ruház

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈruɦaːz]

Ige

ruház

Származékok

• ruházás

• (igekötős alakok): | átruház | beruház | felruház | megruház | ráruház | 

Etimológia

ruha +‎ -z

Ragozás

ruház ragozása

Főnévi igenév			ruházni
Befejezett melléknévi igenév			ruházott
Folyamatos melléknévi igenév			ruházó
Beálló melléknévi igenév			ruházandó
Határozói igenév			ruházva
Ható ige			ruházhat
			én	te	ő, ön, maga	mi	ti	ők, önök, maguk
Kijelentő mód	Jelen idő	Alanyi	ruházok	ruházol	ruház	ruházunk	ruháztok	ruháznak
		Tárgyas	ruházom én téged/titeket ruházlak	ruházod	ruházza	ruházzuk	ruházzátok	ruházzák
	Múlt idő	Alanyi	ruháztam	ruháztál	ruházott	ruháztunk	ruháztatok	ruháztak
		Tárgyas	ruháztam én téged/titeket ruháztalak	ruháztad	ruházta	ruháztuk	ruháztátok	ruházták
Feltételes mód	Jelen idő	Alanyi	ruháznék	ruháznál	ruházna	ruháznánk	ruháznátok	ruháznának
		Tárgyas	ruháznám én téged/titeket ruháználak	ruháznád	ruházná	ruháznánk	ruháznátok	ruháznák
Felszólító mód	Jelen idő	Alanyi	ruházzak	ruházz vagy ruházzál	ruházzon	ruházzunk	ruházzatok	ruházzanak
		Tárgyas	ruházzam én téged/titeket ruházzalak	ruházd vagy ruházzad	ruházza	ruházzuk	ruházzátok	ruházzák
Főnévi igenév ragozása			ruháznom	ruháznod	ruháznia	ruháznunk	ruháznotok	ruházniuk