, illetve akiknél korlátozott munkavégzési képességet állapítottak meg – így különösen a munkavégzés időtartamát, a betölthető munkaköröket vagy a kereskedelmi területet illetően –, jogosultak egy további vizsgálaton részt venni egy másik független orvos vagy független orvosi szakértő előtt.

Valamennyi orvosi igazolásnak tanúsítania kell különösen a következőket:

a)	az érintett tengerész hallása és látása, valamint színlátása – amennyiben a tengerész olyan munkakörökben kerül alkalmazásra, ahol munkavégzési képességét befolyásolhatja a hibás színérzékelés – mind megfelelő; és

b)	az érintett tengerész nem szenved olyan betegségben, amelyet vélhetően súlyosbítana a tengeri szolgálat, vagy amely alkalmatlanná tenné a tengerészt a tengeri szolgálatra, illetve amely veszélyeztetné a fedélzeten tartózkodó többi személy egészségét.

Kivéve ha az érintett tengerész által elvégzendő különös feladatok miatt, illetve az STCW-egyezmény értelmében rövidebb időszak nincs előírva, akkor:

a)	az orvosi igazolás legfeljebb kétéves időtartamra érvényes, kivéve ha a tengerész 18. életévét még nem töltötte be, amely esetben az érvényesség leghosszabb időtartama 1 év;

b)	a színlátásra vonatkozó igazolás érvényességi ideje legfeljebb hat év.

10.

Sürgős esetekben az illetékes hatóság érvényes orvosi igazolás nélkül is engedélyezheti a tengerész munkavégzését a legközelebbi olyan érintett kikötőig, ahol a tengerész be tudja szerezni az orvosi igazolást valamely képesített orvostól, feltéve hogy:

a)	az ilyen engedély időtartama nem haladja meg a három hónapot; és

b)	az érintett tengerész közelmúltban lejárt orvosi igazolással rendelkezik.

11.	Amennyiben egy igazolás érvényességi ideje a tengeri út során jár le, az igazolás érvényes marad a legközelebbi olyan érintett kikötőig, ahol a tengerész be tudja szerezni az orvosi igazolást valamely képesített orvostól, feltéve hogy ennek időtartama nem haladja meg a három hónapot.

12.	A rendszerint nemzetközi utakon közlekedő hajókon szolgálatot teljesítő tengerészek orvosi igazolását angol nyelven mindenképpen ki kell állítani.

13.	Az orvosi igazolásban feltüntetendő adatok és az elvégzendő vizsgálatok jellegét az érintett hajótulajdonos- és tengerészszervezetekkel lefolytatott konzultációkat követően állapítják meg.

14.	Minden tengerészt rendszeres orvosi vizsgálatnak vetnek alá. Azokat az őrszolgálatot ellátó tengerészeket, akik orvosi igazolás szerint éjszakai munkavégzés miatt egészségügyi problémákban szenvednek, ha lehetséges, át kell helyezni az alkalmasságuknak megfelelő nappali munkakörbe.

15.	A 13. és 14. pontban említett orvosi vizsgálat ingyenes, és az orvosi titoktartás szabályai alá tartozik. Az ilyen orvosi vizsgálatok elvégezhetők a nemzeti egészségügyi rendszeren belül.”

A 16. szakasz helyébe a következő szöveg lép:

„Valamennyi tengerész jogosult éves fizetett szabadságra. Az éves fizetett szabadságot a munkaviszony minden egyes hónapjára vonatkozóan legalább 2,5 naptári napot alapul véve, a nem teljes hónapok esetében pedig időarányosan kell kiszámítani. Az éves fizetett szabadság legrövidebb időtartama nem helyettesíthető természetbeni juttatással, a munkaviszony megszűnésének esetét kivéve.”

3. cikk

(1) A tagállamok az ezen irányelvben megállapítottaknál előnyösebb rendelkezéseket is fenntarthatnak vagy bevezethetnek.

(2) Ezen irányelv végrehajtása semmilyen körülmények között sem adhat alapot a munkavállalók védelmének az irányelv által szabályozott területeken már elért általános szintjéhez képest történő csökkentésére. Ez nem érinti a tagállamok és/vagy a szociális partnerek azon jogát, hogy a bekövetkező változások fényében az ezen irányelv elfogadása idején hatályban lévőktől eltérő törvényi, rendeleti vagy szerződéses rendelkezéseket állapítsanak meg, feltéve hogy az ezen irányelvben megállapított minimumkövetelményeknek eleget tesznek.

(3) Ennek az irányelvnek az alkalmazása és/vagy értelmezése nem érint egyetlen olyan közösségi vagy nemzeti rendelkezést, szokást vagy gyakorlatot sem, amely az érintett tengerészek számára kedvezőbb feltételeket biztosít.

(4) Az A4.2. norma 5. pontjának b) alpontjában foglalt rendelkezés nem érinti a 89/391/EGK irányelv 5. cikkében előírt munkaadói felelősség elvét.

4. cikk

A tagállamok meghatározzák az ezen irányelv alapján hatályba léptetett nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókat. A szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

5. cikk

(1) A tagállamok az ezen irányelv hatálybalépésétől számított legkésőbb 12 hónapon belül hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek, vagy biztosítják, hogy a szociális partnerek megállapodás útján bevezessék a szükséges intézkedéseket.

(2) Amikor a tagállamok elfogadják a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg. E rendelkezések szövegét haladéktalanul közlik a Bizottsággal.

(3) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseit, melyeket az ezen irányelv hatálya alá tartozó területen fogadnak el.

6. cikk

A megállapodás preambulumában említett lényegi egyenértékűség elvének alkalmazása nem érinti a tagállamok ezen irányelvből fakadó kötelezettségeit.

7. cikk

Ez az irányelv a 2006. évi tengerészeti munkaügyi egyezmény hatálybalépésének napján lép hatályba.

8. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 2009. február 16-án.

a Tanács részéről

az elnök

O. LIŠKA

(1) HL L 183., 1989.6.29., 1. o.

(2) HL C 321., 2003.12.31., 1. o.

(3) HL L 167., 1999.7.2., 33. o.

MELLÉKLET

A 2006. évi tengerészeti munkaügyi egyezményről az ECSA és az ETF által kötött

MEGÁLLAPODÁS

AZ ALÁÍRÓ FELEK

mivel az ILO 2006. évi tengerészeti munkaügyi egyezménye (a továbbiakban: az egyezmény) mindegyik tagállamtól megköveteli, hogy meggyőződjön arról, hogy a jogszabályaiban és előírásaiban foglalt rendelkezések az egyezmény keretein belül tiszteletben tartják az egyesülési szabadsághoz való alapvető jogokat és a kollektív tárgyalásra való jog tényleges elismerését, a kényszermunka, illetve kötelező munka valamennyi formájának felszámolását, a gyermekmunka hatékony felszámolását, valamint a foglalkoztatásból és a foglalkozásból eredő hátrányos megkülönböztetés felszámolását;

mivel az egyezmény rendelkezik arról, hogy valamennyi tengerésznek joga van a biztonsági normáknak megfelelő, biztonságos és veszélytelen munkahelyhez, a tisztességes foglalkoztatási feltételekhez, a tisztességes munka- és életkörülményekhez, továbbá jogosultak egészségvédelemre, orvosi ellátásra, jóléti intézkedésekre, valamint a szociális védelem egyéb formáira;

mivel az egyezmény megköveteli a tagállamoktól, hogy joghatóságuk keretein belül biztosítsák a tengerészeknek az e preambulum előző bekezdésében megállapított foglalkoztatási és szociális jogainak maradéktalan érvényesítését az egyezményben foglalt követelményeknek megfelelően. Ha az egyezmény eltérően nem rendelkezik, az említett végrehajtás megvalósulhat nemzeti törvények vagy rendeletek útján, a vonatkozó kollektív szerződéseken, illetve egyéb intézkedéseken vagy gyakorlati tevékenységen keresztül;

mivel az aláíró felek különös figyelmet kívánnak fordítani a tengerészeti munkaügyi egyezmény szabályaihoz és szabályzatához fűzött magyarázó jegyzetre, amely meghatározza az egyezmény formáját és szerkezetét;

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre (a továbbiakban: a Szerződés) és különösen annak 137., 138. és 139. cikkére;

mivel a Szerződés 139. cikke (2) bekezdésének rendelkezései értelmében az aláíró felek együttesen kérhetik, hogy a közösségi szinten kötött megállapodások végrehajtása a Bizottság javaslatára tanácsi határozat útján történjen;

mivel az aláíró felek ilyen kérést fogalmaznak meg;

mivel a megállapodás végrehajtásának megfelelő eszköze a Szerződés 249. cikke értelmében az irányelv, amely az elérendő célokat illetően köti a tagállamokat, miközben a forma és eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyja; az egyezmény VI. cikke lehetővé teszi az ILO tagállamai számára, hogy olyan intézkedéseket hozzanak, amelyek meggyőződésük szerint lényegileg egyenértékűek az egyezmény normáival, amelynek célja mind az egyezmény általános célkitűzésének és céljának teljes mértékű megvalósítása, mind pedig az egyezmény említett rendelkezéseinek hatályba léptetése; a megállapodás irányelv útján történő végrehajtása és az egyezményben foglalt lényegi egyenértékűség elve ennélfogva azt célozza, hogy a tagállamok számára lehetővé tegye a jogoknak és alapelveknek az egyezmény VI. cikke 3. és 4. pontjában előírt módon történő végrehajtását,

a következőkben állapodtak meg:

FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK ÉS ALKALMAZÁSI KÖR

E megállapodás alkalmazásában, amennyiben az egyes rendelkezések másképpen nem rendelkeznek:

a)	„illetékes hatóság”: az a miniszter, minisztérium, kormányhivatal vagy egyéb hatóság, akinek vagy amelynek jogában áll az érintett rendelkezés tárgyára vonatkozóan törvényerejűnek minősülő rendeleteket, utasításokat, illetve egyéb szabályzatokat kibocsátani és érvényre juttatni;

„bruttó űrtartalom”: az a bruttó űrtartalom, amelyet a hajók köbözésére vonatkozó 1969. évi nemzetközi egyezmény I. mellékletében, illetve ennek bármely annak helyébe lépő egyezményében foglalt, a hajók köbözésére szolgáló rendeleteknek megfelelően számítottak ki; azon hajók esetében pedig, amelyek a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet által elfogadott, a hajók köbözésére szolgáló ideiglenes rendszer hatálya alá tartoznak, a bruttó űrtartalom az, amely a Nemzetközi Köbözési Bizonyítvány (1969) MEGJEGYZÉSEK rovatában feltüntetésre került;

c)	„tengerész”: minden olyan személy, aki az e megállapodás hatálya alá tartozó hajón bármely minőségben alkalmazásban áll, szerződtetve van, vagy ott dolgozik;

d)	a „tengerész-munkaszerződés” magában foglalja mind a munkaszerződést, mind pedig az írásban kötött szerződés egyes cikkeit;

e)	„hajó”: olyan hajó, amely nem kizárólag belvizeken, illetve védett vizekben foglalt vagy azok közvetlen közelében található vizeken, vagy a kikötői előírások hatálya alá eső területeken hajózik;

„hajótulajdonos”: a hajó tulajdonosa, vagy azon egyéb szervezet vagy személy – így például üzemben tartót, ügynököt, vagy a hajót személyzet nélkül (bare boat charterben) bérlő személyt –, amely vagy aki a tulajdonostól átvállalta a hajó üzemeltetésének felelősségét, és e felelősség átvállalásával egyidejűleg vállalta, hogy elfogadja az e megállapodás értelmében a hajótulajdonosokra háruló kötelességeket és felelősséget, függetlenül attól, hogy rajta kívül bármely egyéb szervezet vagy személy teljesíti és vállalja-e a hajótulajdonos nevében ezen kötelességek és felelősség meghatározott részét.

2.	Ez a megállapodás valamennyi tengerészre vonatkozik azon esetek kivételével, amikor erről kifejezetten eltérően rendelkezik.

Abban az esetben, ha kétség merül fel azt illetően, hogy a személyek bármely adott csoportjába tartozók e megállapodás értelmében tengerésznek minősülnek-e, a kérdésben az adott tagállam illetékes hatósága határoz a hajótulajdonosok és a tengerészek e kérdésben érintett szervezeteivel folytatott egyeztetést követően. E tekintetben kellően figyelembe kell venni a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája 94. (tengerészeti) ülésszakának a foglalkozási csoportokra vonatkozó tájékoztatásról szóló határozatát.

Azon esetek kivételével, amelyekben e megállapodás kifejezetten másképpen rendelkezik, e megállapodás vonatkozik valamennyi olyan köz- vagy magántulajdonban lévő hajóra, amely rendes körülmények között kereskedelmi tevékenységet folytat, kivéve a halászati, illetve hasonló tevékenységet folytató hajókat, valamint a hagyományos építésű hajókat, így például a laposfenekű vitorlásokat és a dzsunkákat. E megállapodás nem vonatkozik a hadihajókra, illetve a haditengerészeti segédhajókra.

Abban az esetben, ha kétség merül fel azt illetően, hogy e megállapodás vonatkozik-e valamely hajóra vagy a hajók valamely adott csoportjára, a kérdésben az adott tagállam illetékes hatósága határoz a hajótulajdonosok és a tengerészek e kérdésben érintett szervezeteivel folytatott egyeztetést követően.

A SZABÁLYOK ÉS A NORMÁK

1. CÍM

A HAJÓKON DOLGOZÓ TENGERÉSZEKRE VONATKOZÓ, MINIMÁLISAN BETARTANDÓ KÖVETELMÉNYEK

1.1. szabály – Alsó korhatár

1.	A foglalkoztatás alsó korhatáránál fiatalabb korú személyek hajón nem állhatnak alkalmazásban, nem lehetnek szerződtetve, és ott nem dolgozhatnak.

2.	Az e megállapodásban meghatározott körülmények esetén magasabb alsó korhatárt kell megkövetelni.

A1.1. norma – Alsó korhatár

Az alsó korhatárt a tengerészek munkaidejének szervezésére vonatkozóan kötött (az e megállapodás A. mellékletének megfelelően módosítandó) európai megállapodásról szóló, 1999. június 21-i 1999/63/EK (módosítandó) tanácsi irányelv szabályozza.

1.2. szabály – Orvosi igazolás

Az orvosi igazolásokat a tengerészek munkaidejének szervezésére vonatkozóan kötött (az e megállapodás A. mellékletének megfelelően módosítandó) európai megállapodásról szóló, 1999. június 21-i 1999/63/EK (módosítandó) tanácsi irányelv szabályozza.

1.3. szabály – Képzés és képesítések

1.	Kizárólag a feladataik elvégzésére kiképzett, vagy arra alkalmasnak minősített, vagy arra egyéb módon képesített tengerészek dolgozhatnak hajón.

2.	Kizárólag olyan tengerész munkavégzése engedélyezhető hajón, aki sikeresen elvégezte a hajófedélzeti személyi biztonságra vonatkozó képzést.

3.	A Nemzetközi Tengerészeti Szervezet által elfogadott kötelező érvényű jogi aktusoknak megfelelő képzés és képesítés az e szabály 1. és 2. bekezdésében foglalt követelményeknek megfelelőnek minősül.

2. CÍM

A FOGLALKOZTATÁS FELTÉTELEI

2.1. szabály – A tengerészek munkaszerződései

1.	A tengerész foglalkoztatására vonatkozó kikötéseket és feltételeket egyértelmű, írásba foglalt, jogilag érvényesíthető szerződésbe kell foglalni vagy ilyen szerződésre kell hivatkozni, továbbá e kikötéseknek és feltételeknek összhangban kell állniuk az e megállapodásban megállapított előírásokkal.

Biztosítani kell, hogy a tengerészek munkaszerződéseit az egyes tengerészek olyan feltételek között fogadják el, amely feltételek szavatolják, hogy a tengerésznek lehetősége legyen a szerződésben foglalt kikötéseket és feltételeket áttekinteni és azokról tanácsot kérni, valamint szavatolják, hogy a tengerész e kikötéseket és feltételeket szabad akaratából fogadhassa el, mielőtt a szerződést aláírja.

3.	A tengerészek munkaszerződései – az adott tagállam nemzeti jogával és gyakorlatával összeegyeztethető mértékig – úgy értelmezendők, mint amelyek magukban foglalják valamennyi vonatkozó kollektív szerződést.

A2.1. norma – A tengerészek munkaszerződései

Valamennyi tagállamnak olyan törvényeket, illetve rendeleteket kell elfogadni, amelyek előírják, hogy az adott tagállam lobogója alatt közlekedő hajók megfeleljenek a következő feltételeknek:

az adott tagállam lobogója alatt közlekedő hajókon dolgozó tengerészek mindegyike rendelkezzen olyan tengerész munkaszerződéssel, amelyet egyrészről maga a tengerész, másrészről a hajótulajdonos vagy a hajótulajdonos valamely képviselője aláírt (illetve amennyiben a tengerész nem alkalmazott, akkor rendelkezzen más szerződéses vagy hasonló megállapodás létrejöttét igazoló bizonyítékkal), és amely e megállapodás követelményeinek megfelelően tisztességes munka- és életkörülményeket biztosít a tengerész számára a hajón;

a tengerész munkaszerződést aláíró tengerészek számára legyen biztosítva a lehetőség arra, hogy a szerződést alaposan áttekinthessék és vele kapcsolatban tanácsot kérhessenek, mielőtt aláírják, valamint legyen biztosítva valamennyi egyéb feltétel is, amely szükséges annak szavatolásához, hogy a tengerészek szabad akaratukból kötik meg a szerződést, jogaik és kötelezettségeik megfelelő ismerete mellett;

c)	a hajótulajdonos és az érintett tengerész birtokában is legyen egy-egy eredeti, aláírással ellátott példány a tengerész munkaszerződéséből;

intézkedéseket hozzanak annak biztosítására, hogy a tengerészek – beleértve a hajóparancsnokot is – a fedélzeten könnyen egyértelmű tájékoztatást kaphassanak a foglalkoztatásuk feltételeire vonatkozóan, és hogy e tájékoztatás, beleértve a tengerészek munkaszerződésének egy példányát is, áttekintés céljából álljanak az illetékes hatóságok (az érintett kikötőkben működő illetékes hatóságokat is beleértve) tisztviselőinek rendelkezésére; és

e)	a tengerészek kézhez kapják a hajón való foglalkoztatásukra vonatkozó dokumentumot.

Amennyiben valamely kollektív szerződés alkotja a tengerész munkaszerződés egészét vagy részét, e kollektív szerződés egy példányát a fedélzeten kell tartani. Amennyiben a tengerész munkaszerződés, illetve bármely vonatkozó kollektív szerződés nem angol nyelven készült, úgy a következőknek rendelkezésre kell állniuk angol nyelven is (kivéve azokon a hajókon, amelyek kizárólag belföldi utakon közlekednek):

a)	a szerződés mintájának egy példánya; és

b)	a kollektív szerződés azon részei, amelyek a kikötő szerinti állam által végzett ellenőrzés tárgyi hatálya alá esnek.

3.	E norma 1.e) pontjában említett dokumentum nem tartalmazhat semmilyen megállapítást a tengerészek munkájának minőségére, illetve a tengerészek munkabérére vonatkozóan. A dokumentum formátumát, az abba felveendő adatok körét és ezen adatok rögzítésének módját a nemzeti jogban kell meghatározni.

Valamennyi tagállam köteles olyan jogszabályokat és normatív aktusokat elfogadni, amelyek meghatározzák az adott tagállam nemzeti jogszabályainak hatálya alá tartozó valamennyi tengerész munkaszerződésben kötelezően szabályozandó feltételeket. A tengerész munkaszerződéseknek minden esetben tartalmazniuk kell az alábbiakban felsorolt adatokat:

a)	a tengerész teljes neve, születési ideje vagy életkora, és születési helye;

b)	a hajótulajdonos neve és címe;

c)	a tengerész munkaszerződés aláírásának helye és ideje;

d)	a munkakör, amelyben a tengerész foglalkoztatva lesz;

e)	a tengerész munkabérének összege, vagy – ahol ez értelmezhető – a munkabér kiszámítására használt szabály;

f)	a fizetett éves szabadság mennyisége, vagy – ahol ez értelmezhető – a kiszámítására használt szabály;

a szerződés megszűnése és annak feltételei, beleértve az alábbiakat is:

i.	amennyiben a szerződés határozatlan időre jött létre, akkor azokat a feltételeket kell közölni, amelyek szerint az egyes felek a szerződést megszüntethetik, a kötelező felmondási idő megjelölésével együtt, mely időszak nem lehet rövidebb a hajótulajdonos számára, mint a tengerész számára;

ii.	amennyiben a szerződés határozott időre jött létre, akkor a lejártának napjaként meghatározott időpontot kell közölni; és

iii.	amennyiben a szerződés egyetlen hajóútra szólóan jött létre, akkor a rendeltetési kikötő nevét kell közölni, és annak az időnek a hosszát, amelynek a megérkezés után el kell telnie, mielőtt a tengerészt el lehet bocsátani;

h)	a hajótulajdonos által a tengerész részére biztosítandó egészségügyi és társadalombiztosítási juttatások;

i)	a tengerész repatriálásra való jogosultsága;

j)	utalás a kollektív szerződésre, amennyiben van ilyen; és

k)	a nemzeti jog által előírt egyéb követelmények.

Valamennyi tagállam köteles olyan törvényeket, illetve rendeleteket elfogadni, amelyek meghatározzák a tengerész munkaszerződés lejárat előtti megszűnése esetén a tengerész, illetve a hajótulajdonos részéről adandó kötelező legrövidebb felmondási időt. A kötelező legrövidebb felmondási időszakok hosszát a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezeteivel folytatott egyeztetéseket követően kell meghatározni, de semmi esetre sem lehetnek hét napnál rövidebbek.

A kötelező legrövidebb felmondási időnél rövidebb felmondási idővel is megszűnhet a szerződés olyan körülmények esetében, amelyek fennállása a nemzeti törvények, rendeletek, illetve a vonatkozó kollektív szerződések szerint indokolttá teszi a munkaszerződés rövidebb határidejű vagy azonnali felmondással történő megszüntetését. Az ilyen körülmények meghatározása során valamennyi tagállam biztosítja a tengerész azon igényének figyelembevételét, hogy munkaszerződését rövidebb határidejű vagy azonnali felmondással is megszüntethesse, mégpedig szankciók elszenvedése nélkül, ha erre különleges családi események miatt vagy egyéb sürgős okból szüksége van.

2.3. szabály – Munkaidő és pihenőidő

A tengerészek munkaidejét és pihenőidejét a tengerészek munkaidejének szervezésére vonatkozóan kötött (az e megállapodás A. mellékletének megfelelően módosítandó) európai megállapodásról szóló, 1999. június 21-i 1999/63/EK (módosítandó) tanácsi irányelv szabályozza.

2.4. szabály – Szabadságra való jogosultság

Valamennyi tagállamnak elő kell írnia, hogy a lobogója alatt közlekedő hajókon alkalmazásban álló tengerészek e megállapodással, valamint a tengerészek munkaidejének szervezésére vonatkozóan kötött (az e megállapodás A. mellékletének megfelelően módosítandó) európai megállapodásról szóló, 1999. június 21-i 1999/63/EK (módosítandó) tanácsi irányelvvel összhangban, megfelelő feltételek mellett fizetett éves szabadságot kapjanak.

2.	Egészségük és jóllétük biztosítása érdekében a tengerészeknek kötelező partraszállási eltávozásra engedélyt kell adni a beosztásuk üzemeltetési követelményeinek megfelelően.

2.5. szabály – Repatriálás

1.	A tengerészek jogosultak a saját költségvállalás nélküli repatriálásra.

2.	Valamennyi tagállamnak elő kell írnia, hogy a lobogója alatt közlekedő hajók pénzügyi biztosítékot nyújtsanak a tengerészek megfelelő repatriálásának biztosítására.

A2.5. norma – Repatriálás

Valamennyi tagállamnak biztosítania kell, hogy a lobogója alatt közlekedő hajókon tartózkodó tengerészek jogosultak legyenek repatriálásra a következő feltételek esetén:

a)	ha a tengerész munkaszerződése a hajó külföldi útja folyamán jár le;

ha a tengerész munkaszerződését

i.	a hajótulajdonos; vagy

ii.	alapos indokból kifolyólag maga a tengerész megszünteti; továbbá

c)	ha a tengerész többé nem képes ellátni a munkaszerződése értelmében fennálló feladatait, illetve az adott különös körülmények között már nem várható el tőle, hogy azokat ellássa.

Valamennyi tagállamnak biztosítania kell, hogy törvényei és rendeletei, illetve egyéb intézkedései vagy a kollektív szerződések olyan megfelelő rendelkezéseket tartalmazzanak, amelyek előírják az alábbiakban felsoroltakat:

a)	azon feltételeket, amelyek fennállása esetén a tengerészek jogosultak e norma 1. bekezdésének b) és c) pontja szerinti repatriálásra;

b)	a fedélzeten töltött szolgálati időszakok maximális időtartamát, amelynek elteltével a tengerész jogosult a repatriálásra – azzal a kikötéssel, hogy ezen időtartamok nem haladhatják meg a 12 hónapot; és

c)	a repatriáláshoz a hajótulajdonosok által megadandó pontos jogosultságokat, beleértve azokat is, amelyek a repatriálás célállomásaihoz, az igénybe vehető közlekedési eszközökhöz, a megtérítendő kiadási tételekhez, valamint a hajótulajdonosok által teendő egyéb intézkedésekhez kapcsolódnak.

Valamennyi tagállamnak meg kell tiltania a hajótulajdonosoknak azt, hogy a tengerészektől a munkaviszonyuk kezdetén a repatriálásuk költségeire vonatkozó előleg megfizetését követeljék meg; továbbá azt is, hogy a repatriálás költségeit a tengerészek munkabéréből vagy egyéb járandóságaiból levonják, kivéve abban az esetben, ha a tengerészről – a nemzeti törvényeknek, rendeleteknek, illetve egyéb intézkedéseknek, vagy a vonatkozó kollektív szerződéseknek megfelelően – bebizonyosodott, hogy tengerészi munkaviszonyából eredő kötelezettségeit illetően súlyos mulasztást követett el.

4.	A nemzeti törvények és rendeletek nem érintik a hajótulajdonosnak arra vonatkozó jogát, hogy harmadik személyekkel fennálló szerződéses megállapodások értelmében megkaphassák a repatriálás költségeit.

Abban az esetben, ha valamely hajótulajdonos a repatriálásra jogosult tengerészek vonatkozásában elmulaszt intézkedéseket tenni a repatriálásra, vagy elmulasztja kifizetni a repatriálás költségeit, akkor:

annak a tagállamnak az illetékes hatósága, amelynek a lobogója alatt a hajó közlekedik, köteles biztosítani az érintett tengerészek repatriálását; amennyiben pedig az illetékes hatóság ebbéli kötelezettségének nem tesz eleget, akkor az az állam, amelyből a tengerészeket repatriálni kell, illetve az az állam, amelynek a tengerészek az állampolgárai, jogosult biztosítani a repatriálásukat, és jogosult ennek költségeit megtéríttetni azzal a tagállammal, amelynek a lobogója alatt a hajó közlekedik;

b)	az a tagállam, amelynek a lobogója alatt a hajó közlekedik, jogosult a tengerészek repatriálása során felmerült költségeit a hajótulajdonossal megtéríttetni;

c)	a repatriálás költségei semmilyen esetben sem terhelhetik a tengerészeket, kivéve e norma 3. bekezdésében foglalt rendelkezések szerint.

Az a tagállam, amely megfizette a repatriálás költségeit, a vonatkozó nemzetközi jogi okmányok – így többek között a hajók feltartóztatásáról szóló 1999. évi nemzetközi egyezmény („International Convention on Arrest of Ships”) – figyelembevételével jogosult feltartóztatni az érintett hajótulajdonos hajóit, illetve jogosult indítványozni azok feltartóztatását, mindaddig, amíg a költségek megtérítése e norma 5. bekezdésével összhangban meg nem történik.

7.	Valamennyi tagállamnak elő kell segítenie az adott tagállam valamely kikötőjét érintő, valamint valamely felségvizén vagy belvizén áthaladó hajókon szolgáló tengerészek repatriálását, továbbá a fedélzeten való pótlásukat is.

A fenti rendelkezés értelmében különösen egyetlen tagállam sem tagadhatja meg a repatriálás jogát egyetlen tengerésztől sem a hajótulajdonos anyagi körülményeire való hivatkozással, és arra való hivatkozással sem, hogy a hajótulajdonos nem képes vagy nem hajlandó valamely tengerész pótlásáról gondoskodni.

9.	Valamennyi tagállamnak elő kell írnia, hogy a lobogója alatt közlekedő hajók a repatriálásra vonatkozó, alkalmazandó nemzeti rendelkezések egy – valamely megfelelő nyelven írt – példányát a fedélzeten tartsák és a tengerészek számára hozzáférhetővé tegyék.

2.6. szabály – A hajó megsemmisülése, illetve elsüllyedése esetén a tengerészeknek fizetendő kártalanítás

A tengerészek megfelelő kártalanításra jogosultak a hajó megsemmisülése, illetve elsüllyedése folytán bekövetkező sérülésekért, veszteségekért, valamint munkanélkülivé válásért.

A2.6. norma – A hajó megsemmisülése, illetve elsüllyedése esetén a tengerészeknek fizetendő kártalanítás

Valamennyi tagállamnak olyan szabályokat kell alkotnia, amelyek biztosítják, hogy valamennyi esetben, amikor bármely hajó megsemmisül, illetve elsüllyed, a hajótulajdonos köteles legyen az ilyen megsemmisülésből, illetve elsüllyedésből eredő munkanélküliség esetére szóló segélyt fizetni a fedélzeten tartózkodó valamennyi tengerész számára.

2.	E norma 1. bekezdésében említett szabályok nem érintenek semmiféle egyéb – a hajó megsemmisüléséből, illetve elsüllyedéséből eredő veszteségekre, illetve sérülésekre vonatkozó – jogot, amellyel a tengerész az érintett tagállam nemzeti jogának értelmében rendelkezik.

2.7. szabály – A személyzet létszáma

A hajók elegendő létszámú, biztonságos és hatékony személyzettel való ellátására vonatkozó rendelkezéseket a tengerészek munkaidejének szervezésére vonatkozóan kötött (az e megállapodás A. mellékletének megfelelően módosítandó) európai megállapodásról szóló, 1999. június 21-i 1999/63/EK (módosítandó) tanácsi irányelv tartalmazza.

2.8. szabály – Karrier- és készségfejlesztés, valamint a tengerészek munkalehetőségei

Valamennyi tagállamnak nemzeti irányelveket kell kidolgoznia abból a célból, hogy előmozdítsa a tengerészeti ágazatban a foglalkoztatást, valamint ösztönözze az adott tagállam területén állandó lakóhellyel rendelkező tengerészek rendelkezésére álló karrier- és készségfejlesztési lehetőségeket és munkalehetőségeik bővítését.

A2.8. norma – Karrier- és készségfejlesztés, valamint a tengerészek munkalehetőségei

1.	Valamennyi tagállamnak olyan nemzeti irányelveket kell kidolgoznia, amelyek ösztönzik a tengerészek rendelkezésére álló karrier- és készségfejlesztési lehetőségek és munkalehetőségek bővülését, annak érdekében, hogy a tengerészeti ágazat stabil és hozzáértő munkaerőhöz jusson.

2.	E norma 1. bekezdésében említett irányelveknek az a célja, hogy segítsék a tengerészeket a képességeik, képesítéseik és munkalehetőségeik körének bővítésében.

Valamennyi tagállamnak a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezeteivel folytatott egyeztetéseket követően világos célkitűzéseket kell meghatározni azoknak a tengerészeknek nyújtott pályaválasztási tanácsadást, oktatást és képzést illetően – beleértve a folyamatos képzést is –, akik a hajók fedélzetén elsősorban a hajó biztonságos üzemeltetéséhez és navigációjához kapcsolódó feladatokat végeznek.

3. CÍM

LAKÓTEREK, PIHENÉSI KÖRÜLMÉNYEK, ÉLELMEZÉS ÉS ÉTKEZTETÉS

A3.1. norma – Lakóterek és pihenési körülmények

1.	A szúnyogok által ellepett kikötőket rendszeresen látogató hajókat fel kell szerelni az illetékes hatóság által előírt megfelelő berendezésekkel.

A tengerészek számára megfelelő szabadidős létesítményeket, szórakozási lehetőségeket és szolgáltatásokat kell biztosítani, amelyek alkalmasak a hajón élő és dolgozó tengerészek különleges szükségleteinek kielégítésére, és a fedélzeten valamennyi tengerésznek szolgálatára állnak, az egészség- és biztonságvédelmi, valamint baleset-megelőzési előírások figyelembevételével.

Az illetékes hatóságnak elő kell írnia, hogy valamennyi hajón gyakori ellenőrzést folytassanak a hajóparancsnok által vagy az ő felhatalmazása alapján, annak biztosítása érdekében, hogy a tengerészek lakóterei tiszták, normálisan lakhatóak, valamint jól karbantartott állapotúak legyenek. Az ilyen ellenőrzések megállapításait rögzíteni kell, és a feljegyzéseket megtekintés céljából hozzáférhetővé kell tenni.

Olyan hajók esetében, ahol felmerül annak szükségessége, hogy megkülönböztetés-mentesen figyelembe vegyék a különböző és eltérő vallási és társadalmi gyakorlatot követő tengerészek érdekeit, az illetékes hatóság a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezeteivel történt egyeztetést követően engedélyezheti e normától való tisztességesen alkalmazott eltéréseket, azzal a feltétellel, hogy az ilyen eltérések nem eredményeznek összességükben annál kedvezőtlenebb lehetőségeket nyújtó létesítményeket, mint amelyek e norma alkalmazásából fakadnának.

3.2. szabály – Élelmezés és étkeztetés

Valamennyi tagállamnak biztosítania kell, hogy a lobogója alatt közlekedő hajókon megfelelő minőségű, tápértékű és mennyiségű élelmiszert és ivóvizet szállítsanak és szolgáljanak fel, amelynek megfelelően fedeznie kell a hajó élelmiszer- és ivóvízigényét, valamint figyelembe kell vennie a kulturális és vallási különbségeket.

2.	A hajón szolgáló tengerészeket szerződésük időtartama alatt térítésmentesen kell élelmiszerrel ellátni.

3.	A hajószakácsként alkalmazott tengerészeknek, akik felelősek az ételek elkészítéséért, megfelelő képzettséggel és végzettséggel kell rendelkezniük a hajón betöltött beosztásuk ellátásához.

A3.2. norma – Élelmezés és étkeztetés

Valamennyi tagállamnak olyan törvényeket, rendeleteket, illetve egyéb intézkedéseket kell elfogadnia, amelyek minimumkövetelményeket állapítanak meg az adott tagállam lobogója alatt közlekedő hajók tekintetében az élelmiszer és az ivóvíz mennyiségét és minőségét, valamint a tengerészeknek felszolgált ételekre vonatkozó étkeztetési normákat illetően; továbbá valamennyi tagállam köteles oktatási tevékenységet folytatni e bekezdésben hivatkozott normák mind szélesebb körű ismeretének és alkalmazásának előmozdítása érdekében.

Valamennyi tagállamnak biztosítania kell, hogy a lobogója alatt közlekedő hajók megfeleljenek az alábbi minimumkövetelményeknek:

a)	az élelmiszer- és ivóvízkészletek legyenek megfelelőek a mennyiség, tápérték, minőség és változatosság szempontjából, tekintetbe véve a hajón tartózkodó tengerészek számát, vallási szükségleteit és kulturális szokásait az élelmiszerekre vonatkozóan, valamint az utazás hosszúságát és természetét;

b)	az étkeztetési részleg elrendezése és felszerelése tegye lehetővé a tengerészek ellátását megfelelő, változatos és tápláló ételekkel, melyeket higiénikus körülmények között készítenek el és szolgálnak fel; és

c)	az étkeztetési részleg személyzete rendelkezzen a beosztása ellátásához szükséges megfelelő képzettséggel, vagy részesüljön ehhez megfelelő képzésben.

3.	A hajótulajdonosok kötelesek biztosítani, hogy a hajószakácsként szerződtetett tengerészek az érintett tagállam törvényeiben és rendeleteiben meghatározott követelményeknek megfelelően rendelkeznek a megfelelő képzettséggel és végzettséggel, és alkalmasak a beosztás betöltésére.

E norma 3. bekezdése szerinti követelmények magukban foglalják az illetékes hatóság által jóváhagyott vagy elismert képzési tanfolyam elvégzését, amelynek része a gyakorlati szakácsi tevékenység, az élelmiszer- és személyi higiénia, az élelmiszertárolás, a készletgazdálkodás, a környezetvédelem, valamint az étkeztetésre vonatkozó egészségügyi és munkavédelmi szabályok.

A tíz főnél kevesebb előírt személyzettel üzemelő hajók esetében – amelyeknél a személyzet létszámából vagy a hajó kereskedelmi tevékenységének jellegéből adódóan az illetékes hatóság eltekinthet a teljes körűen képesített szakács szerződtetésének követelményétől – csak olyan személyek foglalkozhatnak élelmiszer-feldolgozással a hajókonyhán, akik képzésben vagy oktatásban részesültek többek között az élelmiszer- és személyi higiéniának, valamint az élelmiszerkezelésnek és -tárolásnak a hajókon érvényes szabályaira vonatkozóan.

Kivételes esetben, kényszerítő erejű körülmények között az illetékes hatóság felmentést adhat ki, amely lehetővé teszi egy nem teljes körűen képesített szakács alkalmazását valamely meghatározott hajón, mégpedig valamely meghatározott és korlátozott időszakra vonatkozóan, vagy a legközelebbi alkalmas érintett kikötőig, vagy egy hónapnál nem hosszabb időtartamra, mindezt azzal a feltétellel, hogy az a személy, akinek a részére a felmentést kibocsátották, már képzésben vagy oktatásban részesült többek között az élelmiszer- és személyi higiéniának, valamint az élelmiszerkezelésnek és -tárolásnak a hajókon érvényes szabályaira vonatkozóan.

Az illetékes hatóság előírja, hogy a hajóparancsnok által vagy az ő felhatalmazása alapján rendszeres, dokumentált ellenőrzéseket folytatnak a hajókon a következőkre kiterjedően:

a)	élelmiszer- és ivóvízkészletek;

b)	az élelmiszer és az ivóvíz tárolására és kezelésére használt valamennyi helyiség és felszerelés; és

c)	az ételek elkészítésére és felszolgálására használt hajókonyhai és egyéb felszerelések.

8.	A 18. életévét be nem töltött tengerész hajószakácsként nem alkalmazható, nem szerződtethető, és nem is dolgozhat ilyen beosztásban.

4. CÍM

EGÉSZSÉGVÉDELEM, ORVOSI ELLÁTÁS ÉS JÓLÉTI ELLÁTÁSOK

4.1. szabály – Orvosi ellátás a hajó fedélzetén és a parton

1.	Valamennyi tagállam biztosítja, hogy a lobogója alatt közlekedő hajókon valamennyi tengerész egészségének védelme érdekében megfelelő intézkedések álljanak rendelkezésre, és a hajón történő munkavégzés ideje alatt valamennyien hozzájussanak az azonnali és megfelelő orvosi ellátáshoz.

2.	Valamennyi tagállam biztosítja, hogy a területén közlekedő hajókon lévő, azonnali orvosi ellátásra szoruló tengerészek hozzáférhessenek az adott tagállam szárazföldi egészségügyi létesítményeihez.

A fedélzeti egészségvédelem és orvosi ellátás követelményei magukban foglalják az olyan intézkedésekre vonatkozó normákat is, amelyek célja, hogy a tengerészek részére biztosítsák a szárazföldi munkavállalók számára általában elérhető egészségvédelemmel és orvosi ellátással a lehető legnagyobb mértékben megegyező szolgáltatásokat.

A4.1. norma – Orvosi ellátás a hajó fedélzetén és a parton

Valamennyi tagállam biztosítja, hogy a lobogója alatt közlekedő hajók fedélzetén dolgozó tengerészek egészségvédelmét és orvosi ellátását – az alapvető fogászati ellátást is beleértve – biztosító olyan intézkedéseket fogadjon el, amelyek:

a)	biztosítják, hogy a tengerészek vonatkozásában alkalmazásra kerüljön valamennyi, a feladataik szempontjából lényeges, foglalkozási egészségvédelemre és orvosi ellátásra vonatkozó általános rendelkezés, valamint valamennyi, kifejezetten a hajófedélzeten végzett munkára vonatkozó különös rendelkezés;

biztosítják, hogy a tengerészek részére rendelkezésre álljanak a szárazföldi munkavállalók számára általában elérhető egészségvédelemmel és orvosi ellátással a lehető legnagyobb mértékben megegyező szolgáltatások, beleértve a szükséges gyógyszerekhez, diagnózis és kezelés céljára szolgáló orvosi felszerelésekhez és létesítményekhez, valamint orvosi információkhoz és orvosi szakértelemhez való mielőbbi hozzáférést is;

c)	feljogosítják a tengerészeket, hogy az érintett kikötőkben – amennyiben ez a gyakorlatban kivitelezhető – késedelem nélkül felkeressenek valamely képzett orvost vagy fogászt;

d)	nem korlátozódnak beteg vagy sérült tengerészek kezelésére, hanem megelőző jellegű intézkedéseket, így például az egészséges életmód elősegítését célzó, illetve egészséges életmódra nevelő programokat is tartalmaznak.

Az illetékes hatóság az orvosi jelentéshez rendszeresített formanyomtatvány-mintát fogad el a hajóparancsnokok, illetve az érintett szárazföldi és fedélzeti egészségügyi személyzet általi használatra. Kitöltés után a formanyomtatványt és tartalmát bizalmasan kell kezelni, és az kizárólag a tengerészek orvosi kezelésének elősegítésére használható fel.

3.	Valamennyi tagállam meghozza azokat a törvényeket és rendeleteket, amelyek megállapítják az adott tagállam lobogója alatt közlekedő hajókon a fedélzeti kórházi és orvosi ellátási létesítményekre, felszerelésekre, valamint a képzésre vonatkozó követelményeket.

A nemzeti törvényeknek és rendeleteknek legalább a következőkről kell rendelkezniük:

minden hajón lennie kell gyógyszerszekrénynek, orvosi felszereléseknek és orvosi kézikönyvnek, az ezekre vonatkozó részletes előírásokat az illetékes hatóság állapítja meg, azok betartását pedig rendszeresen ellenőrzi; a nemzeti előírásokban figyelembe kell venni a hajó típusát, a fedélzeten tartózkodó személyek számát, valamint az utak jellegét, rendeltetési állomását és időtartamát, továbbá a vonatkozó nemzeti és nemzetközi ajánlott egészségügyi normákat;

a 100 vagy több személyt szállító, rendszeresen három napnál hosszabb időtartamú nemzetközi utakat megtevő hajókon képzett orvosnak kell lennie, aki felelős az orvosi ellátás biztosításáért; a nemzeti törvényekben, illetve rendeletekben azt is meg kell határozni, hogy milyen egyéb hajókon kell kötelező jelleggel orvost alkalmazni, figyelembe véve egyebek mellett olyan tényezőket, mint az utak időtartama, jellege és körülményei, valamint a fedélzeten lévő tengerészek száma;

a fedélzeten orvos nélkül közlekedő hajók esetében vagy azt kell megkövetelni, hogy a fedélzeten legyen legalább egy olyan tengerész, aki a rendszeres feladatai részeként felelős az orvosi ellátásért és a gyógyszerek beadásáért, vagy azt, hogy a fedélzeten legyen legalább egy olyan tengerész, aki képzett az elsősegélynyújtásra; a fedélzeten az orvosi ellátás biztosításával megbízott, orvosi végzettséggel nem rendelkező személyeknek e felelősség vállalását megelőzően kielégítő módon el kell végezniük valamely olyan orvosi ellátást oktató képzést, amely megfelel a módosított a tengerészek képzéséről, képesítéséről és az őrszolgálat ellátásáról szóló 1978. évi Nemzetközi Egyezmény (STCW-egyezmény) előírásainak; az orvosi elsősegélynyújtással megbízott tengerészeknek e felelősség vállalását megelőzően kielégítő módon el kell végezniük valamely olyan orvosi elsősegélynyújtó tanfolyamot, amely megfelel az STCW-egyezmény előírásainak; a nemzeti törvényekben, illetve rendeletekben meg kell határozni a jóváhagyott képzések elvárt szintjét, figyelembe véve egyebek mellett olyan tényezőket, mint az utak időtartama, jellege és körülményei, valamint a fedélzeten lévő tengerészek száma; és

az illetékes hatóság egy előzetesen megszervezett rendszer segítségével biztosítja, hogy a rádión vagy műholdas távközlési rendszeren keresztül közvetített orvosi tanácsadás lehetősége, beleértve a szakorvosi tanácsadást is, a nap 24 órájában rendelkezésre álljon a tengeren közlekedő hajók részére; az orvosi tanácsadás – beleértve az orvosi jellegű üzeneteknek a hajó, valamint a szárazföldi tanácsadók közötti, rádión vagy műholdas távközlési rendszeren keresztül történő közvetítését is – térítésmentesen hozzáférhető kell legyen valamennyi hajó számára, függetlenül attól, hogy milyen lobogó alatt közlekedik.

4.2. szabály – A hajótulajdonosok felelőssége

Valamennyi tagállamnak biztosítania kell, hogy olyan intézkedések érvényesüljenek a lobogója alatt közlekedő hajókon, amelyek az ezen hajókon alkalmazott tengerészeknek biztosítják a jogot a hajótulajdonostól eredő anyagi segítségnyújtásra és támogatásra az olyan betegség, sérülés, illetve haláleset pénzügyi következményeinek vonatkozásában, amely betegség, sérülés, illetve haláleset valamely tengerész munkaszerződés alapján végzett szolgálat idején következik be, vagy az ilyen szerződés hatálya alatt fennálló munkaviszonyból ered.

2.	E szabály nem érint semmiféle egyéb, a tengerészek által igénybe vehető jogorvoslatot.

A4.2. norma – A hajótulajdonosok felelőssége

Valamennyi tagállamnak olyan törvényeket, illetve rendeleteket kell elfogadnia, amelyek előírják, hogy az adott tagállam lobogója alatt közlekedő hajók tulajdonosai felelősséget vállalnak a hajóik fedélzetén dolgozó valamennyi tengerész egészségvédelméért és orvosi ellátásáért, mégpedig az alábbiakban felsorolt, minimálisan betartandó normáknak megfelelően:

a hajótulajdonosoknak kell viselni a hajóikon munkát végző tengerészek olyan betegségével, illetve sérülésével kapcsolatos költségeket, amely betegség vagy sérülés a szolgálatteljesítés megkezdésének napjától a megfelelőnek ítélt repatriálás megtörténtének napjáig tartó időszakban következik be, vagy e két időpont közötti időszakban fennálló alkalmazásból eredően lép fel;

a hajótulajdonosoknak pénzügyi biztosítékot kell nyújtaniuk, amely a tengerésznek – a vonatkozó nemzeti jogban, tengerész munkaszerződésben vagy kollektív szerződésben meghatározottak szerinti – munkahelyi sérülés, betegség vagy veszély következtében beálló halála vagy tartós rokkantsága esetén az érintett tengerész részére kártalanítást biztosít;

a hajótulajdonosoknak kell viselni az orvosi ellátás költségeit – beleértve az orvosi kezelést, valamint a szükséges gyógyszerekkel és terápiás segédeszközökkel való ellátást is –, továbbá annak költségeit, hogy otthonától távol biztosítva legyen a tengerész ellátása és szállása mindaddig, amíg a beteg, illetve sérült tengerész fel nem épül, vagy amíg betegségét vagy munkaképtelenségét tartós jellegűnek nem nyilvánítják; és

d)	a hajótulajdonosoknak kell fedezni az alkalmazásra szóló szerződés időtartama alatt a fedélzeten vagy a szárazföldön bekövetkező halál esetében a temetés költségeit.

A nemzeti törvények, illetve rendeletek a hajótulajdonosnak az orvosi ellátás, valamint élelmezés és szállás költségeinek fedezésére vonatkozó kötelezettségét olyan időtartamra korlátozhatják, amely nem lehet rövidebb a sérülés bekövetkeztének, illetve a betegség kezdetének napjától számított 16 hetes időtartamnál.

Amennyiben a betegség, illetve sérülés munkaképtelenséget eredményez, akkor a hajótulajdonos köteles:

a)	kifizetni a teljes munkabért mindaddig, amíg a beteg, illetve sérült tengerész a fedélzeten marad, vagy amíg az érintett tengerész repatriálása ezen egyezménynek megfelelően meg nem történt; és

a nemzeti törvényekben, illetve rendeletekben megállapított szabályoknak, illetve a kollektív szerződés rendelkezéseinek megfelelően kifizetni a munkabér teljes egészét vagy egy részét attól az időponttól kezdve, amikor az érintett tengerészt repatriálták vagy partra szállították, mindaddig, amíg fel nem gyógyul, illetve – amennyiben ez következik be korábban – mindaddig, amíg az érintett tagállam jogszabályai alapján pénzbeli juttatásra jogosult.

A nemzeti törvények, illetve rendeletek a hajótulajdonosnak arra vonatkozó kötelezettségét, hogy teljes egészében vagy részben kifizesse a már nem a hajófedélzeten tartózkodó tengerészek munkabérét, olyan időtartamra korlátozhatják, amely nem lehet rövidebb a sérülés bekövetkeztének, illetve a betegség kezdetének napjától számított 16 hetes időtartamnál.

A nemzeti törvények, illetve rendeletek kizárhatják a hajótulajdonos felelősségvállalási kötelezettségét azon esetekre vonatkozóan, amelyekben

a)	a sérülés nem a hajón teljesített szolgálatban történt;

b)	a beteg, sérült vagy elhunyt tengerész szándékos kötelességmulasztásából következően lépett fel a sérülés, illetve betegség; és

c)	szándékosan eltitkolt betegség vagy fogyatékosság állt fenn az alkalmazásra irányuló szerződés megkötésének időpontjában.

6.	A nemzeti törvények, illetve rendeletek olyan mértékben mentesíthetik a hajótulajdonost azon kötelezettsége alól, hogy viselje az orvosi ellátás, élelmezés és szállás, valamint temetés költségeit, amilyen mértékben ezen kötelezettséget a hatóságok átvállalják.

7.	A hajótulajdonosoknak, illetve képviselőiknek intézkedéseket kell hozni a célból, hogy a beteg, sérült, illetve elhalálozott tengerészek által a hajófedélzeten hátrahagyott vagyontárgyakat megőrizzék, majd visszajuttassák nekik vagy a legközelebbi hozzátartozóiknak.

4.3. szabály – Egészség- és biztonságvédelem, baleset-megelőzés

1.	Valamennyi tagállamnak biztosítania kell, hogy a lobogója alatt közlekedő hajókon lévő tengerészek munkahelyi egészségvédelemben részesüljenek, és a hajók fedélzetén biztonságos és higiénikus körülmények között élhessenek, munkát végezhessenek és tanulhassanak.

Valamennyi tagállamnak nemzeti iránymutatásokat kell kidolgoznia és érvényesítenie a lobogója alatt közlekedő hajók vonatkozásában a munkahelyi biztonság és egészségügy irányítása céljából, mégpedig a hajótulajdonosok és a tengerészek érdekképviseleti szervezeteivel folytatott egyeztetést követően, figyelembe véve a nemzetközi szervezetek, a nemzeti közigazgatások és a tengerészeti iparágat képviselő szervezetek által javasolt vonatkozó szabályzatokat, útmutatókat és normákat.

Valamennyi tagállamnak az ezen megállapodásban meghatározott területek szabályozását célzó törvényeket, rendeleteket és egyéb intézkedéseket kell elfogadnia, figyelembe véve a kapcsolódó nemzetközi jogi aktusokat, továbbá normákat kell kidolgoznia a lobogója alatt közlekedő hajók vonatkozásában a munkavédelmet, valamint baleset-megelőzést illetően.

A4.3. norma – Egészség- és biztonságvédelem, balesetmegelőzés

A 4.3. szabály 3. bekezdésének megfelelően elfogadandó törvényeknek, rendeleteknek és egyéb intézkedéseknek a következő területek szabályozására kell kiterjedniük:

a)	az adott tagállam lobogója alatt közlekedő hajók vonatkozásában a munkavédelmet érintő eljárások és programok elfogadása, hatékony megvalósítása és népszerűsítése, beleértve a kockázatelemzést, valamint a tengerészek képzését és oktatását is;

fedélzeti programok kidolgozása a foglalkozási balesetek, sérülések és betegségek megelőzésére, valamint a munkavédelem folyamatos javítására, bevonva a tengerészek képviselőit és a programok megvalósításában érintett valamennyi egyéb személyt, ezzel együtt pedig figyelembe véve a lehetséges megelőző intézkedéseket, beleértve a mérnöki és tervezési folyamatok szabályozását, a kollektív és egyéni feladatoknak folyamatokkal és eljárásokkal való helyettesítését, valamint a személyi védőfelszerelések használatát; és

c)	követelmények kidolgozása a nem biztonságos körülmények vizsgálati felmérését, jelentését és kijavítását illetően, valamint a fedélzeti munkahelyi balesetek kivizsgálását és jelentését illetően.

Az e norma 1. bekezdésében említett rendelkezésekben:

figyelembe kell venni az általánosságban a munkavédelemmel, valamint a kifejezetten az egyes veszélyekkel foglalkozó, vonatkozó nemzetközi jogi okmányokat, továbbá kötelező foglalkozni valamennyi olyan, a munkahelyi balesetek, sérülések és megbetegedések megelőzése tekintetében lényeges kérdéssel, amely a tengerészek munkavégzésének vonatkozásában felmerülhet és különösen azokkal, amelyek kifejezetten a tengeri foglalkoztatásra jellemzőek;

meg kell határozni a hajóparancsnok, a hajóparancsnok által kijelölt személy, vagy mindkét említett személy kötelességeit azzal kapcsolatban, hogy a meghatározott személynek kifejezett személyes felelősséget kell vállalnia a hajó munkavédelmi politikájának és programjának megvalósításáért és betartásáért; és

c)	meg kell határozni a hajó tengerészei közül kijelölt vagy megválasztott biztonsági képviselők hatáskörét a hajó biztonsági bizottságának ülésein való részvételük tekintetében; ilyen bizottságot valamennyi olyan hajón létre kell hozni, amely öt vagy annál több tengerésszel közlekedik.

A 4.3. szabály 3. bekezdésében említett törvényeket, rendeleteket és egyéb intézkedéseket rendszeresen felül kell vizsgálni a hajótulajdonosok és a tengerészek szervezeteinek képviselőivel való egyeztetés során, és ha szükséges, ki kell igazítani azokat, hogy figyelembe vegyék a technológiai fejlődésben és a tudományos kutatásban bekövetkezett fejleményeket, mégpedig azzal a céllal, hogy előmozdítsák a munkavédelemre vonatkozó politikák és programok folyamatos javítását, valamint biztonságos munkakörülményeket biztosítsanak az adott tagállam lobogója alatt közlekedő hajókon tartózkodó tengerészeknek.

A hajók fedélzetén történő munkahelyi veszélyeknek való kitettség elfogadható szintjeiről szóló, valamint a hajók munkahelyi biztonsági és egészségügyi politikáinak és programjainak kidolgozásáról és megvalósításáról szóló, vonatkozó nemzetközi jogi okmányok követelményeinek való megfelelést úgy kell tekinteni, mint e megállapodás követelményeinek való megfelelést.

Az illetékes hatóság biztosítja, hogy:

a)	a foglalkozási baleseteket, sérüléseket és megbetegedéseket megfelelően jelentsék;

b)	az ilyen balesetekről és megbetegedésekről minden részletre kiterjedő statisztikákat vezessenek, azokat kielemezzék és közzétegyék, valamint – amennyiben ez helyénvaló – további kutatásokra is sor kerüljön az általános tendenciákra és az azonosított veszélyekre vonatkozóan; és

c)	a munkahelyi baleseteket kivizsgálják.

6.	A munkavédelemmel kapcsolatos események jelentésére és kivizsgálására szolgáló eljárásokat úgy kell létrehozni, hogy biztosítsák a tengerészek személyes adatainak védelmét.

Az illetékes hatóságnak együtt kell működnie a hajótulajdonosok és a tengerészek szervezeteivel azon intézkedések meghozatalában, amelyek segítségével valamennyi tengerészt tájékoztatni lehet a hajók fedélzetén felmerülő egyes veszélyekről, például megfelelő utasításokat tartalmazó hivatalos figyelmeztetések elhelyezésével.

Az illetékes hatóság előírja, hogy a munkavédelem kérdésének kezelésével kapcsolatban kockázatértékelést végző hajótulajdonosok e tevékenység során figyelembe vegyék a saját hajóikról, valamint az illetékes hatóság által rendelkezésükre bocsátott általános statisztikákból származó megfelelő statisztikai adatokat.

4.4. szabály – Hozzáférés a parti jóléti létesítményekhez

Valamennyi tagállamnak biztosítania kell, hogy a szárazföldi jóléti létesítmények – amennyiben léteznek ilyenek – könnyen hozzáférhetők legyenek. Az egyes tagállamok emellett elősegítik a jóléti létesítmények létrehozását egyes kijelölt kikötőkben, annak érdekében, hogy az adott tagállam kikötőiben lévő hajókon tartózkodó tengerészek számára biztosítsák a megfelelő jóléti létesítményekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférést.

A4.4. norma – Hozzáférés a parti jóléti létesítményekhez

Valamennyi tagállamnak elő kell írnia, amennyiben a területén jóléti létesítmények találhatók, hogy azok valamennyi tengerész számára hozzáférhetőek és használhatóak legyenek, függetlenül a tengerészek állampolgárságától, faji hovatartozásától, bőrszínétől, nemi hovatartozásától, vallásától, politikai meggyőződésétől és társadalmi hátterétől, valamint függetlenül attól, hogy mi a lobogó szerinti állama annak a hajónak, amelyen alkalmazásban állnak, szerződtetve vannak vagy munkát végeznek.

2.	Valamennyi tagállamnak elő kell mozdítania a jóléti létesítmények létrehozását az ország megfelelő kikötőiben, és a hajótulajdonosok, valamint a tengerészek érintett szervezeteivel való egyeztetést követően meg kell határoznia, hogy mely kikötőket kell e tekintetben megfelelőnek tekinteni.

Valamennyi tagállamnak ösztönöznie kell a jóléti bizottságok felállítását, amelyek azt követően rendszeresen ellenőrzik a jóléti létesítményeket és szolgáltatásokat, annak biztosítása érdekében, hogy azok továbbra is megfelelőek maradjanak a tengerészek szükségletei megváltozásának fényében a hajózási iparban bekövetkező technikai, üzemeltetési és egyéb fejlemények következtében.

5. CÍM

MEGFELELÉS ÉS VÉGREHAJTÁS

5.1.5. szabály – Fedélzeti panasztételi eljárás

1.	Valamennyi tagállamnak elő kell írnia a lobogója alatt közlekedő hajóktól, hogy fedélzeti eljárásokkal rendelkezzenek a tengerészek olyan panaszainak tisztességes, hatékony és gyors kezelésére, amelyek az egyezmény előírásainak (beleértve a tengerészek jogait is) megszegéséhez kapcsolódnak.

2.	Valamennyi tagállamnak meg kell tiltania és szankcionálnia kell a panaszt tevő tengerészekkel szembeni bárminemű megtorlás alkalmazását.

3.	E szabály rendelkezései nem érintik a tengerészek azon jogát, hogy az általuk alkalmasnak talált bárminemű jogi úton érvényesítsék jogorvoslati igényüket.

A5.1.5. norma – Fedélzeti panasztételi eljárás

A fedélzeti eljárásokat – az ilyen eljárások számára esetlegesen bármiféle szélesebb hatályt biztosító nemzeti törvények, rendeletek, illetve kollektív szerződések sérelme nélkül – a tengerészek arra használhatják, hogy panasszal éljenek az egyezmény előírásainak (beleértve a tengerészek jogait is) állítólagos megszegését képező bármely ügyhöz kapcsolódóan.

Valamennyi tagállamnak biztosítania kell, hogy törvényei, illetve rendeletei olyan alkalmas fedélzeti panasztételi eljárásokat állapítsanak meg, amelyek szavatolják az 5.1.5 szabály előírásainak való megfelelést. Ezen eljárásoknak arra kell irányulniuk, hogy a panaszok a lehető legalacsonyabb szintjén orvoslásra kerüljenek. Ugyanakkor a tengerészek részére minden esetben biztosítani kell azt a jogot, hogy közvetlenül a hajóparancsnoknál, és amennyiben ezt szükségesnek találják, a megfelelő külső hatóságnál tegyenek panaszt.

A fedélzeti panasztételi eljárásoknak magukban kell foglalniuk a tengerészek azon jogát, hogy a panasztételi eljárás során kísérettel együtt, illetve képviselőn keresztül legyenek jelen, továbbá magukban kell foglalniuk a panaszt tevő tengerészekkel szemben alkalmazott megtorlás lehetősége ellen védelmet nyújtó intézkedéseket. A „megtorlás alkalmazása” kifejezés magában foglal minden olyan lépést, amelyet egy tengerész ellen irányulóan bármely személy tesz azzal kapcsolatban, hogy a tengerész panaszt nyújtott be, amennyiben a panasz megtétele nyilvánvalóan nem zaklatás céljából, illetve nem rosszhiszeműen történt.

Valamennyi tengerésznek – a saját tengerész munkaszerződésének egy példányán felül – rendelkezésére kell bocsátani a hajón hatályos fedélzeti panasztételi eljárások leírásának egy példányát. Ennek a dokumentumnak tartalmaznia kell a lobogó szerinti állam és – amennyiben az előbbitől eltér – a tengerész tartózkodási hely szerinti országa illetékes hatóságának elérhetőségeit, továbbá a hajó fedélzetén található azon személy(ek) nevét, aki(k) az ügyeket bizalmasan kezelve pártatlan tanáccsal szolgálhat(nak) a tengerészek számára a panaszukkal kapcsolatban, és egyéb módon is segítséget nyújthat(nak) számukra a hajó fedélzetén rendelkezésükre álló panasztételi eljárások igénybevétele során.

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

A 2006. évi tengerészeti munkaügyi egyezmény bármely rendelkezésének bármilyen módosítását követően, amennyiben e megállapodás szerződő feleinek bármelyike kéri, e megállapodás alkalmazását felül kell vizsgálni.

A szociális partnerek azzal a feltétellel kötik meg ezt a megállapodást, hogy az nem léphet hatályba az ILO 2006. évi tengerészeti munkaügyi megállapodásának hatálybalépéséig, vagyis tizenkét hónappal azon nap után, amelyen legalább 30 olyan tagállam megerősítő okiratát vették nyilvántartásba, amely tagállamoknak a világ kereskedelmi hajóparkja bruttó űrtartalmából való részesedése összesen legalább 33 százalékot tesz ki.

A tagállamok és/vagy a szociális partnerek az e megállapodásban foglaltaknál előnyösebb rendelkezéseket is fenntarthatnak vagy bevezethetnek.

Ez a megállapodás nem érint egyetlen szigorúbb és/vagy meglévő egyedi közösségi jogszabályt sem.

Ez a megállapodás nem érint egyetlen olyan törvényt, szokást vagy megállapodást sem, amely az érintett tengerészek számára kedvezőbb feltételeket biztosít. Az e megállapodásban foglalt feltételek például nem érintik a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 1989/391/EGK tanácsi irányelvet, a hajók fedélzetén a jobb orvosi ellátás biztosítását célzó biztonsági és egészségvédelmi minimumkövetelményekről szóló 92/29/EGK irányelvet, és a tengerészek munkaidejének szervezésére vonatkozóan kötött megállapodásról szóló (az e megállapodás A. mellékletével összhangban módosítandó) 1999/63/EK tanácsi irányelvet.

E megállapodás végrehajtása nem képezhet érvényes alapot a megállapodás alkalmazási területén a tengerészek számára biztosított védelem általános szintjének csökkentéséhez.

AZ EURÓPAI KÖZLEKEDÉSI DOLGOZÓK SZÖVETSÉGE (ETF)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉG HAJÓTULAJDONOSAINAK SZÖVETSÉGE (ECSA)

A TENGERI KÖZLEKEDÉS TERÜLETÉN FOLYTATOTT ÁGAZATI PÁRBESZÉDDEL FOGLALKOZÓ BIZOTTSÁG ELNÖKE

BRÜSSZEL, 2008. MÁJUS 19.

A. MELLÉKLET

A TENGERÉSZEK MUNKAIDEJÉNEK SZERVEZÉSÉRŐL SZÓLÓ 1998. SZEPTEMBER 30-I MEGÁLLAPODÁS MÓDOSÍTÁSAI

A 2006. évi tengerészeti munkaügyi egyezmény megkötéséhez vezető tárgyalásaik során a szociális partnerek felülvizsgálták a tengerészek munkaidejének szervezéséről szóló, 1998. szeptember 30-i megállapodást is annak érdekében, hogy ellenőrizzék, hogy az összeegyeztethető-e az egyezmény megfelelő rendelkezéseivel, valamint annak érdekében, hogy megállapodjanak a szükséges módosításokról.

Ennek eredményeként a szociális partnerek megállapodtak a tengerészek munkaidejének szervezéséről szóló megállapodás alábbi módosításairól:

1. 1. szakasz

A szöveg egy új 3. ponttal egészül ki:

„3.

Abban az esetben, ha kétség merül fel azt illetően, hogy a személyek bármely adott csoportjába tartozók e megállapodás értelmében tengerésznek minősülnek-e, a kérdésben az adott tagállam illetékes hatósága határoz a hajótulajdonosok és a tengerészek e kérdésben érintett szervezeteivel folytatott egyeztetést követően. Ebben az összefüggésben kellően figyelembe kell venni a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája 94. (tengerészeti) ülésszakának a foglalkozási csoportokra vonatkozó tájékoztatásról szóló határozatát.”

2. 2. szakasz c) alpont

A 2. szakasz c) alpontjának helyébe a következő szöveg lép:

„c) »tengerész«: minden olyan személy, aki az e megállapodás hatálya alá tartozó hajón bármely minőségben alkalmazásban áll, szerződtetve van, vagy ott munkát végez;”

3. 2. szakasz d) alpont

A 2. szakasz d) alpontjának helyébe a következő szöveg lép:

„d) »hajótulajdonos«: a hajó tulajdonosa, vagy azon egyéb szervezet vagy személy – így például üzemben tartó, ügynök, vagy a hajót személyzet nélkül bérlő személy –, amely vagy aki a tulajdonostól átvállalta a hajó üzemeltetésének felelősségét, és e felelősség átvállalásával egyidejűleg elfogadta, hogy magára veszi az e megállapodás értelmében a hajótulajdonosokra háruló kötelességeket és felelősséget, függetlenül attól, hogy rajta kívül bármely egyéb szervezet vagy személy teljesíti és vállalja-e a hajótulajdonos nevében ezen kötelességek és felelősség meghatározott részét.”

4. 6. szakasz

A 6. szakasz helyébe a következő szöveg lép:

„1.

Az illetékes hatóság eltekinthet az éjszakai munkavégzésre vonatkozó korlátozás szigorú betartásának megkövetelésétől, amennyiben:

a)	az károsan befolyásolná az érintett tengerészek hatékony – az elfogadott programok és időbeosztás alapján történő – kiképzését; vagy

5. 13. szakasz

A 13. szakasz 1. pontjának első mondata helyébe a következő lép:

„1.	A tengerészek nem dolgozhatnak hajón, amennyiben nem rendelkeznek orvosi igazolással arról, hogy feladataik ellátására egészségileg alkalmasak.

2.	Kivételt csak e megállapodásban előírt esetekben és módon lehet engedélyezni.

3.	Az illetékes hatóságnak elő kell írnia, hogy a hajón való munkavégzés megkezdését megelőzően a tengerészek rendelkezzenek érvényes orvosi igazolással, amely tanúsítja, hogy egészségileg alkalmasak a tengeren elvégzendő feladataik ellátására.

Ez a megállapodás nem érinti a tengerészek képzéséről, képesítéséről és az őrszolgálat ellátásáról szóló, módosított 1978. évi nemzetközi egyezményt (a továbbiakban: »STCW-egyezmény«). E szakasz 1. és 2. bekezdésének alkalmazásában az illetékes hatóság köteles elfogadni az SCTW-egyezmény követelményeivel összhangban kiállított orvosi igazolást. Az SCTW-egyezmény hatálya alá nem tartozó tengerészek esetében hasonlóképpen el kell fogadni az említett követelményeknek lényegében megfelelő orvosi igazolást.

Valamennyi orvosi igazolásnak tanúsítania kell különösen a következőket:

a)	az érintett tengerész hallása és látása, valamint színlátása – amennyiben a tengerész olyan munkakörökben kerül alkalmazásra, ahol munkavégzési képességét befolyásolhatja a hibás színérzékelés – mind megfelelő; és

b)	az érintett tengerész nem szenved olyan betegségben, amelyet vélhetően súlyosbítana a tengeri szolgálat, vagy amely alkalmatlanná tenné a tengerészt a tengeri szolgálatra, illetve amely veszélyeztetné a fedélzeten tartózkodó többi személy egészségét.

Kivéve ha az érintett tengerész által elvégzendő különös feladatok miatt, illetve az STCW-egyezmény értelmében rövidebb időszak nincs előírva, akkor:

a)	az orvosi igazolás legfeljebb kétéves időtartamra érvényes, kivéve ha a tengerész 18. életévét még nem töltötte be, amely esetben az érvényesség leghosszabb időtartama 1 év;

b)	a színlátásra vonatkozó igazolás érvényességi ideje legfeljebb hat év.

10.

a)	az ilyen engedély időtartama nem haladja meg a három hónapot; és

b)	az érintett tengerész közelmúltban lejárt orvosi igazolással rendelkezik.

11.	Amennyiben egy igazolás érvényességi ideje a tengeri út során jár le, az igazolás érvényes marad a legközelebbi olyan érintett kikötőig, ahol a tengerész be tudja szerezni az orvosi igazolást valamely képesített orvostól, feltéve hogy ennek időtartama nem haladja meg a három hónapot.

12.	A rendszerint nemzetközi utakon közlekedő hajókon szolgálatot teljesítő tengerészek orvosi igazolását angol nyelven mindenképpen ki kell állítani.”

A 13. szakasz 1. és 2. pontjának soron következő mondatai a 13–15. pont szövegét alkotják.

6. 16. szakasz

Az első mondat helyébe a következő szöveg lép:

II Az EK-Szerződés/Euratom-Szerződés alapján elfogadott jogi aktusok, amelyek közzététele nem kötelező

20.5.2009

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 124/51

A TANÁCS HATÁROZATA

(2008. november 27.)

az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államközösség közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodáshoz csatolt, a Bolgár Köztársaságnak és Romániának az Európai Unióhoz történő csatlakozása következtében a megállapodásban szerződő félként való részvételéről szóló jegyzőkönyvének az Európai Közösség és annak tagállamai nevében történő megkötéséről

(2009/392/EK)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 310. cikkére, összefüggésben 300. cikke (2) bekezdése első albekezdésének második mondatával és 300. cikke (3) bekezdésének második albekezdésével,

tekintettel a csatlakozási szerződéshez csatolt csatlakozási okmányra és különösen annak 6. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament hozzájárulására,

mivel:

(1)

A Bizottságnak 2006. május 5-én adott felhatalmazást követően az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államközösség közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodáshoz csatolt, a Bolgár Köztársaságnak és Romániának az Európai Unióhoz történő csatlakozása következtében a megállapodásban szerződő félként való részvételéről szóló jegyzőkönyvéről a Svájci Államközösséggel folytatott tárgyalások lezárultak.

(2)	A 2008. május 26-i tanácsi határozat alapján, figyelemmel annak későbbi időpontban történő megkötésére, e jegyzőkönyv 2008. május 27-én az Európai Közösség és tagállamai nevében aláírásra került.

(3)	A jegyzőkönyvet el kell fogadni,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államközösség közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodáshoz csatolt, a Bolgár Köztársaságnak és Romániának az Európai Unióhoz történő csatlakozása következtében a megállapodásban szerződő félként való részvételéről szóló jegyzőkönyvét a Tanács az Európai Közösség és tagállamai nevében jóváhagyja.

A jegyzőkönyv szövegét csatolták e határozathoz.

2. cikk

A Tanács elnöke a Közösség és tagállamai nevében továbbítja a jegyzőkönyv 6. cikkében előírt jóváhagyásról szóló értesítést.

3. cikk

Ezt a határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

Kelt Brüsszelben, 2008. november 27-én.

a Tanács részéről

az elnök

L. CHATEL

JEGYZŐKÖNYV

a Bolgár Köztársaságnak és Romániának az Európai Unióhoz történő csatlakozása következtében, az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államközösség közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodásban Szerződő Félként való részvételéről

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉG

képviseletében az Európai Unió Tanácsa, valamint

A BELGA KIRÁLYSÁG,

A BOLGÁR KÖZTÁRSASÁG,

A CSEH KÖZTÁRSASÁG,

A DÁN KIRÁLYSÁG,

A NÉMETORSZÁGI SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG,

AZ ÉSZT KÖZTÁRSASÁG,

ÍRORSZÁG,

A GÖRÖG KÖZTÁRSASÁG,

A SPANYOL KIRÁLYSÁG,

A FRANCIA KÖZTÁRSASÁG,

AZ OLASZ KÖZTÁRSASÁG,

A CIPRUSI KÖZTÁRSASÁG,

A LETT KÖZTÁRSASÁG,

A LITVÁN KÖZTÁRSASÁG,

A LUXEMBURGI NAGYHERCEGSÉG,

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG,

MÁLTA,

A HOLLAND KIRÁLYSÁG,

AZ OSZTRÁK KÖZTÁRSASÁG,

A LENGYEL KÖZTÁRSASÁG,

A PORTUGÁL KÖZTÁRSASÁG,

ROMÁNIA,

A SZLOVÉN KÖZTÁRSASÁG,

A SZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG,

A FINN KÖZTÁRSASÁG,

A SVÉD KIRÁLYSÁG,

NAGY-BRITANNIA ÉS ÉSZAK-ÍRORSZÁG EGYESÜLT KIRÁLYSÁGA,

a továbbiakban: „a tagállamok”, szintén az Európai Unió Tanácsának képviseletében,

egyrészről, valamint

A SVÁJCI ÁLLAMSZÖVETSÉG, a továbbiakban: „Svájc”,

másrészről,

a továbbiakban: „a Szerződő Felek”,

TEKINTETTEL az egyrészről az Európai Közösség és annak tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló, 1999. június 21-i megállapodásra (a továbbiakban: „a megállapodás”), amely 2002. június 1-jén lépett hatályba;

TEKINTETTEL az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló, 1999. június 21-i megállapodáshoz csatolt, a Cseh Köztársaságnak, az Észt Köztársaságnak, a Ciprusi Köztársaságnak, a Lett Köztársaságnak, a Litván Köztársaságnak, a Magyar Köztársaságnak, a Máltai Köztársaságnak, a Lengyel Köztársaságnak, a Szlovén Köztársaságnak és a Szlovák Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozása következtében a megállapodásban szerződő félként való részvételéről szóló, 2004. október 26-i jegyzőkönyvre (a továbbiakban: „a 2004. évi jegyzőkönyv”), amely 2006. április 1-jén lépett hatályba;

TEKINTETTEL a Bolgár Köztársaságnak és Romániának (a továbbiakban: „az új tagállamok”) az Európai Unióhoz 2007. január 1-jén történt csatlakozására;

MIVEL az új tagállamok a megállapodás Szerződő Feleivé válnak;

FIGYELEMBE VÉVE, hogy a csatlakozási okmány felhatalmazza az Európai Unió Tanácsát arra, hogy az Európai Unió tagállamai nevében megkösse a megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyvet az új tagállamok csatlakozásáról,

A KÖVETKEZŐKBEN ÁLLAPODTAK MEG:

1. cikk

(1) Az új tagállamok a megállapodás Szerződő Feleivé válnak.

(2) E jegyzőkönyv hatálybalépésétől kezdődően a megállapodás rendelkezései az új tagállamok tekintetében – az e jegyzőkönyvben megállapított feltételeknek megfelelően – a megállapodás jelenlegi Szerződő Feleivel azonos módon kötelezőek.

2. cikk

A megállapodás fő szövegét, valamint annak I. mellékletét a következőképpen kell kiigazítani:

A megállapodás Szerződő Felei felsorolásának helyébe a következő lép:

„AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉG,

A BELGA KIRÁLYSÁG,

A BOLGÁR KÖZTÁRSASÁG,

A CSEH KÖZTÁRSASÁG,

A DÁN KIRÁLYSÁG,

A NÉMETORSZÁGI SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG,

AZ ÉSZT KÖZTÁRSASÁG;

ÍRORSZÁG,

A GÖRÖG KÖZTÁRSASÁG,

A SPANYOL KIRÁLYSÁG,

A FRANCIA KÖZTÁRSASÁG,

AZ OLASZ KÖZTÁRSASÁG,

A CIPRUSI KÖZTÁRSASÁG,

A LETT KÖZTÁRSASÁG,

A LITVÁN KÖZTÁRSASÁG,

A LUXEMBURGI NAGYHERCEGSÉG,

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG,

MÁLTA,

A HOLLAND KIRÁLYSÁG,

AZ OSZTRÁK KÖZTÁRSASÁG,

A LENGYEL KÖZTÁRSASÁG;

A PORTUGÁL KÖZTÁRSASÁG,

ROMÁNIA,

A SZLOVÉN KÖZTÁRSASÁG,

A SZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG,

A FINN KÖZTÁRSASÁG,

A SVÉD KIRÁLYSÁG,

NAGY-BRITANNIA ÉS ÉSZAK-ÍRORSZÁG EGYESÜLT KIRÁLYSÁGA,

egyrészről, valamint

A SVÁJCI ÁLLAMSZÖVETSÉG,

másrészről,”;

A megállapodás 10. cikke a következőképpen módosul:

az (1a) bekezdést követően a szöveg a következő bekezdéssel egészül ki:

„1b. A Bolgár Köztársaságnak és Romániának a megállapodásban szerződő félként való részvételéről szóló jegyzőkönyv hatálybalépésétől számított két éven keresztül Svájc mennyiségi korlátozást tarthat fenn a Bolgár Köztársaság és Románia olyan állampolgárai tekintetében, akik Svájcban munkavállalók vagy önálló vállalkozók, a következő két tartózkodási kategóriához való hozzáférés vonatkozásában: négy hónapnál hosszabb, de egy évnél rövidebb tartózkodás, valamint egy évnek megfelelő vagy azt meghaladó időtartamú tartózkodás. A négy hónapnál rövidebb tartózkodásra mennyiségi korlátozás nem tartható fenn.

A fent említett átmeneti időszak vége előtt Svájc jelentése alapján a vegyes bizottság felülvizsgálja az új tagállamok állampolgárai vonatkozásában alkalmazott átmeneti időszak működését. A felülvizsgálat befejezésekor, de legkésőbb a fent említett időszak végén Svájc értesíti a vegyes bizottságot arról, hogy továbbra is alkalmaz-e mennyiségi korlátozásokat a Svájcban alkalmazott munkavállalókra. Svájc a fent említett jegyzőkönyv hatálybalépése után öt éven keresztül továbbra is alkalmazhat ilyen jellegű intézkedéseket. Ilyen értesítés hiányában az átmeneti időszak az első albekezdésben meghatározott kétéves időszak végén jár le.

Az e bekezdésben meghatározott átmeneti időszak végén a Bolgár Köztársaság és Románia állampolgárai vonatkozásában alkalmazott valamennyi mennyiségi korlátozást el kell törölni. E tagállamok ugyanilyen időszakokra ugyanilyen mennyiségi korlátozásokat vezethetnek be a svájci állampolgárok vonatkozásában.”;

a (2a) bekezdést követően a szöveg a következő bekezdéssel egészül ki:

„2b. Svájc, valamint a Bolgár Köztársaság és Románia a valamely másik Szerződő Félnek a saját területén alkalmazott munkavállalói vonatkozásában a Bolgár Köztársaságnak és Romániának a megállapodásban szerződő félként való részvételéről szóló jegyzőkönyv hatálybalépésétől számított két éven keresztül fenntarthatja a szervezett munkaerőpiacon jelen lévő munkavállalók elsőbbségére és a másik Szerződő Fél állampolgáraira vonatkozó díjazási és munkafeltételek szabályozását. Ugyanilyen ellenőrzések tarthatók fenn a megállapodás 5. cikkének (1) bekezdésében említett következő négy ágazatban szolgáltatást nyújtó személyek vonatkozásában: kertészeti szolgáltatások; építőipar, ideértve a kapcsolódó tevékenységeket is; biztonsági tevékenységek; ipari takarítás, tisztítás (NACE-kódok (1) 01.41; 45.1-től 4-ig; 74.60; valamint 74.70). Az (1b), (2b), (3b) és (4c) bekezdésekben említett átmeneti időszakok alatt Svájc a munkavállalási jogosultság tekintetében előnyben részesíti az új tagállami állampolgár munkavállalókat az olyan munkavállalókkal szemben, akik nem EU- és nem EFTA-országok állampolgárai. A szervezett munkaerőpiacon jelen lévő munkavállalók elsőbbségének ellenőrzését nem kell alkalmazni a Szerződő Felek közötti, a szolgáltatások nyújtásáról szóló külön megállapodás által liberalizált szolgáltatókra (beleértve a közbeszerzések bizonyos szempontjairól szóló megállapodást is, amennyiben az kiterjed a szolgáltatások nyújtására). Ugyanezen időszakban a képesítési követelmények a négy hónapnál rövidebb időre szóló tartózkodási engedélyek vonatkozásában fenntarthatók (2), csakúgy, mint a megállapodás 5. cikkének (1) bekezdésében említett, a fenti négy ágazatban szolgáltatást nyújtó személyek vonatkozásában.

A Bolgár Köztársaságnak és Romániának a megállapodásban szerződő félként való részvételéről szóló jegyzőkönyv hatálybalépésétől számított két éven belül a vegyes bizottság az átmeneti intézkedéseket végrehajtó Szerződő Felek mindegyike által készített jelentés alapján felülvizsgálja az e bekezdésben foglalt átmeneti intézkedések működését. A felülvizsgálat befejeztével, és legkésőbb a fent említett jegyzőkönyv hatálybalépésétől számított két év után az a Szerződő Fél, amely végrehajtotta az e bekezdésben foglalt átmeneti intézkedéseket, és értesítette a vegyes bizottságot arról, hogy továbbra is szándékában áll ilyen átmeneti intézkedéseket alkalmazni, azokat a fent említett jegyzőkönyv hatálybalépésétől számított öt éven keresztül továbbra is alkalmazhatja. Ilyen értesítés hiányában az átmeneti időszak az első albekezdésben meghatározott kétéves időszak végén jár le.

Az e bekezdésben meghatározott átmeneti időszak végén az e bekezdésben említett valamennyi korlátozást meg kell szüntetni.

a (3a) bekezdést követően a szöveg a következő bekezdéssel egészül ki:

„3b. A Bolgár Köztársaságnak és Romániának a megállapodásban szerződő félként való részvételéről szóló jegyzőkönyv hatálybalépésétől az (1b) bekezdésben említett időszak végéig Svájc – a harmadik országokra vonatkozó teljes kvótáján belül – ezen új tagállamok olyan állampolgárai vonatkozásában, akik Svájcban munkavállalók vagy önálló vállalkozók, évente (pro rata temporis) minimális számú új tartózkodási engedélyt (3) tesz hozzáférhetővé a következő ütemezésnek megfelelően:

Határidő	Az egy évnek megfelelő, vagy azt meghaladó időtartamra szóló engedélyek száma	A négy hónapnál hosszabb, de egy évnél rövidebb időtartamra szóló engedélyek száma
az első év végéig	362	3 620
a második év végéig	523	4 987
a harmadik év végéig	684	6 355
a negyedik év végéig	885	7 722
az ötödik év végéig	1 046	9 090

a (4b) bekezdést követően a szöveg a következő bekezdéssel egészül ki:

„4c. (4c) Az (1b) bekezdésben és e bekezdésben meghatározott időszak végén, illetve a Bolgár Köztársaságnak és Romániának a megállapodásban szerződő félként való részvételéről szóló jegyzőkönyv hatálybalépésétől számított tíz éven keresztül e megállapodás 10. cikke (4) bekezdésének rendelkezései alkalmazandóak ezen új tagállamok állampolgáraira.

Amennyiben munkaerőpiacán súlyos zavar alakul ki, vagy ennek kialakulása fenyeget, Svájc, valamint bármely új tagállam, amely átmeneti intézkedéseket hajtott végre, ezekről a körülményekről a (2b) bekezdés 2. pontjában meghatározott ötéves átmeneti időszak vége előtt értesíti a vegyes bizottságot. Ebben az esetben az értesítést küldő állam továbbra is alkalmazhatja az (1b), (2b) és (3b) bekezdésben meghatározott intézkedéseket a területén foglalkoztatott munkavállalók vonatkozásában a fent említett jegyzőkönyv hatálybalépésétől számított hét éven keresztül. Ebben az esetben az (1b) bekezdésben említett tartózkodási engedélyek száma évente:

Határidő	Az egy évnek megfelelő, vagy azt meghaladó időtartamra szóló engedélyek száma	A négy hónapnál hosszabb, de egy évnél rövidebb időtartamra szóló engedélyek száma
a hatodik év végéig	1 126	10 457
a hetedik év végéig	1 207	11 664”

az (5a) bekezdést követően a szöveg a következő bekezdéssel egészül ki:

„5b. Az (1b), (2b), (3b) és (4c) bekezdés átmeneti rendelkezéseit, különösen a (2b) bekezdésnek a szervezett munkaerőpiacon jelen lévő munkavállalók elsőbbségét, valamint a díjazási és munkafeltételek szabályozását érintő átmeneti rendelkezéseit nem kell alkalmazni a fenti bekezdésekben említett, a Bolgár Köztársaságnak és Romániának a megállapodásban szerződő félként való részvételéről szóló jegyzőkönyv hatálybalépésekor a Szerződő Felek területén gazdasági tevékenység folytatására jogosult munkavállalókra és önálló vállalkozókra vonatkozóan. Az ilyen személyek élvezik különösen a foglalkozás szabad megválasztásához és a földrajzi mobilitáshoz fűződő jogot.

Az egy évnél rövidebb időre érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkezők jogosultak engedélyük megújíttatására; velük szemben nem lehet a kvóta kimerülésére hivatkozni. Az egy évnek megfelelő vagy azt meghaladó időtartamra érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkezők jogosultak engedélyük automatikus meghosszabbítására. A fent említett jegyzőkönyv hatálybalépésétől kezdve az ilyen munkavállalók vagy önálló vállalkozók élvezik az e megállapodás alapvető rendelkezéseiben és különösen a 7. cikkben a letelepedett személyeknek biztosított szabad mozgáshoz való joghoz kapcsolódó jogokat.”

3.	A megállapodáshoz csatolt I. melléklet 27. cikkének (2) bekezdésében a „10. cikk (2), (2a), (4a) és (4b) bekezdésére” való hivatkozás helyébe a „10. cikk (2), (2a), (2b), (4a), (4b) és (4c) bekezdésére” való hivatkozás lép.

3. cikk

A megállapodás I. mellékletének 25. cikkétől eltérve, az e jegyzőkönyv 1. mellékletének átmeneti időszakait kell alkalmazni.

4. cikk

(1) A megállapodás II. melléklete e jegyzőkönyv 2. mellékletének megfelelően módosul.

(2) A megállapodás III. mellékletét a megállapodás 14. cikke alapján létrehozott vegyes bizottság határozata értelmében kell kiigazítani.

5. cikk

(1) E jegyzőkönyv 1. és 2. melléklete a jegyzőkönyv szerves részét képezi.

(2) E jegyzőkönyv a 2004. évi jegyzőkönyvvel együtt a megállapodás szerves részét képezi.

6. cikk

(1) E jegyzőkönyvet a tagállamok és az Európai Közösség nevében az Európai Unió Tanácsa, valamint Svájc saját eljárásának megfelelően megerősíti vagy jóváhagyja.

(2) Az Európai Unió Tanácsa és Svájc értesítik egymást ezen eljárások befejezéséről.

7. cikk

E jegyzőkönyv a megerősítésről szóló utolsó jóváhagyási értesítést követő első hónap első napján lép hatályba.

8. cikk

E jegyzőkönyv a megállapodással megegyező időtartamra és ugyanazon részletes szabályoknak megfelelően marad hatályban.

9. cikk

(1) E jegyzőkönyv, valamint az ahhoz csatolt nyilatkozatok két eredeti példányban, angol, bolgár, cseh, dán, észt, finn, francia, görög, holland, lengyel, lett, litván, magyar, máltai, német, olasz, portugál, román, spanyol, svéd, szlovák és szlovén nyelven készültek, amely szövegek mindegyike egyaránt hiteles.

(2) A megállapodás – valamennyi mellékletet, jegyzőkönyvet és záróokmányt is beleértve – bolgár és román nyelvi változatai egyaránt hitelesek. A megállapodás új nyelveken készült szövegeit a megállapodás 14. cikke alapján létrehozott vegyes bizottság hagyja jóvá.

Съставено в Брюксел, на двадесет и седми май две хиляди и осма година.

Hecho en Bruselas, el veintisiete de mayo de dos mil ocho.

V Bruselu dne dvacátého sedmého května dva tisíce osm.

Udfærdiget i Bruxelles den syvogtyvende maj to tusind og otte.

Geschehen zu Brüssel am siebenundzwanzigsten Mai zweitausendacht.

Kahe tuhande kaheksanda aasta maikuu kahekümne seitsmendal päeval Brüsselis.

Έγινε στις Βρυξέλλες, στις είκοσι εφτά Μαΐου δύο χιλιάδες οκτώ.

Done at Brussels on the twenty-seventh day of May in the year two thousand and eight.

Fait à Bruxelles, le vingt-sept mai deux mille huit.

Fatto a Bruxelles, addì ventisette maggio duemilaotto.

Briselē, divtūkstoš astotā gada divdesmit septītajā maijā.

Priimta du tūkstančiai aštuntų metų gegužės dvidešimt septintą dieną Briuselyje.

Kelt Brüsszelben, a kétezer-nyolcadik év május havának huszonhetedik napján.

Magħmul fi Brussell, fis-sebgħa u għoxrin jum ta' Mejju tas-sena elfejn u tmienja.

Gedaan te Brussel, de zevenentwintigste mei tweeduizend acht.

Sporządzono w Brukseli, dnia dwudziestego siódmego maja roku dwa tysiące ósmego.

Feito em Bruxelas, em vinte e sete de Maio de dois mil e oito.

Întocmit la Bruxelles, douăzeci și șapte mai două mii opt.

V Bruseli dňa dvadsiateho siedmeho mája dvetisícosem.

V Bruslju, dne sedemindvajsetega maja leta dva tisoč osem.

Tehty Brysselissä kahdentenakymmenentenäseitsemäntenä päivänä toukokuuta vuonna kaksituhattakahdeksan.

Som skedde i Bryssel den tjugosjunde maj tjugohundraåtta.

За държавите-членки

Por los Estados miembros

Za členské státy

For medlemsstaterne

Für die Mitgliedstaaten

Liikmesriikide nimel

Για τα κράτη μέλη

For the Member States

Pour les États membres

Per gli Stati membri

Dalībvalstu vārdā

Valstybių narių vardu

A tagállamok részéről

Għall-Istati Membri

Voor de lidstaten

W imieniu państw członkowskich

Pelos Estados-Membros

Pentru statele membre

Za členské štáty

Za države članice

Jäsenvaltioiden puolesta

På medlemsstaternas vägnar

За Европейската общност

Por la Comunidad Europea

Za Evropské společenství

For Det Europæiske Fællesskab

Für die Europäische Gemeinschaft

Euroopa Ühenduse nimel

Για την Ευρωπαϊκή Κοινότητα

For the European Community

Pour la Communauté européenne

Per la Comunità europea

Eiropas Kopienas vārdā

Europos bendrijos vardu

Az Európai Közösség részéről

Għall-Komunità Ewropea

Voor de Europese Gemeenschap

W imieniu Wspólnoty Europejskiej

Pela Comunidade Europeia

Pentru Comunitatea Europeană

Za Európske spoločenstvo

Za Evropsko skupnost

Euroopan yhteisön puolesta

För Europeiska gemenskapen

Für die Schweizerische Eidgenossenschaft

Pour la Confédération suisse

Per la Confederazione svizzera

(1) NACE: A Tanács 3037/90/EGK rendelete (1990. október 9.) az Európai Közösségben a gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozásáról (HL L 293., 1990.10.24., 1. o.). A legutóbb a 2003. szeptember 29-i 1882/2003/EK európai parlamenti és bizottsági rendelettel (HL L 284., 2003.10.31., 1. o.) módosított rendelet.

(2) A munkavállalók a (3b) bekezdésben említett kvóták szerint négy hónapnál rövidebb időre szóló tartózkodási engedélyt is igényelhetnek.”;

(3) Ezeket az engedélyeket a megállapodás 10. cikkében említett kvótákon felül kell megadni, amely kvótákat a megállapodás aláírásának időpontjában (1999. június 21.) tagállami állampolgárságú, vagy az e megállapodáshoz csatolt 2004. évi jegyzőkönyv révén szerződő féllé vált tagállamok állampolgárságával rendelkező munkavállalók és önálló vállalkozók részére tartják fenn. Ezeket az engedélyeket a Svájc és az új tagállamok között már fennálló kétoldalú gyakornokcsere-megállapodások alapján megadott engedélyeken felül kell megadni.”;

1. MELLÉKLET

A termőföldvásárlásra és másodlagos lakóhelyül szolgáló ingatlanok szerzésére vonatkozó átmeneti intézkedések

1. Bolgár Köztársaság

A Bolgár Köztársaság e jegyzőkönyv hatálybalépésétől számított öt éven keresztül fenntarthatja a jogszabályaiban foglalt, a másodlagos lakóhelyül szolgáló ingatlanoknak a Bulgáriában lakóhellyel nem rendelkező svájci állampolgárok, illetve Svájc törvényei szerint létrehozott jogi személyek által történő megszerzésére vonatkozó szabályokat.

Svájc azon állampolgárai, akik jogszerűen Bulgáriában laknak, nem tartoznak a fenti albekezdés rendelkezéseinek hatálya alá, és rájuk nem alkalmazható más szabály és eljárás, mint amelyet Bulgária állampolgáraira kell alkalmazni.

A Bolgár Köztársaság e jegyzőkönyv hatálybalépésétől számított hét éven keresztül fenntarthatja a jogszabályaiban foglalt, a mezőgazdasági földterületnek, erdőnek és erdős területnek a svájci állampolgárok, illetve Svájc jogszabályai szerint létrehozott jogi személyek által történő megszerzésére vonatkozó szabályokat. A svájci állampolgárok a mezőgazdasági földterület, erdő és erdős terület szerzése vonatkozásában nem részesíthetők kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amilyenben e jegyzőkönyv aláírása napján részesültek, illetve nem vonatkozhatnak rájuk szigorúbb korlátozások, mint harmadik országok állampolgáraira.

Azok a svájci állampolgárok, akik önálló vállalkozó mezőgazdasági termelőként kívánnak letelepedni a Bolgár Köztársaságban, nem tartoznak az előző albekezdés rendelkezéseinek hatálya alá, és rájuk nem alkalmazható más eljárás, mint amelyet a Bolgár Köztársaság saját állampolgáraira kell alkalmazni.

E jegyzőkönyv hatálybalépésétől számított harmadik évben a fenti átmeneti rendelkezések általános felülvizsgálatára kerül sor. A vegyes bizottság az első albekezdésben megjelölt átmeneti időszak lerövidítéséről vagy lezárásáról határozhat.

2. Románia

Románia e jegyzőkönyv hatálybalépésétől számított öt éven keresztül fenntarthatja a jogszabályaiban foglalt, a másodlagos lakóhelyül szolgáló ingatlanoknak a Romániában lakóhellyel nem rendelkező svájci állampolgárok, illetve Svájc törvényei szerint létrehozott, és Románia területén nem letelepedett, illetve ott fiókteleppel vagy képviselettel sem rendelkező társaságok által történő megszerzésére vonatkozó szabályokat.

Svájc azon állampolgárai, akik jogszerűen Romániában laknak, nem tartoznak a fenti albekezdés rendelkezéseinek hatálya alá, és rájuk nem alkalmazható más szabály és eljárás, mint amelyet Románia állampolgáraira kell alkalmazni.

Románia e jegyzőkönyv hatálybalépésétől számított hét éven keresztül fenntarthatja a jogszabályaiban foglalt, a mezőgazdasági földterületnek, erdőnek és erdős területnek a svájci állampolgárok, illetve Svájc jogszabályai szerint létrehozott, és Románia területén nem letelepedett, illetve ott fiókteleppel vagy képviselettel sem rendelkező társaságok által történő megszerzésére vonatkozó szabályokat. A svájci állampolgárok a mezőgazdasági földterület, erdő és erdős terület szerzése vonatkozásában nem részesíthetők kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amilyenben e jegyzőkönyv aláírása napján részesültek, illetve nem vonatkozhatnak rájuk szigorúbb korlátozások, mint harmadik országok állampolgáraira.

Svájc azon állampolgárai, akik önálló vállalkozó mezőgazdasági termelőként kívánnak letelepedni Romániában, nem tartoznak az előző fenti albekezdés rendelkezéseinek hatálya alá, és rájuk nem alkalmazható más eljárás, mint amelyet Románia saját állampolgáraira kell alkalmazni.

2. MELLÉKLET

Az egyrészről az Európai Közösség és annak tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség között létrejött, a személyek szabad mozgásáról szóló egyezmény II. melléklete a következőképpen módosul:

Az „E megállapodás alkalmazásában a rendeletet a következő kiigazításokkal kell alkalmazni” cím alatt a megállapodás II. melléklete, A. szakaszának 1. pontja a következőképpen módosul:

az i) alpont alatt, a III. melléklet A. része vonatkozásában a „Szlovákia–Svájc” alatti utolsó szövegrészt követően a következő szövegrésszel egészül ki:

„Bulgária–Svájc

Nincs.

Románia–Svájc

Nincs ilyen egyezmény.”

a j) alpont alatt, a III. melléklet B. része vonatkozásában a „Szlovákia–Svájc” alatti utolsó szövegrészt követően a következő szövegrésszel egészül ki:

„Bulgária–Svájc

Nincs.

Románia–Svájc

Nincs ilyen egyezmény.”

Az „A. szakasz: Említett jogi aktusok, 1. pont, 1408/71/EGK rendelet” cím a „304 R 631: 631/2004/EK rendelet…” szövegrészt követően a következő szövegrésszel egészül ki:

„A Tanács 1791/2006/EK rendeletének (2006. november 20.) 2. szakasza (személyek szabad mozgása – szociális biztonság) az áruk szabad mozgása, a személyek szabad mozgása, a vállalati jog, a versenypolitika, a mezőgazdaság (ideértve az állat- és növény-egészségügyi jogszabályokat), a közlekedéspolitika, az adózás, a statisztika, az energia, a környezetvédelem, a bel- és igazságügyi együttműködés, a vámunió, a külkapcsolatok, a közös kül- és biztonságpolitika, valamint az intézmények területén elfogadott egyes rendeleteknek és határozatoknak Bulgária és Románia csatlakozására tekintettel történő kiigazításáról, amennyiben rendelkezései e megállapodás II. mellékletében említett közösségi jogi aktusokat érintenek”.

Az „A. szakasz: Említett jogi aktusok, 2. pont, 574/72/EGK rendelet” cím a „304 R 631: 631/2004/EK rendelet…” szövegrészt követően a következő szövegrésszel egészül ki:

A „B. szakasz: Jogi aktusok, amelyeket a Szerződő Feleknek kifejezetten figyelembe kell venniük” címben, a „4.18. 383 D 0117: 117 határozat”, a „4.27. 388 D 64: 136. sz. határozat…”, és a „4.37. 393 D 825: 150. sz. határozat…” pont alatt, a „12003 TN 02/02 A: A csatlakozás feltételeiről és a szerződések kiigazításáról szóló okmány – A Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság,… csatlakozásának feltételei” szövegrészt követően, valamint a „4.77: 192. sz. határozat…” pont alatt a következő szövegrésszel egészül ki:

5.	A Bolgár Köztársaság és Románia állampolgárai vonatkozásában a jegyzőkönyv II. mellékletének a munkanélküliségi biztosításra vonatkozó szakasza (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket e jegyzőkönyv hatálybalépésétől számított hetedik év végéig kell alkalmazni.

KÖZÖS NYILATKOZAT A MEGÁLLAPODÁS III. MELLÉKLETÉNEK KIIGAZÍTÁSÁRÓL

A Szerződő Felek kinyilvánítják, hogy a megállapodás zökkenőmentes végrehajtása céljából a III. mellékletet a lehető legkorábban ki kell igazítani annak érdekében, hogy beépíthető legyen – többek között – a legutóbb a 2006/100/EK irányelvvel módosított 2005/36/EK irányelv és az új svájci bejegyzések.

SVÁJC NYILATKOZATA AZ ALÁÍRÁS IDŐPONTJÁTÓL KEZDŐDŐ AUTONÓM INTÉZKEDÉSEKRŐL

Svájc – nemzeti jogszabályai alapján – munkaerőpiacán az új tagállamok állampolgárai számára az e jegyzőkönyvben található átmeneti szabályok hatálybalépését megelőzően ideiglenesen lehetővé teszi a munkavállalást. Ennek érdekében Svájc a jegyzőkönyv aláírásának időpontjában – a megállapodás 10. cikkének (1) bekezdésében meghatározottak szerint – külön kvótákat nyit meg mind a rövid, mind a hosszú távú munkavállalási engedélyek tekintetében az új tagállamok állampolgárai javára. A kvóta évente 282 hosszú távú és 1 006 rövid távú engedély. Ezen felül évente 2 011 rövid távú munkavállaló négy hónapnál rövidebb tartózkodását engedélyezi.

20.5.2009

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 124/67

A BIZOTTSÁG AJÁNLÁSA

(2009. május 7.)

az EU-ban a helyhez kötött és mobil végződtetési díjak szabályozói kezeléséről

(2009/396/EK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló, 2002. március 7-i 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1) („keretirányelv”) és különösen annak 19. cikke (1) bekezdésére,

a hírközlési bizottsággal folytatott konzultációt követően,

mivel:

(1)

A 2001/21/EK irányelv 8. cikkének (3) bekezdése szerint a nemzeti szabályozó hatóságok hozzájárulnak a belső piac fejlődéséhez többek között azáltal, hogy egymással és a Bizottsággal átlátható együttműködést folytatnak egy egységes szabályozói gyakorlat kialakítása érdekében. A 2001/21/EK irányelv 7. cikke értelmében bejelentett, 850-et meghaladó számú intézkedéstervezet értékelése során azonban úgy tűnt, hogy a beszédcélú hívásvégződtetési díjak szabályozása még nem egységes.

(2)

Bár a költségalapúság bizonyos formáját általában a legtöbb tagállamban előírják, az árellenőrzési intézkedések tekintetében valamennyi tagállamban vannak eltérések. A választott költségmegállapítási eszközök nagy változatosságán túl az eszközök végrehajtására szolgáló eszközök is eltérnek. Ez növeli az Európai Unióban alkalmazott nagykereskedelmi végződtetési díjak közötti ollót, amit a nemzeti sajátosságok csak részben magyaráznak. Ezt a 2002/627/EK bizottsági határozattal (2) létrehozott európai szabályozók csoportja (a továbbiakban: ERG) is felismerte, a helyhez kötött hívásvégződtetési díjak szimmetriájáról és a mobil hívásvégződtetési díjak szimmetriájáról szóló közös állásfoglalásában. A nemzeti szabályozó hatóságok is számos esetben engedélyeztek magasabb végződtetési díjakat a kisebb helyhez kötött vagy mobiltelefon-üzemeltetők számára azzal az indokkal, hogy ezek az üzemeltetők újonnan léptek a piacra, és nem élvezik a méretgazdaságosság előnyeit, és/vagy rájuk eltérő költségfeltételek vonatkoznak. Az aszimmetriák a nemzeti határokon belül és azokon túlnyúlóan is fennállnak, bár lassanként mérséklődnek. Az ERG közös állásfoglalásában leszögezte, hogy a végződtetési díjaknak normális körülmények között szimmetrikusnak kellene lenniük, és az aszimmetriát meg kell tudni indokolni.

(3)

A helyhez kötött vagy mobil végződtetési díjak szabályozói kezelésének jelentős eltérései lényegesen torzítják a versenyt. A végződtetési piacokon a kétirányú hozzáférés miatt olyan helyzet alakul ki, amelyben a megállapodás vélhetően mindkét összekapcsolódó üzemeltető számára előnyös, de mivel az előfizetőkért folytatott versenyben egymással szemben állnak, a végződtetési díjak fontos stratégiai és versenyszempontú jelentőséggel bírhatnak. Ha a végződtetési díjakat a hatékony költségszint felett állapítják meg, az jelentős átrendeződéssel járhat a helyhez kötött vagy mobiltelefonálás piacai és fogyasztói között. Sőt, azokon a piacokon, ahol az üzemeltetők piaci részesedése aszimmetrikus, a kisebb szereplők tekintélyes összegeket kénytelenek fizetni a nagyobb szereplőknek. Emellett a mobil végződtetési díjak abszolút értékben véve számos tagállamban még mindig magasak, összevetve az Európai Unión kívül számos országban alkalmazott díjakkal és általában a helyhez kötött végződtetési díjakkal, így ezek továbbra is magas, bár csökkenő árakat eredményeznek a fogyasztók számára. A magas végződtetési díjak általában a kezdeményezett hívások magas kiskereskedelmi árait és ennek megfelelően alacsonyabb használati arányát eredményezik, ezáltal csökkentve a fogyasztói jólétet.

(4)

A költségelszámolási elvek végződtetési piacokra való alkalmazása terén a harmonizáció eddigi hiánya igazolja a közös megközelítés szükségességét, amely nagyobb jogbiztonságot és a potenciális befektetőknek megfelelő ösztönzőket nyújt, valamint csökkenti a jelenleg több tagállamban tevékenykedő, meglévő üzemeltetők szabályozói terheit. A végződtetési piacok egységes szabályozása egyértelmű és a nemzeti szabályozó hatóságok által elismert célkitűzés, amelyet a Bizottság a 2002/21/EK irányelv 7. cikke szerinti intézkedések tervezetének értékelésével összefüggésben többször is kihangsúlyozott.

(5)

Az elektronikus hírközlési hálózatok és szolgáltatások keretszabályozásának egyes rendelkezései előírják a szükséges és megfelelő költségelszámolási mechanizmusok foganatosítását; ezek a rendelkezések a következők: az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférésről, valamint azok összekapcsolásáról szóló, 2002. március 7-i 2002/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) (hozzáférési irányelv) 9., 11. és 13. cikke, az irányelv (20) preambulumbekezdésével összefüggésben.

(6)

Az elektronikus hírközlési szolgáltatások keretszabályozása értelmében megvalósuló számviteli elkülönítésről és a költségelszámolási rendszerekről szóló, 2005. szeptember 19-i 2005/698/EK bizottsági ajánlás (4) keretet biztosított a költségelszámolásra és számviteli elkülönítésére vonatkozó sajátos rendelkezések egységes alkalmazásához, a szabályozói számviteli rendszerek, módszerek, a felügyeleti és beszámolási eljárás átláthatóságának valamennyi részt vevő fél javára történő javítása céljából.

(7)

A nagykereskedelmi beszédcélú hívásvégződtetés az a szolgáltatás, amely a hívások hívott helyen (helyhez kötött hálózatokban) vagy előfizetőnél (mobilhálózatokban) való végződtetéséhez szükséges. Az EU-ban a díjfelszámítási rendszer a hívó fél hálózata fizet elven alapul, ami annyit jelent, hogy a végződtetési díjat a hívott hálózat határozza meg, és a hívó hálózat fizeti. A hívott félnek ezt a szolgáltatást nem számlázzák ki, és rendszerint semmi nem ösztönzi a hálózati szolgáltatója által meghatározott végződtetési árra való reagálásra. Ebben az összefüggésben a túlzó árazás a szabályozó hatóságok legfőbb versenyjogi aggálya. A magas végződtetési árakat végül a végfelhasználónak felszámított magasabb hívásdíjakban érvényesítik. A végződtetési piacokra jellemző kétirányú hozzáférést figyelembe véve a további potenciális versenyjogi problémák körébe tartozik az üzemeltetők közötti kereszttámogatási rendszer. Ezek a potenciális versenyjogi problémák a helyhez kötött vagy mobil végződtetési piacok esetében egyaránt gyakoriak. Ezért, figyelemmel a végződtetési üzemeltetők arra vonatkozó képességére és ösztönzöttségére, hogy az árakat jelentősen a költségeket meghaladó szintre emeljék, a költségalapúságot tekintik a legmegfelelőbb beavatkozásnak ezen aggály középtávú kezelésére. A 2002/19/EK irányelv (20) preambulumbekezdése szerint a költségmegtérülés módszerét a körülményekhez kell igazítani. A hívásvégződtetési piacok sajátos jellegzetességei és a kapcsolódó versenyjogi és forgalmazási aggályok fényében a Bizottság már régen felismerte, hogy egy hatékony üzemeltetőiköltség-standardon alapuló közös megközelítés meghatározása és a szimmetrikus végződtetési díjak alkalmazása előmozdítaná a hatékonyságot és a verseny fenntarthatóságát, és maximalizálná a fogyasztók előnyét az árak és a kínált szolgáltatások terén.

(8)

A 2002/21/EK irányelv 8. cikkének (1) bekezdése szerint a tagállamok gondoskodnak arról, hogy az említett irányelvben és az egyedi irányelvekben meghatározott szabályozási feladatok – különösen a hatékony verseny biztosítását célzó szabályozási feladatok – ellátása során a nemzeti szabályozó hatóságok a lehető legnagyobb mértékben vegyék figyelembe a technológiasemleges szabályozás kívánalmát. A 2002/21/EK irányelv 8. cikkének (2) bekezdése továbbá előírja a nemzeti szabályozó hatóságok számára a verseny előmozdítását, egyebek mellett annak biztosításával, hogy valamennyi felhasználó a legnagyobb előnyt élvezhesse a szolgáltatások választéka, ára és minősége tekintetében, és hogy ne kerülhessen sor versenytorzításra vagy versenykorlátozásra. E célkitűzések elérése és az összes tagállamban egységes alkalmazás érdekében a szabályozott végződtetési díjakat, amint lehet, le kell vinni a hatékony üzemeltető költségeinek szintjére.

(9)

Versenykörnyezetben az üzemeltetők versenye a folyó költségek alapján zajlana, és nem kapnának ellentételezést a nem megfelelő hatékonyságból eredő magasabb költségekért. A múltbeli költségadatokat ezért folyó költségadatokká kell kiigazítani, hogy azok a modern technológiát használó, hatékony üzemeltető költségeit tükrözzék.

(10)

A végződtetési díjak ténylegesen felmerült költségei miatt ellentételezésben részesülő üzemeltetőket alig ösztönzi valami a hatékonyság fokozására. Az alulról felfelé építkező modell bevezetése összeegyeztethető a hatékony üzemeltető hálózatfejlesztési koncepciójával, amelyben a folyó költségek használatával határozzák meg a hatékony hálózat gazdasági/mérnöki modelljét. Ez a szükséges, és nem a ténylegesen biztosított berendezések költségeit tükrözi, és figyelmen kívül hagyja a korábbi működés költségeit.

(11)

Mivel az alulról felfelé építkező modell főként származtatott adatokon alapul, azaz a hálózati költségeket a készülékforgalmazók adataiból számítják, előfordulhat, hogy a szabályozók össze szeretnék hangolni az alulról felfelé és a felülről lefelé építkező modell eredményeit annak érdekében, hogy a lehető legmegbízhatóbb eredményekhez jussanak, és hogy a működési költségek, a tőkeköltségek és a költségfelosztás tekintetében ne legyenek nagy eltérések a modellezett és a valós üzemeltetők között. Az alulról felfelé építkező modell esetleges hiányosságainak – például az információs aszimmetriának – az azonosítása és kijavítása érdekében a nemzeti szabályozó hatóság összehasonlíthatja az alulról felfelé építkező modellezés eredményeit az auditált adatokat használó, felülről lefelé irányuló megfelelő modell eredményeivel.

(12)

A költségmodellnek a modellben figyelembe vett időszakban elérhető hatékony technológiai lehetőségeken kell alapulnia, amennyiben ezek meghatározhatók. Ennélfogva jelenleg az alulról felfelé építkező modell elvileg feltételezhetné, hogy a helyhez kötött hálózatok maghálózata egy következő generációs hálózaton (NGN) alapul. A mobilhálózatok alulról felfelé építkező modellje alapjául a hálózat hozzáférési részében alkalmazott második generációs és harmadik generációs technológia együttesének kell szolgálnia, a várható helyzet alapján, míg a magrész a feltételezések szerint NGN-alapú lehet.

(13)

A hívásvégződtetési piac különös jellegzetességeit figyelembe véve a végződtetési szolgáltatások költségeit a jövőbeli hosszú távú különbözeti költségek (long-run incremental costs – LRIC) alapján kell kiszámítani. Az LRIC-modellben valamennyi költség változóvá válik, és mivel feltételezett, hogy hosszú távon valamennyi eszköz lecserélésre kerül, az LRIC alapján történő díjmeghatározás lehetővé teszi a hatékony költségmegtérülést. Az LRIC-modellek csak azokat a költségeket veszik figyelembe, amelyeket valamely meghatározott szolgáltatás nyújtása vált ki. A különbözeti költségeken alapuló megközelítés – amely csak a hatékonyan felmerülő, tehát a különbözeti szolgáltatás további nyújtása nélkül elmaradó költségeket (azaz az elkerülhető költségeket) veszi figyelembe – hatékony termelésre és fogyasztásra ösztönöz és minimalizálja a potenciális versenytorzulásokat. Minél távolabb kerülnek a végződtetési díjak a különbözeti költségektől, a verseny annál inkább torzul a helyhez kötött és a mobiltelefonálás piaca között és/vagy az aszimmetrikus piaci részesedéssel és forgalommal rendelkező üzemeltetők között. Ezért indokolt a tiszta LRIC-megközelítés alkalmazása, amelyben a releváns szolgáltatás a nagykereskedelmi hívásvégződtetési szolgáltatás, és amely csak az elkerülhető költségeket foglalja magában. Egy LRIC-megközelítés a nagykereskedelmi hívásvégződtetési szolgáltatások nyújtásával összefüggő állandó és változó különbözeti költségek megtérülését is lehetővé tenné (mivel az állandó költségek a feltételezések szerint hosszú távon változóvá válnak), ezáltal elősegítené a költségek hatékony megtérülését.

(14)

Az elkerülhető költségek az összes szolgáltatását nyújtó üzemeltető azonosított összes hosszú távú költségeinek és a harmadik személyeknek nyújtott nagykereskedelmi hívásvégződtetési szolgáltatás kivételével az összes szolgáltatását nyújtó ugyanezen üzemeltető azonosított összes hosszú távú költségeinek (azaz a harmadik személyeknek végződtetési szolgáltatást nem kínáló üzemeltető egységes szolgáltatási költségeinek) a különbségeként számíthatók. A költségek megfelelő hozzárendelésének biztosítása érdekében különbséget kell tenni a forgalomhoz kapcsolódó költségek, azaz a magasabb forgalom esetén megnövekvő összes állandó és változó költség, és a forgalomtól nem függő költségek, azaz a forgalomnövekedéssel nem növekvő összes költség között. A nagykereskedelmi hívásvégződtetéssel kapcsolatos elkerülhető költségek azonosításához figyelmen kívül kell hagyni a forgalomtól nem függő költségeket. Ezután célszerű a forgalomtól függő költségeket elsőként más szolgáltatásokhoz (pl. híváskezdeményezés, SMS, MMS, szélessávú szolgáltatás, bérelt vonalak stb.) hozzárendelni úgy, hogy a nagykereskedelmi hívásvégződtetési szolgáltatás legyen az utolsóként figyelembe vett szolgáltatás. A nagykereskedelmi hívásvégződtetési szolgáltatáshoz ekként hozzárendelt költség így szükségszerűen csak az e szolgáltatás nyújtása céljából felmerült többletköltséggel egyezik meg. Ennek következtében a helyhez kötött és mobiltelefonálás piacán nyújtott nagykereskedelmi hívásvégződtetési szolgáltatások LRIC-alapú költségelszámolása alapján csak azon költségek számolhatók el, amelyek elkerülhetők lennének a harmadik személyeknek nyújtott nagykereskedelmi hívásvégződtetési szolgáltatás beszüntetésével.

(15)

Látható, hogy a hívásvégződtetés olyan szolgáltatás, amely a hívó és a hívott felek számára egyaránt hasznos (ha a fogadó számára nem lenne hasznos, nem fogadná a hívást), ami viszont arra enged következtetni, hogy a költségek felmerülésében mindkét félnek része van. Ha a költségalapú árak meghatározására a költségforrás elvét használnák, a költségeket az okozóiknak kellene viselniük. Leszögezve, hogy a hívásvégződtetési piac a költségek kétoldali keletkezése miatt kettős jellegű, a szabályozott nagykereskedelmi végződtetési díjban nem kell valamennyi költségnek megtérülnie. Ennek az ajánlásnak az alkalmazásában azonban a nagykereskedelmi díjban megtéríthető a nagykereskedelmi hívásvégződtetési szolgáltatás összes elkerülhető költsége, azaz az összes olyan költség, amely a nagykereskedelmi hívásvégződtetési forgalom növekedésével nem nő.

(16)

A végződtetési díjak meghatározásakor az egységes hatékony költségszinttől történő bármely eltérésnek az üzemeltetők ellenőrzésén kívül eső objektív költségeltérésen kell alapulnia. Helyhez kötött hálózatokban nem azonosítottak ilyen objektív, az üzemeltető ellenőrzésén kívül álló költségeltéréseket. A mobilhálózatokban az egyenlőtlen spektrumkiosztást lehet olyan külső tényezőnek tekinteni, amely a mobilüzemeltetők között eltéréseket eredményez a fajlagos költségekben. Külső költségeltérések akkor keletkezhetnek, amikor a spektrumkiosztás nem piaci alapú mechanizmusok használatával történt, hanem az érkezési sorrendben történő engedélyezés alapján. Amennyiben a spektrumkiosztás piaci alapú mechanizmusokon – például árveréseken – keresztül történik, vagy ha működik a másodlagos piac, a frekvenciából eredő költségeltéréseket inkább belső tényezők határozzák meg, és ezek valószínűleg jelentősen csökkennek vagy eltűnnek.

(17)

A mobiltelefonálás piacának új szereplői egy átmeneti időszakban szintén magasabb fajlagos költségekkel szembesülhetnek, mielőtt elérnék a legkisebb gazdaságos üzemméretet. Ilyen helyzetben a nemzeti szabályozó hatóságok, miután megállapították, hogy a lakossági piacon akadályok állnak a piaci belépés és a terjeszkedés előtt, megengedhetik számukra, hogy a piaci belépés után legfeljebb négy évig tartó átmeneti időszakban díjaikban érvényesíthessék a modellezett üzemeltetőéhez képest magasabb különbözeti költségeiket. Az ERG közös állásfoglalásából kiindulva ésszerű négyéves határidőt előirányozni az aszimmetriák fokozatos megszüntetésére; ezt alátámasztja az a becslés, amely szerint a mobiltelefonálás piacán várhatóan három-négy év alatt lehet 15–20 %-os piaci részesedésre szert tenni, azaz megközelíteni a legkisebb gazdaságos üzemméretet. Ez eltér a helyhez kötött telefonálás piacára belépők helyzetétől, akik egyes földrajzi területeken hálózatuknak a nagy forgalmat bonyolító útvonalakra való összpontosításával és/vagy a megfelelő hálózati eszközöknek a piacon jelen lévőktől történő bérbevételével alacsony fajlagos költségeket képesek elérni.

(18)

Az amortizáció szempontjából az eszköz gazdasági értékét tükröző módszer az előnyben részesített megközelítés. Ha azonban nem alakítható ki egy megbízható, gazdasági szemléletű amortizációs modell, más megközelítések is szóba jöhetnek, ideértve a lineáris, degresszív vagy progresszív amortizációt. Az alternatív megközelítések közötti választás szempontja az, hogy a megközelítés várhatóan mennyire közelít az amortizáció gazdasági szemléletű méréséhez. Így, ha nem alakítható ki egy megbízható, gazdasági szemléletű amortizációs modell, az alulról felfelé építkező modellben az egyes főbb eszközök amortizációs profilját külön kell vizsgálni, és a gazdasági szemléletű amortizációhoz legközelebb álló amortizációs profilt generáló megközelítést kell választani.

(19)

A gazdaságos üzemméret tekintetében különböző megfontolások érvényesek a helyhez kötött és mobiltelefonálás piacán. A legkisebb gazdaságos üzemméret különböző szinteken érhető el a helyhez kötött és a mobilágazatban, mivel ez nagyban függ az egyes ágazatokra vonatkozó eltérő szabályozási és üzleti környezettől.

(20)

A nemzeti szabályozó hatóságoknak a nagykereskedelmi végződtetési díjak szabályozásakor nem szabad eleve kizárniuk vagy megtiltaniuk azt, hogy az üzemeltetők a jövőben alternatív megoldásokat válasszanak a végződtetési forgalom kicserélésére, amennyiben ezek a megoldások összeegyeztethetők a versenypiaccal.

(21)

A 2012. december 31-ig tartó átmeneti időszak elég hosszúnak tűnik ahhoz, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok bevezethessék a költségmodellt, az üzemeltetők pedig kiigazíthassák üzleti terveiket, ugyanakkor annak sürgősségét is jelzi, hogy a fogyasztók számára a lehető legnagyobb mértékben biztosítani kell a költségalapú végződtetési díjakból nyerhető előnyöket.

(22)

Kivételes esetekben előfordulhat, hogy a szűkös erőforrásokkal rendelkező nemzeti szabályozó hatóságoknak további átmeneti időszakra van szükségük az ajánlott költségmodell elkészítéséhez. Ilyen körülmények között, ha a szabályozó hatóság igazolni tudja, hogy az alulról felfelé építkező LRIC-modelltől eltérő, folyó költségeken alapuló más módszer (például benchmarking) ennek az ajánlásnak megfelelő eredményt hoz, és a versenypiacnak megfelelő, hatékony eredménnyel jár, akkor 2014. július 1-jéig ideiglenes árakat határozhat meg valamely alternatív megközelítés alapján. Amennyiben a korlátozott erőforrásokkal rendelkező nemzeti szabályozó hatóságok számára e dátum után is objektíve aránytalan lenne az ajánlott költségszámítási módszer alkalmazása, úgy ezek az ajánlás felülvizsgálatáig továbbra is alkalmazhatnak alternatív módszereket, kivéve, ha a nemzeti szabályozó hatóságok és a Bizottság közötti együttműködés céljából létrehozott testület, beleértve annak munkacsoportjait is, elegendő gyakorlati támogatást és útmutatást ad az erőforráskorlátok leküzdéséhez, illetve különösen, ha megtéríti az ajánlott módszer alkalmazásának költségeit. Az alternatív módszerrel kapott eredmény nem lehet magasabb, mint az ajánlott költségmódszert bevezető nemzeti szabályozó hatóságok által meghatározott végződtetési díjak átlaga.

(23)	Erről az ajánlásról nyilvános konzultáció folyt,

AJÁNLJA:

Ha a nemzeti szabályozó hatóságok a 2002/19/EK irányelv 13. cikkével összhangban – a 2002/21/EK irányelv 16. cikkével összhangban elvégzett piaci elemzés eredményeképpen – árszabályozási és költségelszámolási kötelezettségeket vetnek ki az általuk az egyes nyilvános telefonhálózatok nagykereskedelmi beszédalapú hívásvégződtetési piacán (a továbbiakban: helyhez kötött és mobil végződtetési piacok) jelentős piaci erővel rendelkezőként kijelölt üzemeltetőkre, akkor a hatékony üzemeltető költségein alapuló végződtetési díjakat kell meghatározniuk. Ezzel együtt jár, hogy a díjak is egyben szimmetrikusak is lesznek. Az ármeghatározás során a nemzeti szabályozó hatóságoknak az alábbiakban ismertetett módszert kell követniük.

2.	Ajánlott, hogy a hatékony költségek értékelése a folyó költségeken és – releváns költségmeghatározási módszerként – a hosszú távú különbözeti költségeket használó, alulról felfelé építkező modellezési megközelítésen alapuljon.

A nemzeti szabályozó hatóságok az eredmények ellenőrzése és megbízhatóságának javítása céljából összevethetik az alulról felfelé építkező modellezési megközelítés eredményeit az auditált adatokat használó, felülről lefelé irányuló megfelelő modell eredményeivel, és ezzel összhangban módosításokat hajthatnak végre.

A költségmodellnek a modell időtávján belül elérhető hatékony technológiákon kell alapulnia. Ezért a helyhez kötött és mobilhálózatok magja elvben egyaránt következő generációs hálózat (NGN) alapú lehet. A mobilhálózatok hozzáférési részének ugyancsak a második generációs és harmadik generációs telefonálás egyesítésén kell alapulnia.

Az itt említett különböző költségkategóriákat a következőképpen kell meghatározni:

a)	„különbözeti költségek”: azok a költségek, amelyek egy adott szolgáltatás beszüntetésével elkerülhetők (ezeket elkerülhető költség néven is ismerik);

b)	„a forgalomhoz kapcsolódó költségek”: mindazok az állandó és változó költségek, amelyek magasabb forgalom esetén megnövekednek.

Az LRIC-modellen belül a vonatkozó szolgáltatás a harmadik személyeknek nyújtott nagykereskedelmi beszédalapú hívásvégződtetés. Ez azzal jár, hogy a különbözeti költségek értékelésekor a nemzeti szabályozó hatóságoknak meg kell állapítaniuk az összes szolgáltatását nyújtó üzemeltető azonosított összes hosszú távú költsége és ugyanezen üzemeltető harmadik személyeknek nyújtott nagykereskedelmi hívásvégződtetési szolgáltatás hiányában felmerülő összes hosszú távú költsége közötti különbséget. Különbséget kell tenni a forgalomtól függő költségek és a forgalomtól nem függő költségek között, és ez utóbbit figyelmen kívül kell hagyni a nagykereskedelmi hívásvégződtetési díjak számításánál. A vonatkozó különbözeti költségek azonosítására ajánlott megközelítés szerint a forgalomtól függő költségeket először a nagykereskedelmi beszédalapú hívásvégződtetéstől eltérő szolgáltatásokhoz rendelik hozzá, így a nagykereskedelmi beszédalapú hívásvégződtetési szolgáltatáshoz végül csak a forgalomtól függő költségek fennmaradó részét kell hozzárendelni. Ez azt jelenti, hogy a szabályozott beszédalapú hívásvégződtetési szolgáltatáshoz csak azokat a költségeket szabad hozzárendelni, amelyek elkerülhetők lennének, ha beszüntetnék a nagykereskedelmi beszédalapú hívásvégződtetési szolgáltatások harmadik személyeknek történő nyújtását. A nagykereskedelmi beszédalapú hívásvégződtetési szolgáltatásokból eredő különbözetnek a helyhez kötött, illetve a mobil végződtetési hálózatokra vonatkozó kiszámítási elvei részletesebben a mellékletben találhatók.

7.	Az eszközök amortizációjára az ajánlott megközelítés a gazdasági szemléletű amortizáció, amennyiben ez megvalósítható.

8.	A modellezett üzemeltető megfelelő gazdaságos üzemméretének megállapításakor a nemzeti szabályozó hatóságoknak figyelembe kell venniük a helyhez kötött és mobil végződtetési hálózatokban a gazdaságos üzemméret meghatározása céljából a mellékletben megállapított elveket.

A hatékony költségszintek fent meghatározott elvektől eltérő meghatározását minden esetben olyan objektív költségeltéréssel kell indokolni, amely az érintett üzemeltetők ellenőrzésén kívül esik. Ilyen objektív költségeltérések merülhetnek fel a mobil végződtetési piacokon az egyenlőtlen spektrumkiosztás következtében. Amennyiben a költségmodell figyelembe veszi a nagykereskedelmi hívásvégződtetési szolgáltatás céljából megszerzett további spektrum költségeit, a nemzeti szabályozó hatóságoknak rendszeresen felül kell vizsgálniuk az objektív költségeltéréseket, figyelembe véve többek között azt, hogy a jövőben a további spektrumot várhatóan piaci alapú kiosztási eljárással bocsátják-e rendelkezésre, ami megszüntetheti a létező kiosztásokból eredő költségkülönbségeket, vagy pedig ez a viszonylagos költséghátrány idővel csökken-e a későbbi piacra lépők részesedésének növekedésével.

10.

Amennyiben bizonyítható, hogy a legkisebb gazdaságos üzemméret alatt működő új mobilpiaci szereplő magasabb fajlagos különbözeti költségekkel szembesül, mint a modellezett üzemeltető, úgy a nemzeti szabályozó hatóságok, miután megállapították, hogy a lakossági piacon akadályok állnak a piaci belépés és a terjeszkedés előtt, engedélyezhetik, hogy e magasabb költségeket egy átmeneti időszak alatt szabályozott végződtetési díjakon keresztül érvényesítsék. Az ilyen átmeneti időszak nem lehet több négy évnél.

11.

Ez az ajánlás nem érinti a nemzeti szabályozó hatóságoknak az ajánlásban felvetett kérdésekben hozott korábbi határozatait. Ennek ellenére a nemzeti szabályozó hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy a végződtetési díjakat 2012. december 31-ére költséghatékonyan és szimmetrikusan állapítsák meg, a 9. és a 10. pontnak megfelelően azonosított objektív költségeltérések figyelembevétele mellett.

12.

Amennyiben a nemzeti szabályozó hatóság kivételes körülmények között – különösen erőforrásai szűkössége miatt – nincs abban a helyzetben, hogy időben véglegesítse az ajánlott költségmodellt és igazolni tudja, hogy az alulról felfelé építkező LRIC-modelltől eltérő, folyó költségeken alapuló adott módszer ennek az ajánlásnak megfelelő eredményt hoz és a versenypiacnak megfelelő, hatékony eredménnyel jár, úgy 2014. július 1-jéig ideiglenes árakat határozhat meg valamely alternatív megközelítés alapján. Amennyiben a korlátozott erőforrásokkal rendelkező nemzeti szabályozó hatóságok számára e dátum után is objektíve aránytalan lenne az ajánlott költségszámítási módszer alkalmazása, úgy ezek az ajánlás felülvizsgálatáig továbbra is alkalmazhatnak alternatív módszereket, kivéve, ha a nemzeti szabályozó hatóságok és a Bizottság közötti együttműködés céljából létrehozott testület, beleértve annak munkacsoportjait is, elegendő gyakorlati támogatást és útmutatást ad az erőforráskorlátok leküzdéséhez, illetve különösen, ha megtéríti az ajánlott módszer alkalmazásának költségeit. Az alternatív módszerrel kapott eredmény nem lehet magasabb, mint az ajánlott költségmódszert bevezető nemzeti szabályozó hatóságok által meghatározott végződtetési díjak átlaga.

13.	Ezt az ajánlást az alkalmazás időpontjától számítva legkésőbb négy éven belül felülvizsgálják.

14.	Ennek az ajánlásnak a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 2009. május 7-én.

a Bizottság részéről

Viviane REDING

a Bizottság tagja

(1) HL L 108., 2002.4.24., 33. o.

(2) HL L 200., 2002.7.30., 38. o.

(3) HL L 108., 2002.4.24., 7. o.

(4) HL L 266., 2005.10.11., 64. o.

MELLÉKLET

A nagykereskedelmi végződtetési díjak helyhez kötött hálózatokban történő meghatározásának elvei

A nagykereskedelmi hívásvégződtetési szolgáltatás alkalmazandó különbözeti költsége (az elkerülhető költség) az összes szolgáltatását nyújtó üzemeltető azonosított összes hosszú távú költsége és ugyanezen üzemeltető harmadik személyeknek nyújtott nagykereskedelmi hívásvégződtetési szolgáltatás hiányában felmerülő összes hosszú távú költsége közötti különbség.

A költségek megfelelő hozzárendelésének biztosítása érdekében különbséget kell tenni a forgalomtól függő költségek és a forgalomtól nem függő költségek között. A nagykereskedelmi hívásvégződtetési díjak számításakor figyelmen kívül kell hagyni a forgalomtól nem függő költségeket. A forgalomtól függő költségek közül csak azokat a költségeket kell a vonatkozó végződtetési különbözethez hozzárendelni, amelyek a nagykereskedelmi beszédalapú hívásvégződtetési szolgáltatás nyújtásának hiányában elkerülhetők lennének. Ezek az elkerülhető költségek úgy is kiszámíthatók, hogy a forgalomtól függő költségeket először a nagykereskedelmi beszédalapú hívásvégződtetéstől eltérő szolgáltatásokhoz (pl. híváskezdeményezés, adatszolgáltatások, IPTV stb.) rendelik hozzá, így a nagykereskedelmi beszédalapú hívásvégződtetési szolgáltatáshoz csak a forgalomtól függő költségek fennmaradó részét kell hozzárendelni.

Az alapértelmezett elválasztási pont a forgalomtól függő és a forgalomtól nem függő költségek között rendszerint az a pont, ahol az első forgalomkoncentrációs pont található. Közcélú távbeszélő (PSTN-) hálózatokban ennek rendszerint a (kihelyezett) fokozatban található elosztási oldali vonalkártyát tekintik. Ennek NGN szélessávú megfelelője az DSLAM/MSAN vonalkártya (1). Amennyiben a DSLAM/MSAN utcai szekrényben található, figyelembe kell venni, hogy a szekrény és a központ/MDF közötti előző hurok osztott eszköz-e, és azt a forgalomérzékeny költségkategória részeként kell kezelni, mely esetben a forgalomtól függő/forgalomtól nem függő költségek elválasztási pontjának helye az utcai szekrény. Ha az alkalmazott technológiától függetlenül meghatározott kapacitást rendelnek hozzá a beszédalapú hívásvégződtetési szolgáltatáshoz, az elválasztópont a (kihelyezett) fokozatban marad.

A fent felvázolt megközelítést követve a végződtetési szolgáltatási különbözetet alkotó költségek közé tartozna például a nagykereskedelmi végződtetési többletforgalom lebonyolításához szükséges további hálózati kapacitás költsége (pl. a további hálózati infrastruktúra, amennyiben azt a nagykereskedelmi végződtetési többletforgalom lebonyolításához szükséges kapacitásnövelés generálja), illetve a nagykereskedelmi végződtetési szolgáltatások harmadik személyeknek történő nyújtásához közvetlenül kapcsolódó további nagykereskedelmi költségek.

A költségmodell alkalmazásában az üzemeltető gazdaságos üzemméretének meghatározásakor a nemzeti szabályozó hatóságoknak figyelembe kell venniük azt, hogy a helyhez kötött hálózatokban az üzemeltetőknek lehetőségük van hálózatuk adott földrajzi területeken való kiépítésére és a nagy forgalmú útvonalakra való összpontosításra, illetve a megfelelő hálózati eszközöknek a piacon jelen lévőktől történő bérbevételére. A modellezett üzemeltetőre vonatkozó egyetlen gazdaságos üzemméret meghatározásakor a nemzeti szabályozó hatóságoknak ezért figyelembe kell venniük a hatékony piacra lépés előmozdításának szükségességét, egyidejűleg elismerve, hogy bizonyos feltételek mellett kisebb üzemeltetők képesek alacsonyabb fajlagos költség elérésére, kisebb földrajzi területeken. Emellett a nagyobb üzemeltetők nagyobb földrajzi területet lefedő üzemméretéből eredő előnyeit behozni nem képes kisebb üzemeltetőkről feltételezni lehet, hogy nagykereskedelmi szolgáltatásokat vásárolnak, ahelyett, hogy maguk nyújtanának végződtetési szolgáltatásokat.

A nagykereskedelmi végződtetési díjak mobilhálózatokban történő meghatározásának elvei

A nagykereskedelmi hívásvégződtetési szolgáltatás vonatkozó különbözeti költsége (az elkerülhető költség) az összes szolgáltatását nyújtó üzemeltető azonosított összes hosszú távú költsége és ugyanezen üzemeltető harmadik személyeknek nyújtott nagykereskedelmi hívásvégződtetési szolgáltatás hiányában felmerülő összes hosszú távú költsége közötti különbség.

A költségek megfelelő hozzárendelésének biztosítása érdekében különbséget kell tenni a forgalomtól függő költségek és a forgalomtól nem függő költségek között. A nagykereskedelmi hívásvégződtetési díjak számításakor figyelmen kívül kell hagyni a forgalomtól nem függő költségeket. A forgalomtól függő költségek közül csak azokat a költségeket kell a vonatkozó végződtetési különbözethez hozzárendelni, amelyek a nagykereskedelmi beszédalapú hívásvégződtetési szolgáltatás nyújtásának hiányában elkerülhetők lennének. Ezek az elkerülhető költségek úgy is kiszámíthatók, hogy a forgalomtól függő költségeket először a nagykereskedelmi beszédalapú hívásvégződtetéstől eltérő szolgáltatásokhoz (pl. híváskezdeményezés, SMS, MMS stb.) rendelik hozzá, így a nagykereskedelmi beszédalapú hívásvégződtetési szolgáltatáshoz csak a forgalomtól függő költségek fennmaradó részét kell hozzárendelni.

A kézibeszélő és a SIM-kártya költsége forgalomtól nem függő, és ezért ezek költségeit ki kell zárni a nagykereskedelmi beszédalapú hívásvégződtetési szolgáltatások költségmodelljéből.

A lefedettség legjobban a hálózat valamely pontjáról valamely időpontban egy telefonhívás indításának képességeként vagy lehetőségeként írható le, a kapacitás pedig azon további hálózati költségeket képviseli, amelyek szükségesek a forgalom szintjének növeléséhez. Az, hogy az előfizetők számára ilyen lefedettséget kell biztosítani, olyan, forgalomtól függetlenül felmerülő költségeket okoz, amelyeket nem szabad a nagykereskedelmi beszédalapú hívásvégződtetési szolgáltatáshoz hozzárendelni. Az érett mobiltelefonálási piacokon történő beruházásokat nagyobb mértékben vezérli a kapacitásnövelés és az új szolgáltatások kifejlesztése, és ennek tükröződnie kell a költségmodellben. A nagykereskedelmi beszédalapú hívásvégződtetési szolgáltatások különbözeti költségeibe ezért nem tartoznak bele a lefedettséggel kapcsolatos költségek, de bele kell tartozniuk a további kapacitás költségeinek annyiban, amennyiben azok a nagykereskedelmi hívásvégződtetési szolgáltatás nyújtása miatt merülnek fel.

A spektrumhasználat (a spektrumfrekvenciák megtartására és használatára vonatkozó engedély) hálózati előfizetőknek nyújtott kiskereskedelmi szolgáltatások során felmerülő költségét elsősorban az előfizetők száma határozza meg, így az forgalomtól független, és ezért nem számítható be a nagykereskedelmi beszédalapú hívásvégződtetési szolgáltatási különbözetbe. A kapacitás növelését célzó további (az előfizetőknek nyújtott kiskereskedelmi szolgáltatáshoz szükséges minimális spektrumot meghaladó) spektrum megszerzésének költségét a nagykereskedelmi beszédalapú hívásvégződtetési szolgáltatás nyújtásából eredő további forgalom lebonyolítására lehetőség szerint figyelembe kell venni, a jövőbeli haszonáldozati költségek alapján.

A fent felvázolt megközelítést követve a végződtetési szolgáltatási különbözetet alkotó költségek közé tartozna például a nagykereskedelmi többletforgalom lebonyolításához szükséges további hálózati kapacitás költsége (pl. a további hálózati infrastruktúra), amennyiben azt a nagykereskedelmi többletforgalom lebonyolításához szükséges kapacitásnövelés generálja. Az ilyen hálózattal kapcsolatos költségek közé tartozhatnak a mobil kapcsolóközpontok (Mobile Switching Centres, MSC-k) vagy a harmadik személyeknek nyújtott végződtetési forgalom lebonyolításához közvetlenül szükséges gerinchálózati infrastruktúra költségei. Továbbá, amikor egyes hálózati elemeket megosztva használnak kezdeményezési és végződtetési szolgáltatások céljából, mint például bázisállomások vagy adó-vevő bázisállomások (Base Transceiver Station, BTS) esetében, ezen hálózati elemek költségei annyiban szerepeltethetők a végződtetési költségmodellben, amennyiben azokat harmadik személyeknek nyújtott végződtetési forgalom lebonyolításához szükséges kapacitásnövelés generálja. Emellett a nagykereskedelmi végződtetési szolgáltatások harmadik személyeknek történő nyújtásához közvetlenül kapcsolódó további spektrumköltségeket és nagykereskedelmi költségeket is figyelembe vennék. Ebből következően annak nem képezik részét a lefedettséggel kapcsolatos költségek, az elkerülhetetlen vállalati általános költségek és a kiskereskedelmi költségek.

A költségmodell alkalmazásában a legkisebb gazdaságos üzemméret meghatározása céljából – a piaci részesedések több tagállambeli alakulását is figyelembe véve – ajánlott megközelítés alapján az említett üzemméretet 20 %-os piaci részesedésben kell megállapítani. Várható, hogy a piacon jelen lévő mobilüzemeltetők törekednek a hatékonyság és a bevételek maximalizálására és így a 20 %-os minimális piaci részesedés elérésére. Amennyiben egy nemzeti szabályozó hatóság bizonyítani tudja, hogy tagállama területén a piaci körülmények ettől eltérő legkisebb gazdaságos üzemméretet indokolnának, úgy e hatóság eltérhet az ajánlott megközelítéstől.

(1) Digital Subscriber Line Access Multiplexer (digitális előfizetői vonal hozzáférési multiplexer)/Multi-Service Access Node (többfunkciós hálózati csomópontok).

20.5.2009

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 124/75

Helyesbítés a fogási korlátozások hatálya alá tartozó vizeken tartózkodó közösségi hajókra és a közösségi vizekre bizonyos halállományok és halállománycsoportok tekintetében alkalmazandó halászati lehetőségeknek és a kapcsolódó feltételeknek a 2009. évre történő meghatározásáról szóló, 2009. január 16-i 43/2009/EK tanácsi rendelethez

( Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 22., 2009. január 26. )

A 32–33. oldalon, az I. mellékletben:

a)	A „Germo alalunga ALB Germon” bejegyzést el kell hagyni.

a következő szövegrész	:	„Lampanyctus achirus”
helyesen	:	„Nannobrachium achirus”;

a következő szövegrész	:	„Pseudochaenichthus georgianus”
helyesen	:	„Pseudochaenichthys georgianus”;

a következő szövegrész	:	„Radjiformes”
helyesen	:	„Rajiformes”.

2.	A 33. oldalon, az I. mellékletben és a 118. oldalon, a második táblázatban:

a következő szövegrész:

„Tetrapturus alba”

helyesen:

„Tetrapturus albidus”.

3.	A 33. oldalon, az I. mellékletben és a 96. oldalon, az első és második táblázatban:

a következő szövegrész:

„Trisopterus esmarki”

helyesen:

„Trisopterus esmarkii”.

4.	A 34. oldalon, az I. mellékletben:

a következő szövegrész:

„Karcsú menyhal SLI Molva macrophthalmus”

helyesen:

„Karcsú menyhal SLI Molva macrophthalma”.

5.	A 41. oldalon, az IA. melléklet második táblázatában, a Faj: Hering, Övezet: Járulékos fogások a IIIa. övezetben sornál:

a következő szövegrész:

„(HER/03A-BC.)”

helyesen:

„(HER/03A-BC)”.

6.	A 41. oldalon, az IA. melléklet harmadik táblázatában, a Faj: Hering, Övezet: Járulékos fogások a IV és a VIId övezetben, valamint a IIa övezet közösségi vizein sornál:

a következő szövegrész:

„(HER/2A47DX.)”

helyesen:

„(HER/2A47DX)”.

7.	A 42. oldalon, az IA. melléklet első táblázatában, a Faj: Hering, Övezet: VIId; IVc sornál:

a következő szövegrész:

„(HER/4CXB7D.)”

helyesen:

„(HER/4CXB7D)”.

8.	A 43. oldalon, az IA. melléklet harmadik táblázatában, a Faj: Hering, Övezet: VIIa sornál:

a következő szövegrész:

„(HER/07A/MM.)”

helyesen:

„(HER/07A/MM)”.

9.	A 65. oldalon, az IA. melléklet első táblázatában, a Faj: Kék puhatőkehal, Övezet: VIIIc, IX és X; a CECAF 34.1.1 övezet közösségi vizei sornál:

a következő szövegrész:

„Faj

Kék puhatőkehal

Micromesistius poutassou

Övezet

VIIIc, IX és X; a CECAF 34.1.1 övezet közösségi vizei

(WHB/8C3411)

Spanyolország

12 124

Analitikai TAC

A 847/96/EK rendelet 3. cikke alkalmazandó.

A 847/96/EK rendelet 4. cikke alkalmazandó.

A 847/96/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdése alkalmazandó.

Portugália

3 031

15 155 (1) (2)

TAC

590 000

helyesen:

„Faj

Kék puhatőkehal

Micromesistius poutassou

Övezet

VIIIc, IX és X; a CECAF 34.1.1 övezet közösségi vizei

(WHB/8C3411)

Spanyolország

12 124

Analitikai TAC

A 847/96/EK rendelet 3. cikke alkalmazandó.

A 847/96/EK rendelet 4. cikke alkalmazandó.

A 847/96/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdése alkalmazandó.

Portugália

3 031

15 155 (3) (4)

TAC

590 000

10.	A 67. oldalon, az IA. melléklet második táblázatában, a Faj: Északi menyhal, Övezet: A IV övezet közösségi vizei sornál:

a következő szövegrész:

„Faj

Északi menyhal

Molva molva

Övezet

A IV övezet közösségi vizei

(LIN/04.)

Belgium

Analitikai TAC

A 847/96/EK rendelet 3. cikke alkalmazandó.

A 847/96/EK rendelet 4. cikke alkalmazandó.

A 847/96/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdése alkalmazandó.”

Dánia

286

Németország

177

Franciaország

159

Hollandia

Svédország

Egyesült Királyság

2 196

2 856

helyesen:

„Faj

Északi menyhal

Molva molva

Övezet

A IV övezet közösségi vizei

(LIN/04.)

Belgium

Analitikai TAC

A 847/96/EK rendelet 3. cikke alkalmazandó.

A 847/96/EK rendelet 4. cikke alkalmazandó.

A 847/96/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdése alkalmazandó.”

Dánia

286

Németország

177

Franciaország

159

Hollandia

Svédország

Egyesült Királyság

2 196

2 854

11.	A 67. oldalon, az IA. melléklet harmadik táblázatában, a Faj: Északi menyhal, Övezet: Az V övezet közösségi és nemzetközi vizei sornál:

a következő szövegrész:

„Faj

Északi menyhal

Molva molva

Övezet

Az V övezet közösségi és nemzetközi vizei

(LIN/05.)

Belgium

Analitikai TAC

A 847/96/EK rendelet 3. cikke alkalmazandó.

A 847/96/EK rendelet 4. cikke alkalmazandó.

A 847/96/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdése alkalmazandó.”

Dánia

Németország

Franciaország

Egyesült Királyság

helyesen:

„Faj

Északi menyhal

Molva molva

Övezet

Az V övezet közösségi és nemzetközi vizei

(LIN/05.)

Belgium

Analitikai TAC

A 847/96/EK rendelet 3. cikke alkalmazandó.

A 847/96/EK rendelet 4. cikke alkalmazandó.

A 847/96/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdése alkalmazandó.”

Dánia

Németország

Franciaország

Egyesült Királyság

12.	A 68. oldalon, az IA. melléklet első táblázatában, a Faj: Északi menyhal, Övezet: A VI, VII, VIII, IX, X, XII és XIV övezet közösségi és nemzetközi vizei sornál:

a következő szövegrész:

„Faj

Északi menyhal

Molva molva

Övezet

A VI, VII, VIII, IX, X, XII és XIV övezet közösségi és nemzetközi vizei

(LIN/6X14.)

Belgium

Analitikai TAC

A 847/96/EK rendelet 3. cikke alkalmazandó.

A 847/96/EK rendelet 4. cikke alkalmazandó.

A 847/96/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdése alkalmazandó.”

Dánia

Németország

147

Spanyolország

2 969

Franciaország

3 166

Írország

793

Portugália

Egyesült Királyság

3 645

10 776

Norvégia

5 638 (1) (2)

Feröer szigetek

250 (3) (4)

TAC

16 664

helyesen:

„Faj

Északi menyhal

Molva molva

Övezet

A VI, VII, VIII, IX, X, XII és XIV övezet közösségi és nemzetközi vizei

(LIN/6X14.)

Belgium

Analitikai TAC

A 847/96/EK rendelet 3. cikke alkalmazandó.

A 847/96/EK rendelet 4. cikke alkalmazandó.

A 847/96/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdése alkalmazandó.”

Dánia

Németország

147

Spanyolország

2 969

Franciaország

3 166

Írország

793

Portugália

Egyesült Királyság

3 645

10 774

Norvégia

5 638 (1) (2)

Feröer-szigetek

250 (3) (4)

TAC

16 662

13.	A 81. oldalon, az IA. melléklet első táblázatában, a Faj: Valódirája-félék, Övezet: A VIa–b és VIIa–c, e–k övezet közösségi vizei sornál:

a következő szövegrész:

„Faj

Valódirája-félék

Rajidae

Övezet

A VIa–b és VIIa–c, e–k övezet közösségi vizei

(SRX/67AKXD)

Belgium

1 422 (5) (2)

Elővigyázatossági TAC

A 847/96/EK rendelet 3. cikke alkalmazandó.

A 847/96/EK rendelet 4. cikke nem alkalmazandó.

A 847/96/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdése alkalmazandó.

Észtország

8 (5) (2)

Franciaország

6 383 (5) (2)

Németország

19 (5) (2)

Írország

2 055 (5) (2)

Litvánia

Hollandia

6 (5) (2)

Portugália

6 (5) (2)

Spanyolország

35 (5) (2)

Egyesült Királyság

1 718 (5) (2)

4 070 (5) (2)

TAC

15 748 (2)

helyesen:

„Faj

Valódirája-félék

Rajidae

Övezet

A VIa–b és VIIa–c, e–k övezet közösségi vizei

(SRX/67AKXD)

Belgium

1 422 (6) (2)

Elővigyázatossági TAC

A 847/96/EK rendelet 3. cikke alkalmazandó.

A 847/96/EK rendelet 4. cikke nem alkalmazandó.

A 847/96/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdése alkalmazandó.

Észtország

8 (6) (2)

Franciaország

6 383 (6) (2)

Németország

19 (6) (2)

Írország

2 055 (6) (2)

Litvánia

Hollandia

6 (6) (2)

Portugália

35 (6) (2)

Spanyolország

1 718 (6) (2)

Egyesült Királyság

4 070 (6) (2)

15 749 (6) (2)

TAC

15 749 (2)

14.	A 81. oldalon, az IA. melléklet második táblázatában, a Faj: Valódirája-félék, Övezet: A VIId övezet közösségi vizei sornál:

a következő szövegrész:

„Faj

Valódirája-félék

Rajidae

Övezet

A VIId övezet közösségi vizei

(SRX/07D)

Belgium

94 (1) (2)

Elővigyázatossági TAC

A 847/96/EK rendelet 3. cikke alkalmazandó.

A 847/96/EK rendelet 4. cikke nem alkalmazandó.

A 847/96/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdése alkalmazandó.”

Franciaország

789 (1) (2)

Hollandia

5 (1) (2)

Egyesült Királyság

157 (1) (2)

1 044 (1) (2)

TAC

1 044 (2)

helyesen:

„Faj

Valódirája-félék

Rajidae

Övezet

A VIId övezet közösségi vizei

(SRX/07D.)

Belgium

94 (1) (2)

Elővigyázatossági TAC

A 847/96/EK rendelet 3. cikke alkalmazandó.

A 847/96/EK rendelet 4. cikke nem alkalmazandó.

A 847/96/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdése alkalmazandó.”

Franciaország

789 (1) (2)

Hollandia

5 (1) (2)

Egyesült Királyság

157 (1) (2)

1 045 (1) (2)

TAC

1 045 (2)

15.	A 82. oldalon, az IA. melléklet első táblázatában, a Faj: Valódirája-félék, Övezet: A VIII és IX övezet közösségi vizei sornál:

a következő szövegrész:

„Faj

Valódirája-félék

Rajidae

Övezet

A VIII és IX övezet közösségi vizei

(SRX/8910-C)

Belgium

13 (7) (2)

Elővigyázatossági TAC

A 847/96/EK rendelet 3. cikke alkalmazandó.

A 847/96/EK rendelet 4. cikke nem alkalmazandó.

A 847/96/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdése

Franciaország

2 435 (7) (2)

Portugália

1 974 (7) (2)

Spanyolország

1 986 (7) (2)

Egyesült Királyság

14 (7) (2)

6 423 (7) (2)

TAC

6 423 (2)

helyesen:

„Faj

Valódirája-félék

Rajidae

Övezet

A VIII és IX övezet közösségi vizei

(SRX/8910-C.)

Belgium

13 (8) (2)

Elővigyázatossági TAC

A 847/96/EK rendelet 3. cikke alkalmazandó.

A 847/96/EK rendelet 4. cikke nem alkalmazandó.

A 847/96/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdése alkalmazandó.

Franciaország

2 435 (8) (2)

Portugália

1 974 (8) (2)

Spanyolország

1 986 (8) (2)

Egyesült Királyság

14 (8) (2)

6 422 (8) (2)

TAC

6 422 (2)

16.	A 86. oldalon, az IA. melléklet első táblázatában, a Faj: Makréla, Övezet: VIIIc, IX és X; a CECAF 34.1.1 övezet közösségi vizei sornál:

a következő szövegrész:

„Faj

Makréla

Scomber scombrus

Övezet

VIIIc, IX és X; a CECAF 34.1.1 övezet közösségi vizei

(MAC/8C3411)

Spanyolország

29 529 (9)

Analitikai TAC

A 847/96/EK rendelet 3. cikke nem alkalmazandó.

A 847/96/EK rendelet 4. cikke nem alkalmazandó.

A 847/96/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdése alkalmazandó.

Franciaország

196 (9)

Portugália

6 104 (9)

35 829 (9)

TAC

35 829

helyesen:

„Faj

Makréla

Scomber scombrus

Övezet

VIIIc, IX és X; a CECAF 34.1.1 övezet közösségi vizei

(MAC/8C3411)

Spanyolország

29 529 (10)

Analitikai TAC

A 847/96/EK rendelet 3. cikke nem alkalmazandó.

A 847/96/EK rendelet 4. cikke nem alkalmazandó.

A 847/96/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdése alkalmazandó.

Franciaország

196 (10)

Portugália

6 104 (10)

35 829 (10)

TAC

35 829

17.	A 91. oldalon, az IA. melléklet második táblázatában, a Faj: Spratt, Övezet: VIId és VIIe sornál:

a következő szövegrész:

„Faj

Spratt

Sprattus sprattus

Övezet

VIId és VIIe

(SPR/7DE.)

Belgium

Elővigyázatossági TAC

A 847/96/EK rendelet 3. cikke alkalmazandó.

A 847/96/EK rendelet 4. cikke nem alkalmazandó.

A 847/96/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdése alkalmazandó.”

Dánia

1 997

Németország

Franciaország

430

Hollandia

430

Egyesült Királyság

3 226

6 144

TAC

6 144

helyesen:

„Faj

Spratt

Sprattus sprattus

Övezet

VIId és VIIe

(SPR/7DE.)

Belgium

Elővigyázatossági TAC

A 847/96/EK rendelet 3. cikke alkalmazandó.

A 847/96/EK rendelet 4. cikke nem alkalmazandó.

A 847/96/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdése alkalmazandó.”

Dánia

1 997

Németország

Franciaország

430

Hollandia

430

Egyesült Királyság

3 226

6 145

TAC

6 145

18.	A 101. oldalon, az IB. melléklet első táblázatában, a Faj: Közönséges tőkehal, Övezet: I és IIb sornál:

a következő szövegrész:

„Faj

Közönséges tőkehal

Gadus morhua

Övezet

I és IIb

(COD/1/2B.)

Németország

3 476

A 847/96/EK rendelet 3. cikke nem alkalmazandó.

A 847/96/EK rendelet 4. cikke nem alkalmazandó.

A 847/96/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdése alkalmazandó.”

Spanyolország

8 984

Franciaország

1 483

Lengyelország

1 628

Portugália

1 897

Egyesült Királyság

2 226

Valamennyi tagállam

100 (1)

19 793 (2)

TAC

525 000

helyesen:

„Faj

Közönséges tőkehal

Gadus morhua

Övezet

I és IIb

(COD/1/2B.)

Németország

3 476

A 847/96/EK rendelet 3. cikke nem alkalmazandó.

A 847/96/EK rendelet 4. cikke nem alkalmazandó.

A 847/96/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdése alkalmazandó.”

Spanyolország

8 984

Franciaország

1 483

Lengyelország

1 628

Portugália

1 897

Egyesült Királyság

2 226

Valamennyi tagállam

100 (1)

19 794 (2)

TAC

525 000

19.	A 120. oldalon, az IE. melléklet ötödik táblázatában, a Faj: Krill, Övezet: FAO 58.4.2 Antarktisz sornál:

a következő szövegrész:

„(…)
Az 58.4.2 körzet nyugati része	1 448 000
58.4.2 körzet a k. h. 55°-tól keletre	1 080 000

helyesen:

„(…)

Az 58.4.2 körzet nyugati része

(KRI/*F-42W)

1 448 000

58.4.2 körzet a k. h. 55°-tól keletre

(KRI/*F-42E)

1 080 000

20.

A 125. oldalon, a IIA. mellékletben, az Általános rendelkezések 4., Szabályozott eszközök pontjában, a 129. és 130. oldalon, a IIA. melléklet 1. függelékének táblázataiban és a 131. oldalon, a IIA. melléklet 2. függelékének III. táblázatában, az Adatformátumnál:

a következő szövegrész	:	„GN1”,
helyesen	:	„GN”;

a következő szövegrész	:	„GT1”,
helyesen	:	„GT”;

a következő szövegrész	:	„LL1”,
helyesen	:	„LL”.

21.	A 163. oldalon, a III. melléklet D. részében, A Csendes-óceán keleti része, a 21.1. pontban:

a következő szövegrész:

„21.1.

A sárgaúszójú tonhal (Thunnus albacares), a nagyszemű tonhal (Thunnus obesus) és a bonitó (Katsuwonus pelamis) erszényes kerítőhálós hajóval folytatott halászata 2009. augusztus 1-jétőlszeptember 28-ig vagy 2009. november 10-től2010. december 31-ig tilos a következő határvonalak által közbezárt területen:”,

helyesen:

„21.1.

A sárgaúszójú tonhal (Thunnus albacares), a nagyszemű tonhal (Thunnus obesus) és a bonitó (Katsuwonus pelamis) erszényes kerítőhálós hajóval folytatott halászata 2009. augusztus 1-jétőlszeptember 28-ig vagy 2009. november 10-től2010. január 8-ig tilos a következő határvonalak által közbezárt területen:”.

(1) Ennek legfeljebb 68 %-a fogható ki a norvég kizárólagos gazdasági övezetben vagy a Jan Mayen körüli halászati övezetben (WHB/*NZJM2).

(2) Ennek 27 %-a fogható ki Feröer szigeteki vizeken (WHB/*05B-F).”

(3) Ennek legfeljebb 68 %-a fogható ki a norvég kizárólagos gazdasági övezetben vagy a Jan Mayen körüli halászati övezetben (WHB/*NZJM2).

(4) Ennek 27 %-a fogható ki Feröer szigeteki vizeken (WHB/*05B-F.).”

(5) A kakukkrája (Leucoraja naevus) (RJN/67AKXD), a tüskés rája (Raja clavata) (RJC/67AKXD), a kurtafarkú rája (Raja brachyura) (RJH/67AKXD.), a pettyes rája (Raja montagui) (RJM/ 67AKXD), csíkos rája (Raja microocellata) (RJE/67AKXD), sápadt rája (Leucoraja circularis) (RJI/67AKXD) és az érdes rája (Leucoraja fullonica) (RJF/67AKXD) fogásait külön kell jelenteni.”

(6) A kakukkrája (Leucoraja naevus) (RJN/67AKXD), a tüskés rája (Raja clavata) (RJC/67AKXD), a kurtafarkú rája (Raja brachyura) (RJH/67AKXD), a pettyes rája (Raja montagui) (RJM/ 67AKXD), a csíkos rája (Raja microocellata) (RJE/67AKXD), a sápadt rája (Leucoraja circularis) (RJI/67AKXD) és az érdes rája (Leucoraja fullonica) (RJF/67AKXD) fogásait külön kell jelenteni.”

(7) A kakukkrája (Leucoraja naevus) (RJN/8910-C) és a tüskés rája (Raja clavata) (RJC/8910-C) fogásait külön kell jelenteni.”

(8) A kakukkrája (Leucoraja naevus) (RJN/8910-C.) és a tüskés rája (Raja clavata) (RJC/8910-C.) fogásait külön kell jelenteni.”

(9) A más tagállamokkal elcserélhető mennyiségek az ICES VIIIa, VIIIb és VIIId övezetekben (MAC/*8ABD) foghatók. Az ICES VIIIa, VIIIb és VIIId övezetekben kifogandó, Spanyolország, Portugália vagy Franciaország által felcserélési céllal rendelkezésre bocsátott mennyiségek azonban nem haladhatják meg a felajánló tagállam kvótájának 25 %-át.”

(10) A más tagállamokkal elcserélhető mennyiségek az ICES VIIIa, VIIIb és VIIId övezetekben (MAC/*8ABD.) foghatók. Az ICES VIIIa, VIIIb és VIIId övezetekben kifogandó, Spanyolország, Portugália vagy Franciaország által felcserélési céllal rendelkezésre bocsátott mennyiségek azonban nem haladhatják meg a felajánló tagállam kvótájának 25 %-át.”

(11) Ez a teljes kifogható mennyiség 2008. december 1-jétől2009. november 30-ig alkalmazandó.”,

(12) Ez a teljes kifogható mennyiség 2008. december 1-jétől2009. november 30-ig alkalmazandó.”

		ISSN 1725-5090 doi:10.3000/17255090.L_2009.124.hun
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		L 124

Magyar nyelvű kiadás	Jogszabályok	52. évfolyam 2009. május 20.

Tartalom		I Az EK-Szerződés/Euratom-Szerződés alapján elfogadott jogi aktusok, amelyek közzététele kötelező	Oldal
		RENDELETEK
		A Bizottság 410/2009/EK rendelete (2009. május 19.) az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek megállapításáról	1
	*	A Bizottság 411/2009/EK rendelete (2009. május 18.) azon harmadik országok, területek, övezetek és területi egységek jegyzékének megállapításáról, ahonnan baromfi és baromfitermékek behozhatók a Közösségbe és átszállíthatók a Közösségen, valamint az állat-egészségügyi bizonyítványok követelményeinek megállapításáról szóló 798/2008/EK rendelet módosításáról ( 1 )	3
		IRÁNYELVEK
	*	Az Európai Parlament és a Tanács 2009/39/EK irányelve (2009. május 6.) a különleges táplálkozási célú élelmiszerekről (átdolgozás) ( 1 )	21
	*	A Tanács 2009/13/EK irányelve (2009. február 16.) az Európai Közösség Hajótulajdonosainak Szövetsége (ECSA) és az Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége (ETF) között létrejött, a 2006. évi tengerészeti munkaügyi egyezmény alapján kötött megállapodás végrehajtásáról, valamint az 1999/63/EK irányelv módosításáról	30

	II Az EK-Szerződés/Euratom-Szerződés alapján elfogadott jogi aktusok, amelyek közzététele nem kötelező
	HATÁROZATOK
	Tanács
	2009/392/EK
*	A Tanács határozata (2008. november 27.) az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államközösség közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodáshoz csatolt, a Bolgár Köztársaságnak és Romániának az Európai Unióhoz történő csatlakozása következtében a megállapodásban szerződő félként való részvételéről szóló jegyzőkönyvének az Európai Közösség és annak tagállamai nevében történő megkötéséről	51
	Jegyzőkönyv a Bolgár Köztársaságnak és Romániának az Európai Unióhoz történő csatlakozása következtében, az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államközösség közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodásban Szerződő Félként való részvételéről	53
	2009/393/EK
*	A Tanács határozata (2009. május 18.) az 1995-ös Gabonakereskedelmi Egyezmény meghosszabbítása tekintetében a Közösség nevében a Nemzetközi Gabonatanácsban képviselendő álláspont meghatározásáról	63
	2009/394/EK
*	A Tanács határozata (2009. május 18.) a cukorról szóló 1992. évi nemzetközi megállapodás meghosszabbítása tekintetében a Közösség által a Nemzetközi Cukortanácsban képviselendő álláspont kialakításáról	64
	Bizottság
	2009/395/EK
*	A Bizottság határozata (2009. május 14.) a temefoszt tartalmazó biocid termékek Franciaország tengeren túli megyéiben nem helyettesíthető felhasználásra történő forgalomba hozataláról (az értesítés a C(2009) 3744. számú dokumentummal történt)	65
	AJÁNLÁSOK
	Bizottság
	2009/396/EK
*	A Bizottság ajánlása (2009. május 7.) az EU-ban a helyhez kötött és mobil végződtetési díjak szabályozói kezeléséről	67

(EUR/100 kg)
KN-kód	Országkód (1)	Behozatali átalányérték
0702 00 00	JO	73,9
	MA	42,7
	MK	72,5
	TN	101,3
	TR	88,0
	ZZ	75,7
0707 00 05	EG	127,4
	MA	32,7
	TR	136,7
	ZZ	98,9
0709 90 70	TR	122,7
0709 90 70	ZZ	122,7
0805 10 20	EG	41,7
	IL	57,6
	MA	42,7
	TN	49,2
	TR	107,8
	US	49,3
	ZA	56,7
	ZZ	57,9
0805 50 10	AR	67,3
	TR	48,0
	ZA	53,8
	ZZ	56,4
0808 10 80	AR	98,0
	BR	73,4
	CL	82,5
	CN	90,9
	MK	42,0
	NZ	99,4
	US	124,4
	UY	71,7
	ZA	83,2
	ZZ	85,1

		Helyesbítések
	*	Helyesbítés a fogási korlátozások hatálya alá tartozó vizeken tartózkodó közösségi hajókra és a közösségi vizekre bizonyos halállományok és halállománycsoportok tekintetében alkalmazandó halászati lehetőségeknek és a kapcsolódó feltételeknek a 2009. évre történő meghatározásáról szóló, 2009. január 16-i 43/2009/EK tanácsi rendelethez (HL L 22., 2009.1.26.)	75