Svoboda | Graniru | BBC Russia | Golosameriki | Facebook
Ugrás a tartalomhoz

Marcel Camus

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Marcel Camus
SzületettMarcel Camus
1912. április 21.
Chappes
Elhunyt1982. január 13. (69 évesen)
Párizs
Állampolgárságafrancia
Nemzetiségefrancia
HázastársaMarpessa Dawn
Foglalkozásafilmrendező, forgatókönyvíró
SírhelyeCrématorium-columbarium du Père-Lachaise (87)[1][2]

A Wikimédia Commons tartalmaz Marcel Camus témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Marcel Camus (Chappes, 1912. április 21.Párizs, 1982. január 13.) francia filmrendező, forgatókönyvíró.

Életpályája

[szerkesztés]

Képzőművészeti diplomát szerzett. Charleville-Mézières-ben és Párizsban tanított rajzot, s mint festő és szobrász is dolgozott. 1940–1945 között német fogságban volt. Hazatérése után éveken át neves művészek forgatócsoportjában asszisztensként dolgozott.

Munkássága

[szerkesztés]

Henri Decoin, Jacques Becker, Alexandre Astruc, Jacques Feyder, Radványi Géza, Luis Buñuel munkatársa is volt. Önálló feladathoz a nouvelle vague, az új hullám képviselőivel együtt jutott. Elkészítette a Megcsalatva halt meg című filmjét (1957), amelyben felemelte szavát az indokínai háború ellen. Következő munkájával, a Brazíliában felvett A fekete Orfeusz-szal (1959) egyszeriben a nemzetközi filmközvélemény figyelmének középpontjába került. Alkotása a közismert Orpheusz-legenda brazil feldolgozása. Erénye a folklorisztikus elemek és a költői hang szerencsés ötvözése. Mindezt a hatást monoton, már-már barbár ritmus erősíti. A történet csúcspontjában a híres riói karnevál szédítő forgataga áll. Az egzotikus miliőhöz és az antik témához később is hű maradt. Előbbi sikereinek színhelyén, valamint Kambodzsában filmezett.

Filmográfia

[szerkesztés]

Rendezőként

[szerkesztés]

Rendező-asszisztensként

[szerkesztés]

Díjai

[szerkesztés]
Cannes-i fesztivál
BAFTA-díj
  • 1961 jelölés: legjobb film (A fekete Orfeusz)
Sant Jordi-díj (1960)
  • díj: legjobb külföldi film (A fekete Orfeusz)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Beauvis and Langlade, Le columbarium du Père-Lachaise, 1992, 69
  2. Deux siècles d'histoire au Père Lachaise, 169

Források

[szerkesztés]
  • Ábel Péter: Új Filmlexikon, 1. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971. 169. old.

További információk

[szerkesztés]