Bárdháza
Bárdháza (Barbovo/Барбово) | |
Közigazgatás | |
Ország | Ukrajna |
Terület | Kárpátalja |
Járás |
|
Község | Munkács község |
Rang | falu |
Irányítószám | 89677 |
Népesség | |
Teljes népesség | 948 fő (2001) |
Magyar lakosság | 2 |
Népsűrűség | 453,15 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 127 m |
Terület | 2,092 km² |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 48° 20′ 25″, k. h. 22° 46′ 09″48.340278°N 22.769167°EKoordináták: é. sz. 48° 20′ 25″, k. h. 22° 46′ 09″48.340278°N 22.769167°E | |
Bárdháza (Bartháza, Barthausen, Barbisti, Barbora)[1] település Ukrajnában, Kárpátalján, a Munkácsi járásban.
Fekvése
[szerkesztés]Munkácstól délre, Munkács és Makarja közt fekvő település.
Etimológia
[szerkesztés]A Bárdháza helységnév magyar eredetű, előtagja a latin Bartholomeus azaz ’Bertalan’. Személynévből rövidült a Bart, amihez a birtokos személyjel ellátott ház főnév kapcsolódik.
Története
[szerkesztés]„ | "Tót falu Bereg Vármegyében, földes Ura Gróf Schönborn, lakosai katolikusok, és ó hitűek, ambár e’ helységnek határja sovány, és malma sintsen, de mivel a’ Munkátsi piatztól tsak egy órányira van, ’s legelője, és mind a’ kétféle fája, makkoltatása is elegendő van, harmadik Osztálybéli." | ” |
– Vályi András: Magyar Országnak leírása |
Az első német falvakkal azonos eredetű település.
A falu 1272-ben már létezett, plébániája is volt, azonban később megszűnt és csak 1773-ban népesedett be újra német telepesekkel. A falu a Schönborn-Buchheim grófi család birtokai közé tartozott, amely a falu Szent Anna templomának a kegyura is volt.
Nagy határa a Szernye-mocsárig terjed. Egykori lakói a mocsárban bőven fellelhető csíkokkal és teknősbékákkal kereskedtek. 1910-ben 1096 lakosából 25 magyar, 489 német, 582 ruszin volt. Ebből 455 római katolikus, 595 görögkatolikus, 46 izraelita volt. A trianoni békeszerződés előtt Bereg vármegye Munkácsi járásához tartozott.
1944-1945 között a településről 118 férfit és 35 nőt hurcoltak el málenkij robotra.