Judit Lauf

A Fragmenta et Codices sorozat otodik kotete soproni gyűjtemenyek kodextoredekeit tartalmazza. A liturgikus toredekek kozott talalhato egyik terjedelmes misszaletoredek-sorozat a kozepkori becsi es soproni liturgikus gyakorlat fontos, eddig ismeretlen forrasa. A szerző megallapitotta, hogy rekonstrualhato egy olyan Nyugat-Magyarorszagon hasznalt misekonyv, amely kozel allt, de nem volt azonos a passaui egyhazmegye misszalejaval. A szovegek osszehasonlitasa bebizonyitotta, hogy az osztrak-magyar hatarszelen kialakult a passaui ritusnak egy olyan onallo becsi valtozata, amely eddig a kutatok előtt ismeretlen volt. Ebbe a becsi valtozatba kulonboző mertekben a magyar szentek tisztelete is beleszovődott.

The National Széchényi Library bought Desiderius Erasmus’ famous work, the Institutio principis Christiani printed in Basel in 1516 by Johann Froben at an auction organized by the Borda Antiquarian Bookshop in 1994. Erzsébet Muckenhaupt has demonstrated that this book was bound in leather in the same bookbinding workshop as two early 16th century Hungarian-language manuscripts, codices Lányi and Apor. The Erasmus volume was restored and fragments of prints were discovered in its binding in 2004. In the first part of the paper, I present the bibliographical data of the host book and of the six print fragments used as binder’s waste. In the second part of the study, I analyse the six works from the point of view of content and form. I try to find out whether the fragments are related somehow, from where the bookbinders acquired them, and whether the fact that the publishing of three of the prints used as binder’s waste was connected to the booksellers of Buda is more than mere acciden...

One of the few copies of a Pauline missal printed in 1514 (National Széchényi Library, shelfmark: RMK III, 196/2) has preserved mixed Hungarian and Latin inscriptions entered above the pericopes (approx. 400 Hungarian words). The paper discusses the publication history and the binding of the missal, as well as the corrections made on the Latin text. However, first of all, it presents the newly discovered Hungarian-language texts. This finding is an important source for the history of the Hungarian language on due to the great number of words and phrases and to the age of the notes, which can be dated to the first half of the 16th century. Its importance is enhanced by the fact that it furnishes new data on the process of translating the Bible into Hungarian. This is only the first stage of the research, but we can already state that the writer of the glosses probably followed that branch of the textual tradition (presumably shaped in orality) which was recorded in the Döbrentei Code...

V Katedrální knihovně v Ostřihomi se nachází antifonář (signatura: Ms. I. 313), v jehož dodatku se zachoval téměř celý latinský text jediného oficia napsaného na počest Jana Husa. I proto považujeme za důležitou součást příspěvku představit tento kodex. Písař opisující tento antifonář považoval za důležité doplnit tuto knihu pražského ritu o dvě modlitby církve: Jan Hus a Proměnění Páně. Nečinil mezi nimi rozdíl v důležitosti, oběma přisoudil stejný důraz. V případě transfigurace si lze povšimnout
téhož, co platí pro Husovo oficium: i v tomto případě jsou z oficia obsaženého v našem kodexu v různých jiných antifonářích rozesety pouze jednotlivé části. Na základě kodikologické expertizy lze říci i to, že antifonář přechovávaný v Ostřihomi dobře odráží rovněž další tvrzení odborné literatury, a totiž že ani do počátku 16. století, tedy sto
let po Husově smrti, se nevytvořila zvláštní, od pražské dobře odlišitelná husitská liturgická praxe, ačkoliv také v případě našeho kodexu jsou patrné snahy o její změnu. Ty jsou dobře uchopitelné a vystopovatelné na vzhledu různých variant textů těchto oficií, na snaze o tropaci a v neposlední řadě na zesílení úcty k českým svatým, jež se projevilo v rozšíření repertoáru oficií o další texty. Antifonář přechovávaný v Ostřihomi sice nese výrazné husitské znaky a velmi úzce souvisí s husitskou liturgickou praxí, avšak za úplný jej můžeme považovat teprve
společně s dalšími texty, jež byly sepsány během následujících dlouhých desetiletí. Po vyjasnění dalších drobných detailů bude mít v budoucnu přinejmenším stejnou důležitost také výzkum toho, v jakém prostředí mohly být používány a jak žily vedle sebe a snášely se utrakvistická a oficiální katolická liturgická praxe.

Az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár kódexállományának feldolgozása során első ízben került sor annak az antifonálénak a teljes körű kodikológiai vizsgálatára, amely a Husz János tiszteletére íródott latin nyelvű zsolozsma eddig ismert legteljesebb szövegét őrzi (jelzete: Ms. I. 313).
Husz János zsolozsmájáról korábban számos kiváló tanulmány született, és a szövegét is többször közölték (Radó Polikárp, František Fišer, David R. Holeton, Hana Vlhová-Wörner), ám a kódex egészére vonatkozó formai és tartalmi elemzés mindezidáig nem történt meg, a korábbi szakirodalomban csak részleges utalások történtek rá. E tanulmány a teljes kódex vizsgálata alapján ad közre újabb eredményeket, és ezzel együtt a huszita liturgikus gyakorlathoz is szolgáltat új adalékokat.
Ezek közül kiemelendő, hogy a kódex másolója a prágai rítusú, de huszita jegyeket is hordozó szerkönyvet nem csak Husz János zsolozsmájával, de az eddig érdeklődésre számot nem tartó Urunk színeváltozásának (Transfiguratio Domini) zsolozsmájával is kiegészítette.
A mai ismeretek szerint a Transfigurationak ezen énektételei más szerkönyvekben nem szerepelnek (amint Husz zsolozsmájáé sem), kivéve az egyik responzóriumot, amely egy utrakvista használatra készült vesperáléban maradt fenn (Praha, Národni Knihovny IV H 12). A tanulmány ebből kiindulva több érvvel támasztja alá, hogy Husz János zsolozsmája mellett Urunk színeváltozása is az utrakvista liturgikus gyakorlat fontos eleme lehetett, ezért közli zsolozsma szövegét is. Érdemes lenne filológiai és zenei szempontból is alaposabban megvizsgálni, vajon egyszerre készült-e Husz zsolozsmájával.
A kodikológiai vizsgálat ezen kívül sorra veszi a kódex későbbi latin és cseh nyelvű bejegyzéseit, amelyek jól reprezentálják a liturgikus gyakorlat folyamatos változásait. Elemzi a kódex írását, díszítését, kötését, vízjelét, és párhuzamba állítja más kódexekkel . Mind ezzel lényegesen tovább árnyalja és megerősíti a szakirodalomnak azt az álláspontját, hogy még száz évvel Husz halála után, a 16. század elejére sem alakult ki egy, a prágaitól jól elkülöníthető huszita liturgikus gyakorlat.

Band 5. der Reihe Fragmenta et codices beschreibt Kodexfragmente aus Ödenburger Sammlungen. Während der Aufbereitung des Materials stellte sich heraus, dass der Großteil der zum Einband von Ödenburger Archivdokumenten benutzten Kodexfragmente aus Wien stammt. Unter
den liturgischen Fragmenten befinden sich fünf umfangreichere Missale-
Reihen (Sopr. Fragm. 281–295, 317–324, 331–351, 364–377, 381–
388), mit deren Hilfe eine der Forschung früher unbekannte,  eigenständige Wiener Variante des Passauer Ritus rekonstruierbar wurde
(in dieser Wiener Variante schlug sich mit unterschiedlicher Prägnanz
auch der Kult der ungarischen Heiligen nieder). Die drei Antiphonale-
Reihen des Bandes (Fr. 135–141, Fr. 142–149, Fr. 150–163) wiederum
dürften nach bisherigen Kenntnissen der Forschung zu den liturgischen
Quellen und zur Kunstgeschichte als seltene Zeugnisse für die Anfänge
der vom Schottenstift übernommenen Melker Reform gelten. Die Untersuchung der Ödenburger Fragmente liefert folglich auch für Wiens
mittelalterliche Kultur recht relevante Ergebnisse.