2020

"Az egyetlen ünnepünk, mely túlmutatva önmagán az egész esztendőt felidézi bennünk. Szilveszterre azt is mondhatnánk, hogy magának az Időnek ünnepe, magának a titokzatos földi Időnek a megszentelése. Épp ezért sokszor az az érzésem, hogy rosszul ünnepeljük. Tulajdonképpen csendben, szinte hallgatózva kellene fogadnunk, mint valaki a hóesés kezdetét lesi, vagy a csillagok neszére figyel, vagy mint a gazda, ki az éjszaka csendjéből a vetés növését szeretné kihallgatni." (Pilinszky János)

Boldog Új évet minden kedves Látogatómnak

SZÜLESS MEG BENNEM

Túl az első bejgliken, az éjféli misén és a nagy ajándékhalmokon, jó újra és újra jó ránézni a betlehemre a karácsonyfa alatt, hogy az igazi lényeggel foglalkozzunk. Jézus Krisztussal, akinek a születését ünnepeljük. És mit sem ér ez az ünnep, ha Jézust nem engedjük be a szívünkbe!

Szüless meg bennem

Szüless meg bennem.
Ha lelkemben nincsen zene,
szent éneket dalolj bele,
szüless meg bennem.

Szüless meg bennem.
Szívemben ha úr a sötét,
gyújts bele szép isteni fényt,
szüless meg bennem.

Szüless meg bennem.
Minden bajom közepette 
lényem dicséreted zengje,
szüless meg bennem.

Szüless meg bennem.
Karácsonynak szent ünnepén,
fáradt testem csend-éjjelén
szüless meg bennem.

Ambrus Betti

Boldog Karácyonyt

TÚRMEZEI ERZSÉBET: AHOL RÁNK JÉZUS VÁR

Valami mindig vár.
Hol munka, lárma, hajsza,
hol a mindennapok küzdelme, harca,
hol keservek és kísértések,
próbák, bukások és szenvedések,
hol csend, csend, csend…
Kívül?
Vagy bent:
Valami mindig vár.

S Valaki mindig vár.
Mert Jézus mindig, mindenütt ott van.
Ott a zajban, a mindennapokban,
küzdelmekben, és feladatokban,
ott szenvedésben és kisértésben,
hogy felemeljen, őrizzen, védjen,
hogy tanácsoljon, segítsen, áldjon,
átvigyen tűzön és akadályon,
új erőt adjon új kegyelemben.

Mindenütt mindig vár,
de százszorosan vár ránk – a csendben!

Hópelyhek 2019.

Renulek, Muskaan és Teri Dusenbury mintái alapján.

Hópehely keringő

Hópelyhek, hópelyhek, csillámló jókedvet,
víg táncot hintsetek a hegyre szaporán!
Hullass csak hólabdát, a fáknak hósapkát,
s a földre szőnyeget, hogy csússzon a szán.
Az ég most nem ragyog, talán a csillagok
hullnak le hozzád, te álomtanyánk.
Hópelyhek, hópelyhek, csillámló jókedvet,
a tiszta, szép örömet hintsétek ránk!

/Zene szöveg/

Hópelyhek

Az én álmom hófehér Karácsony,

Mindenre csillag fénye hull,

Szállongó hópelyhek, s az otthon melege,

Szívünkben sok-sok szeretet.

/Köteles István zenész/

Még mindig nehezen veszem kezembe munkát, hogy készítsek valamit.
Egy kedves ismerős testvére az Örök Hazába költözött, ürességet, fájdalmat hagyott maga után. Vannak szavak, de azok elszállnak. Az írás megmarad, visszaolvasható-nézhető. Emiatt gondoltam, hogy az én "írásom" egy hajócsipke angyalka lesz, ami mindig emlékeztet.
Kedves Panni, nyugodj békében.
Jutka, lelki békét, lelki nyugalmat kívánok.

Kicsit mindig feljebb.....

A Cicám nagyon hiányzik. Nehezen tudok még kézimunkázni is, hiszen annyira szerette nézni, hogy mit csinálok.
Eszembe jutott egy tanmese, a szamárról és a kútról.
" Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédokat, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba. A szamár nem értette mi történik és először rémisztően üvöltött. Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott. Pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat csinál:lerázza magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik! Ahogy a paraszt és szomszédok tovább lapátolták a földet a szamárra,az mindig lerázta magáról és egyre feljebb mászott! Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált!

Az élet minden fajta “szemetet és földet” fog rád lapátolni. A “kútból” kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg! Rázd meg magad és lépj egyet feljebb! Mi már túl vagyunk a nehezén, még mi sem tudunk teljesen kimászni, de már jó úton vagyunk! "

Ez a kis terítő elkészítése számomra is egy "lapát" föld, ezzel is egy lépéssel feljebb jutottam a gödörből. Igyekszem, hogy legyenek még ilyen kis apróságok, és lassan feljutok a felszínre. 

Így szokta figyelni, amit csináltam.

🧡

Születésnap

Lányom születésnapját ünnepeltük. Mindig meghatódással gondolok arra a napra, amikor első gyermekemként a világra jött, örömet, boldogságot hozva nekünk.
A jó Isten éltesse erőben, egészségben sokáig. Gondoskodó szeretete kísér utamon.

Emlékezés

                                  
 

A tegnapokkal fogy az élet,

A holnapokkal egyre nő,

S szemedben mégis mindörökké

A mának arca tűn elő.

 

Ha ember távozik a földről,

Helyére nyomban más hatol,

S az esti nap mikor lenyugszik,

Egyúttal fölkel valahol.

 

Úgy látod: mindig egy a gázló,

Csak rajta más hullám suhan;

Úgy látod: mindig, minden ősz más,

Egy lomb hull mégis lassudan.

 

Vak éj nyomán a drága reggel,

A szép királyasszony libeg -

Még a halál is csalfa látszat,

Új életünket őrzi meg.

 

Egy ősigazságról beszélnek

Parányi percek, nagy korok:

Halhatatlan az Univerzum,

S a végtelen körül forog.

 

Ezért, ha illan ez az év is,

S a múltba mállva szétomolt,

Lelkedben ott a kincs örökre,

Amely valaha benne volt.

 

A tegnapokkal fogy az élet,

A holnapokkal egyre nő,

Szemedben mégis folyva-folyvást

A mának arca tűn elő.

 

A csillogó s a változó táj,

Az elszáguldó föld kerek:

A Gondolat fényzáporában

Örök-egyformán szendereg.

/Dsida Jenő fordítása/

Apróságok

Az élet megy tovább .....
Elég régen nem csináltam semmit, talán most már lassan vissza tudok térni a régi kedvenc foglalkozásaimhoz.

Kisbaba születésére készítettem egy kis játékot, vidám színekkel. 
Elővettem a hajócskát is, egy kis apróság elkészült. Egy csikóhal. ötlete alapján.

Egy szál virág

Egy szál virág, megannyi emlék,

színek villanása, csillogó napfény.

2019. 08.03 Találkozó

Ha augusztus, akkor találkozó, régi fórumos, kézimunkás barátokkal, már több, mint 10 éve.
Így volt ez idén is.

Mesterházi Mónika

Öreg notesz

A régi notesz lenne újra jó.
Ki nem hullott lapjain ugyanúgy,
Érvényesen mind a régi nevek.

A szét nem esett, bordó borító
Ha tartaná magát, mint ez a zöld.
A régi notesz lenne újra jó.

Távoli arcok kicsit közelebb,
Kevesebb orvosnév és hivatal,
Érvényesen mind a régi nevek.

El nem folyt betűkkel, olvashatóan
Ott lennének a meghalt kedvesek.
A régi notesz lenne újra jó.

Ott lennének meg nem fordult szívükkel
A valaha fontosak, fontosan,
Érvényesen mind a régi nevek.

Az volna jó, az a vidám notesz,
A patchwork nevű, vidám borítós,
A régi notesz lenne újra jó,
És érvényesen a régi nevek.

Ez az érzés, gondolat volt bennem ezen a napon. Az elmúlt időben már több kedves barátot vesztettünk el, de a mostani 1-1,5 év újabb barátunkkal nem találkozhatunk ismét. Emlékük, az irántuk való szeretetünk nem múlik, mindig megőrizzük a szívünkben.

Ezért érzem nagyon, hogy mennyire fontosak ezek a találkozások, milyen öröm, hogy megint együtt lehetünk, és megölelhetjük egymást, örömmel, szeretettel. 

Adja Isten, hogy még sok évig lehessen augusztus a találkozás hónapja.

Idén nem a szokásos helyen, a kedves helyünkön, a Parkerdőben voltunk, hanem egy kedves barátnőm adott helyet nekünk. Rossz idő volt mostanában, félő volt, hogy akkor is esni fog. Hatalmas diófa árnyékában, kellemes, szép időben telt a nap.

Készültem, mint minden évben, apró kis szeretet ajándékkal, ami ha kezükbe kerül, ez a nap fog eszükbe jutni.

Pár pillanatkép, összesen a családtagokkal együtt 27-en voltunk. 

Sokat jelentett nekem ez a nap, feltöltődést, sok örömet.

Azzal köszöntünk el, hogy jövőre, Veletek ugyanitt.

Valami más

Valami más – Marci emlékére

Felébredek, valami más, mint máskor.

Valami hiányzik, valami nem olyan, mint máskor.

Csend és mozdulatlanság, valami hiányzik.

Kinyitom a szemem, és már látom a valóságot,

nincs a két kis szem, ami rám néz, felébredtél?

Reggelizni kéne már.

Átölelem, felkelek és elsőként Ő kapja a tálkáját,

Elindul, de először felkeresi az almot,

visszajön, és kezet mos. Minden alkalommal,

hiszen így illik, neki a mosdótál a kaparófa.

Reggeli után megölel, átfogja a nyakamat,

hozzám bújik, de szép a reggel, süt a nap.

Rám néz mintha mondaná, ne haragudj gazdi,

kimegyek napozni, igaz, csak erkély, de neki

ez a kert, ahol elnyújtózva, vagy összegömbölyödve,

élvezi a reggeli napsütést.

Felébredtem, valami más, mint máskor.

Valami hiányzik, valami más, mint máskor.

Ezután ez mindig így lesz, de lesz-e könnyebb?

A nappalok, a délutánok, esték csendje, lesz-e könnyebb?

Nem egy cica voltál, hanem a barátom,

nem voltam egyedül, mindig volt válaszod.

Köszönöm az éveket, az örömöket, a szeretetet,

Ahogy bújtál, öleltél, nem voltam egyedül.

Menned kellett, elengedlek, de még fáj, nagyon,

Felébredek, valami más, mint máskor.

Valami hiányzik, valami nem olyan, mint máskor.

Csend és mozdulatlanság, valami hiányzik.

Marci: 2009. március 10 – 2019. július 16.

16 éve már

Az élet úgy hozta, hogy két egymás utáni posztom is a búcsúzásról szól. Múlnak az évek és egyre többször már csak emlékek vannak, de hát ez az élet.
2003 július 21-én éjszaka magamra maradtam. Életem Párjának szíve feladta a harcot.
Azóta is velem van, fogja a kezem, tudom, hogy vigyáz rám.
Nem feledtem el a napot, nem azért emlékezem később, csak nehéz napok vannak mögöttem.
Hiszem, hogy találkozunk.....

Kezdetben azt gondoltam, hogy a halálod
veszteség volt és pusztulás,
fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni.
Csak most kezdek rádöbbenni,
hogy az életed ajándék volt,
s egyre erősödő szeretet maradt utána.

Marjorie Pizer

.

Marci cicám élt 11 évet

Szomorú napom volt ma, Nagyon kedves Barátomtól, Marci cicámtól kellett búcsút vennem. Boldog 9 évet töltöttünk együtt, rengeteg szeretetet kaptam Tőle. Nagyon fog hiányozni, de szenvedni nem hagyhattam, el kellett engednem, hiszen szerettem. Hiszem, hogy az égi játszótéren boldogan játszik tovább.

Újabb kedvenc 3.

9x9 cm

Egy újabb kedvenc 2.

A nemrég elkészült kis terítőnek a szélmintáját most csináltam meg.
így még jobban tetszik. Biztos, hogy fogok még ilyet csinálni. 

A mintát itt találtam:
http://tattingbythebay.blogspot.com/2019/04/edging-for-onion-ring-magic-square.html

https://drive.google.com/file/d/0B8R5ZNar0YDdeHV5WVA4cndyUWc/view?fbclid=IwAR3rhsuwdLAO68GV4jIGMDJgrG3Ojm6QF_lygnAsD4urCx3aojYXi74gIME

Utazás 2.

Ültem a hajón és eszembe jutott József Attila Dunánál című versének pár sora :

„A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.
Mintha szivemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.”

Úgy kezdődött, hogy Karácsonykor egy borítékot is kaptam. Benne egy utazás – ismét – hajóval, utazás a Száván. 2019. 05. 18-21-ig. Nagy várakozással készültem az útra, nézegettem, hogy merre is fogunk menni. Na, és a Duna, ahol tavaly hajózva rengeteg élmény volt, Passzauig. De erről már írtam annak idején. Készültem, sokat sétáltam, hogy bírjam az utat, hiszen a járás elég nehézkesen megy.

Egyik unokám vállalta Marci cicámat, addig itt volt vele, amíg haza nem értem. Gondoskodnom kellett róla, hogy ne aggódva teljenek a napok.

Utazás kezdete előtt kaptuk az értesítést, hogy változtatni kellett az útvonalon, valami probléma volt a Száván egy kikötéssel. Rövid út volt a Száván, de másnap a Dunán lefelé is vittek bennünket.

A napok teltek, mit teltek, rohantak, és máris eljött az utazás ideje. 17 -én este Dunaújvárosba mentem, és másnap hajnalban fiam feleségével, Katával mentünk fel az indulás helyére, Budapestre. Izgultam idén is, de más volt, mint az első utam, hiszen akkor voltam először egyedül ilyen utazáson. Most bátrabban néztem az új csoport társakkal, utastársakkal való találkozásra. Jól indult, hiszen ahogy odaértem a találkozó helyére, ismerősként üdvözöltek, 5-en voltak, akikkel már tavaly is együtt utaztunk.

A buszra felszállva, kiderült, hogy több szabad hely is van, így kényelmesen utazhattunk, nekem sem volt szomszédom :-)

Hosszú utat tettünk meg, Budapesttől – Újvidékig. Ott aztán végre megláttam a hajót, a tavaly megismert Rohamot. A személyzet is ismerős volt, jó emlékeim voltak.

Elindultunk, és elkezdődött az idei kaland, nem ismert vidéken jártunk, vagy éppen olyan helyeken, ahol már voltam, de most a Dunáról láttam.

Az útról nehezen tudok napi összefoglalót írni, ezeket majd a napi program és képek elmondják helyettem.

Volt bennem félelem, hogy el tudnak-e fogadni, hiszen én nehezen tudok lépést tartani, de olyan emberek vettek körül, akik végig segítettek az úton. Nagyon jó ismeretségek alakultak ki, úgy érzem, barátságok is szövődtek.

A sors – vagy kinek mit jelent ez a szó – olyan találkozásokat adott nekem, ami szinte hihetetlen Közös ismerősök, ismerősökhöz kötődő szálak, valahogy úgy éreztem, nem voltunk idegenek egymásnak. Végig segítettek az úton, lépcsőkön le, lépcsőkön fel, mikor több nagy hajón átmenve tudtuk elérni a mi kis hajónkat.

Az útról az a gondolat maradt meg bennem, hogy igenis, vannak jó emberek, akik segítik a gyengébbeket, és elfogadják azokat.

Köszönöm a sorsnak – hitem szerint Istennek -, hogy velük lehettem, megerősítették önbizalmamat.

A barátok olyanok az életben, mint a terasz tartóoszlopai. Néha egyszerűen maga a tudat is elég, hogy ott vannak, és bármikor támaszkodhatsz rájuk.

Sean Covey

Most akkor napi program szerint a leírás és képek.

1. nap. "Reggel indulás autóbusszal Budapestről. Rövid pihenőkkel Újvidékre utazunk, itt
hajóra szállunk és elindulunk a Dunán lefelé (Duna 1255 fkm). Utunk során átmegyünk a 40 m magas béskai híd alatt, majd a Kerekedi-sziget nomád állattartását figyeljük meg. A titeli
löszfal után elérjük a Tisza torkolatát, majd újabb nagy kanyarok, szigetek után Zimonyt,
egykori határvárosunkat, a város dombján magasodó millenniumi tornyot. Belgrád a Nagy-Hadi-szigetet (1170 fkm) megkerülve behajózunk a Szávába és kikötünk a Szerb főváros központjában. Autóbusszal megyünk fel a nándorfehérvári várba, majd szállásunkra."

Sajnos a várba nem tudtam felmenni, páran megvártuk a csoportot, majd együtt mentünk a szállásunkra.

2. nap. "Reggel hajóra szállunk és elindulunk felfelé a Száván (0,5 fkm). Elhaladunk a Száva
két partjára épült város számos hídja alatt, majd a város szórakozásra és pihenésre kiépült
része, a Ciganija-sziget mellett. Az éles kanyarokat tevő folyón Obrenovac-Szávadebrecen
térségébe (60-65 fkm) hajózunk, majd délután visszatérünk Belgrádba, szállás a közeli
Árpatarlón."

 Ilyen nagy lakóhajókon kellett átmenni, hogy elérjük a mi kis hajónkat :-)

3. nap. Reggeli után Belgrádban ismét hajóra szállunk és visszatérve a Dunára elindulunk
lefelé. Fontosabb látnivalók a Dunáról: Pancsova - a Temes torkolata a világítótornyokkal, a
Sumadija-hegység nyúlványai, Szendrő vára, Ráma - a több kilométer szélesre szétterülő Duna, Ráma vára, Ópalánka - a Duna-Tisza-Duna csatorna torkolata, Báziás - Néra-torok,Ezüst-sziget. Kikötés Veliko Gradistyén, ahonnan autóbusszal visszautazunk, Belgrád érintésével este Brckoba érkezünk, szállás a városban

Elbúcsúztunk a Dunától,a kis hajónktól, majd reggeli után elindultunk hazafelé a busszal.

4. nap. Autóbusszal az egykori Sói Bánság vidékén utazunk a Tinja folyó völgyébe, hogy felkeressük Szrebernik csodálatos, sziklákra épült lovagvárát az ezüst várat.Következő állomásunk Gradacac városa: rövid szabadprogram a vár, a mecset és a katolikus templom környékén. Észak felé utazva Samacnál hagyjuk el Boszniát, még egy pillantást vetve a Szávára, majd Horvátországban folytatjuk utunkat. Diakóváron a székesegyházat tekintjük
meg, majd Szlavónia fővárosába, Eszékre utazunk, ahol a várnegyedben teszünk sétát.
Átkelve a Dráván Udvarnál elérjük Magyarországot. Érkezés Budapestre a késő esti órákban.

 Ide én is el tudtam sétálni, sajnos nem tudtam úgy lefényképezni, hogy az egész látszódjon, így ezt a képet az internetről mentettem.

 Véget ért utazás, emléke hosszú időre megmarad. Köszönöm a gyerekeimnek, hogy lehetővé tették nekem 

 "Minden kívánság, amit gondolunk, mondunk, leírunk, vagy ami csak úgy átfut bennünk, teljesül. Egyszer, valamikor. Vagy netán többször is. Ám sosem tudhatjuk előre, mikor lesz az a pillanat, amikor létrejön..."  Gyarmati Gábor